A beporzók életkilátásai romlanak a légszennyezés következtében, és most az is kiderült egy friss kutatásból, hogy a beporzók rosszabb helyzetbe kerülnek a szennyezett levegőben, mint a növényevő rovarok. A kutatók az olyan légszennyezők hatásait mérték fel, mint a talajközeli ózon, a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid vagy a szálló por.

A magasabb légszennyezés hatására a méhek és számos lepke 39 százalékkal kevésbé hatékony beporzóvá vált, mint tiszta levegőben, míg a növényeket fogyasztó rovarokat, például a levéltetveket nem igazán zavarták ezek a tényezők.

A mezőgazdaságra nézve tehát súlyos hatása van a légszennyezésnek, hiszen csökken a beporzás hatékonysága, és emellett ugyanakkora marad a növényevők okozta kár, így mindenképpen terméscsökkenéssel kell számolni.

A méhek, darazsak és más, az ember számára jótékony hatású rovarok szaglással is tájékozódnak, például fontosak számukra a virágillatok. A szennyezett levegőben azonban ezeket az illatanyagokat nem érzik meg kellő távolságból, nem tudják beazonosítani a virágok helyét, ahogyan a növényevő rovarokét sem, amelyeket levadásznának vagy parazitálnának, ezáltal hasznot hajtva az embernek.


Ezenkívül az illatalapú kommunikációjuknak is árt a szennyezett levegő, ugyanis így nem tudnak párt találni és szaporodni. De a legnagyobb hátrányt az élelem megtalálásában, így a beporzásban szenvedik el a rovarok.

A legkárosabb a talajközeli ózon, de a nitrogén-oxidok is jelentős károkat okoztak, és még a mérsékelt szennyezésnek is súlyos hatása volt.

Az ember számára kártékony, növényevő rovarok viszont kevésbé használnak illatanyagokat a tájékozódásban és a kommunikációban, ezért rájuk kevésbé hatnak a légszennyező anyagok.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Shutterstock