Azok a régi szép idők: valóban környezettudatosabbak voltak az elődeink?

Miközben éljük a  mindennapi megszokott életünket eszünkbe sem jut, hogy mindaz, amit csinálunk, ahogy élünk: az étrendünk, a víz-, és energiafogyasztásunk, a keletkező hulladék, vagy ahogy közlekedünk, nyaralunk, pihenünk mekkora nyomot hagy a Földön. Miközben a saját kényelmünket keressük - számunkra észrevétlen módon eltékozolhatjuk azokat a természeti kincseket, amelyek évtizedek múlva a mások  jövőjét is jelenthetnék. Mindez komoly kérdéseket vet föl, amelyekre célszerű minél hamarabb megtalálni a megfelelő választ, hiszen nemcsak a mi-, hanem a gyermekeink, unokáink  jövője is függhet tőle.

Észrevétlen módon eltékozolhatjuk azokat a természeti kincseket, amelyek évtizedek múlva a mások  jövőjét is jelenthetnék — fotó: pixabay.com

Környezettudatosabbak voltak az elődeink?

Gyakran nosztalgiával gondolunk a "régi szép időkre", amikor elődeink, például a nagyszüleink életére, életvitelére emlékezünk. A zöldség és a gyümölcs a kertben termett és a gondos művelés eredményeképpen egész évben ellátta a családot. Mindennek megvolt a  maga szezonja, a boltból csak a legritkább esetben vásároltak zöldségféléket. Még a vetőmagok többségéről is maguk gondoskodtak azzal, hogy aprólékos munkával összegyűjtötték és tárolták azokat a következő évig.

Bezzeg ők fenntarthatóbb életmódot folytattak és óvták a környezetet - mondjuk most, de a kérdés ettől lényegesen összetettebb. Az életmódjuknak nem feltétlenül csak a környezettudatosság vagy a fenntartható fejlődés volt az oka - gondoljunk csak az azóta betiltott vegyszerekre és növényvédelmi eljárásokra - hanem a lehetőségeik korlátozottsága is.

Mi a fenntartható fejlődés jelentősége?

Fenntartható fejlődének azt a fejlődést nevezik, ami megfelel a jelen igényeinek anélkül, hogy a jövő nemzedékeinek a saját szükségleteik kielégítésére és életstílusuk megválasztására való képességét veszélyeztetné. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ma úgy kell élnünk, hogy a szükségleteiket a jövő generációi is kielégíthessék.

A folytonos szociális jólétet megteremtésére törekszünk, de ezt úgy kell elérnünk, hogy ezzel a növekedéssel ne haladjuk meg az ökológiai eltartó-képességet. Ha átlépjük ezt a határt, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az erőforrások nem tudnak megújulni, ezzel pedig csökkennek a jövő generáció lehetőségei. Az emberiség napjainkra már meghaladta a bolygónk ökológiai kapacitásait: a földi ökoszisztémának arra, hogy előállítsa/megújítsa azon erőforrásokat, melyeket az emberiség egy év alatt elfogyaszt majdnem egy év és hat hónapra van szüksége.

Az elődeink valóban környezettudatosabbak voltak? Mi már csomagolva vásároljuk a salátát — fotó: pixabay.com

Mi az ökológiai lábnyom és a biokapacitás?

Kihívást jelent úgy magas jólétet elérni, hogy a környezeti terhelés közben alacsony maradjon. Azt, hogy az életvitelünknek mekkora a területigénye, és ez mennyire terheli meg a természeti környezetet az ökológiai lábnyom jelzi.

Az ökológia lábnyom egy olyan közgazdasági mutató számítási rendszer, mely egységesen mérhetővé teszi az adott ország, térség vagy tevékenység környezetre ható igényeit. Azt fejezi ki, hogy mennyire használjuk fel, illetve használjuk túl Földünk javait. A segítségével megállapítható, hogy mekkora szárazföldi és vízi terület kell egy adott népesség vagy személy igényeinek kielégítéséhez és hulladékainak elnyeléséhez.

Az ökológiai lábnyomot globálisan összehasonlítható, szabványosított egységben - globális hektárban mérik (gha). Ezzel bármely régió gazdaságának kiszámítható az ökológiai lábnyoma, feltérképezhető a környezeti hatása. A biokapacitás - egy adott terület (vagy akár az egész Föld) eltartóképességét mutatja meg.

Azt, hogy valamely ország természeti tőkéje elegendő-e az adott ország fogyasztási-, illetve termelési tevékenységének a fenntartáshoz az ökológiai lábnyom és a biokapacitás összevetése alapján dönthető el. A képlet eredménye egyszerű: ha a kiszámított ökológiai lábnyom meghaladja a biokapacitást, - azaz a vizsgált ország  többet használ fel, mint amennyi rendelkezésére áll,-  akkor ökológiai deficitről beszélünk, vagyis az ország  ökológiailag fenntarthatatlan módon működik. Viszont ha egy ország biokapacitása meghaladja az ökológiai lábnyomát, akkor ökológiai tartalékkal rendelkezik.

Egyre távolabb és távolabb kerülünk a természettől - a zöldségfélék nagy részénél még csak arra sem figyelünk, hogy honnan származik — fotó: pixabay.com

Kiszakítva a természetből

Napjaink modernsége egyre jobban eltávolít bennünket a természettől: egyre kevesebb természeti elemmel találkozunk, a városi életmód elszakadást eredményez. Így elég nehéz tudatosítani magunkban az ökoszisztémák összeomlását, és az ebből eredő nagy horderejű problémákat.

Azt, hogy a felmenőink életmódját fenntarthatóbbnak ítéljük meg, nem biztos, hogy teljesen megállja a helyét. A hátterében sokszor komoly gazdasági megfontolás állt, hiszen mind a technológiai, mind az anyagi lehetőségeik korlátozottabbak voltak, mint a ma emberének. Viszont érdemes néhány szempontot és akkoriban használt módszert figyelembe vennünk, és akár a saját mindennapjainkba is átültetnünk, hiszen ezek a szempontok képezhetik a  fenntarthatóság alapjait.

Akkor még nem sok autó volt

Gyakorlatilag ma már mindenhová autóval járunk. Nem volt ez így pár generációval ezelőtt, az autók elterjedésének kezdetén még akik rendelkeztek is autóval, azok is megfontoltabban használták. Mivel közlekedtek?  Gyalog, biciklivel vagy akkor, amikor távolabbra volt muszáj menniük tömegközlekedési eszközön. Ma már nincs előttünk határ: repülőre szállva ismeretlen kultúrákat fedezünk fel, a munkahelyünkre pedig tiszta és kényelmes módon, saját autóval utazunk, rendszerint egymagunk.

Nos, ez az, amin változtatni kellene, mert ez mind gazdasági, mind egészségügyi, mind fenntarthatósági szempontból sokat jelentene mindenki számára. A kérdés most már csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e gyalogolni vagy a tömegközlekedést igénybe venni?

Az almának nem esik semmi baja, ha egy vesszőkosárban visszük haza — fotó: pixabay.com

Műanyagmentesen éltek, kis odafigyeléssel mi is élhetnénk úgy

Évtizedekkel ezelőtt alig ismerték, illetve alig használták a műanyagot - a papír- és a textilcsomagolás vagy a csomagolásmentes vásárlás volt jellemző. Ma már eláraszt bennünket a műanyag, annak ellenére is, hogy  egyre több ország tiltja be az egyszer használatos műanyagok használatát.

A részünkről nagy odafigyelést igényel, hogy vásárláskor amennyire csak lehet mellőzzük a műanyag csomagolást.  Ez nem minden esetben oldható meg az előrecsomagolt termékek jelentős aránya miatt, de arra lehet tudatosan készülnünk, hogy miben visszük haza azokat. Erre a legalkalmasabbnak a vászontáska vagy a fonott kosár tűnik. Érdemes beszerezni neked is valamelyiket (vagy mindkettőt).

A konyhakert régen sokféle alapanyaggal ellátta az embereket, ideje lenne újra szokássá tenni a termelést — fotó: pixabay.com

Ne dobd el, inkább javítsd meg!

A ma embere nem szeret toldozgatni-foldozgatni, megjavíttatni (hacsak nem valami nagy értékű eszközről van szó), inkább kidobja azt és újat vásárol. Régen ilyesmi nem fordulhatott volna elő: a tárgyakat megjavították és tovább használták. Akár megsérült bútorokról, ruhákról, cipőkről, edényekről volt szó - nem pazarolták az amúgy is kevéske pénzüket újra, hanem megmentették a régit.

Napjaink mentalitása és az olcsó, szinte javíthatatlan minőségű termékek mára már ezt a gyakorlatot  teljesen megszüntették. Ráadásul, amíg a szüleink és a nagyszüleink mindent gond nélkül megoldottak a ház körül, mi már nehezebben boldogulunk a legegyszerűbb feladatokkal is.

A saját termesztésű gyümölcsök íze utánozhatatlan — fotó: pixabay.com

Termeld meg magad!

Ha vidéken élünk ez nem is jelenthet akkora gondot, hiszen amennyi erőt és energiát fektetünk a fűnyírásba, bokrok és virágok gondozásába, annyi erővel egy takaros kis házi kertet is létre tudunk hozni. (Természetesen attól lehet még irigylésre méltó pázsitunk és virágoskertünk is). Alapvető zöldségeket termelhetünk, mindig a szezonnak megfelelő módon úgy, hogy ezekről valóban tudni fogjuk, hogy mit eszünk.

Elsőként örülhetünk a friss, ropogós reteknek, újhagymának, salátaféléknek, nem kell szárított fűszereket sem vásárolnunk, hiszen a kertben jól megtér a kapor, a petrezselyem (aminek nemcsak a levele lesz hasznunkra), a kakukkfű, a bazsalikom  - hosszú a sor, mi minden. Érdemes néhány gyümölcsfát is telepíteni, hisz nincs nagyobb élmény, mint amikor az epret, a meggyet, cseresznyét, barackot mi magunk szedhetjük le, majd fogyaszthatjuk el friss állapotában.

Ha erre nincs lehetőségünk, még akkor is van megoldás: néhány zöldségféle balkonládában vagy nagyobb cserepekben is könnyen megtermelhető. Lehet saját nevelésű paradicsomunk, paprikánk, zellerünk, petrezselymünk, friss fűszernövényeink. Emellett a további szükséges konyhai alapanyagokat a helyi piacon a termelőktől beszerezhetjük, ezzel egyrészt támogatva a munkájukat, másrészt a magyar termékek mellett letéve a voksunkat.

Elődeink nagy előszeretettel készítették el télre a befőtteket, lekvárokat — fotó: pixabay.com

Becsülj meg mindent és ne pazarolj!

Sokszor esünk abba  a hibába, hogy azt is megvásároljuk, amire tulajdonképpen nincs is szükségünk. Az árubőség átka, hogy szinte mágnesként vonzza a tekintetünket minden, ami tetszetős, új, színes. Nem érdemes túl sokszor engedni a csábításnak, mert az átgondolatlanul megvett élelmiszerek jelentős része végzi a kukában.

Elődeink, az akkori gazdasági körülmények miatt arra kényszerültek, hogy mindent hasznosítsanak, amit csak lehet. Az ő tányérjukon soha nem maradt kidobásra kerülő étel, a kamrában gondosan őrizték az alapanyagokat vagy az azokból készült befőtteket, lekvárokat és beosztották azt, ami megtermett.

Mi  is könnyen racionalizálhatjuk a vásárlásainkat és a beszerzésre kerülő alapanyagok mennyiségét. Kis odafigyeléssel, némi kreativitással úgy lehet nap, mint nap finom ételeket tenni az asztalra, hogy annak elkészítése során a lehető legkevesebb hulladékot termeljük és a lehető legkevesebbet dobjuk ki.

Napjainkban egyszerre két negatív folyamat zajlik

Sajnos nagy mértékben romlanak Földünk természetes ökoszisztémái, miközben a mi természettel szembeni igényeink addig a pontig nőttek, hogy a Föld képtelen a saját regenerációjáért megküzdeni. Kizsigereljük, az erőforrásait kihasználjuk, holott tőlünk is függ, hogy milyen lesz a jövő! Példát kellene mutatnunk az utánunk következőknek, ahogy anno tették azt az előttünk járók.