Mikroműanyagok: mindenhol ott vannak

2022-ben a tudósok mikroműanyagokat – azaz öt milliméternél kisebb darabokat – találtak az emberi vérben, azóta pedig már az egész emberi testben felfedezték a szemcséket, beleértve az összes szervünket. De a mikroműanyagok jelen vannak a vizeinkben, a levegőben, az élelmiszerekben is.

Évente 440 millió tonna műanyagot állítanak elő világszerte, amely napjainkban a legdinamikusabban növekvő mennyiségű anyag. Előállítása káros a környezetre, hozzájárul a globális felmelegedéshez, és káros a felhasználás után megmaradó hulladék kezelésének módja is. A világ műanyaghulladékának csak körülbelül 9%-át hasznosítják újra, míg 19%-át elégetik. A többi hulladéklerakókba kerül (50%) vagy kezeletlen szemétté válik (22%).

A kutatók már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztettek a műanyaghulladékok problémájára, de a baj mértékére egy 2004-ben történt felfedezés világított rá, amikor Richard C. Thompson tengerbiológus és kollégái mikroszkopikus műanyagtöredékek és szálak felfedezéséről számoltak be óceáni környezetben. Ezekre a szennyező anyagokra hivatkoztak legelső alkalommal mikroműanyagokként.

2024-ben Thompson egy új tanulmányt publikált, melyben kifejtette, hogy az elmúlt két évtizedben nemcsak az óceánokban lévő mikroműanyagok mennyisége nőtt, hanem rengeteg más helyen is megtalálták azokat: a levegőben, amelyet belélegzünk, a vízben, melyet megiszunk, haszonállatainkban, melyeket megeszünk, valamint a táplálékláncunkon kívüli fajok százaiban. Azt, hogy e mikroműanyagok az élelmiszereinkben is megtalálhatók, nagyon aggasztónak tartják a szakemberek.


A mikroműanyagok hatásai

A mikroműanyagok és forrásaik azonosítását követően a kutatók megkezdték a környezetre és az élő szervezetekre gyakorolt hatásaiknak a meghatározását.

A műanyag nem pusztán egy termék, mert a gyártásban több mint 13 000 különböző vegyi anyagot használnak, és sajnos egyelőre nem lehet tudni, hogy melyiknek milyen az egészségügyi hatása, így azt sem, hogy egy adott vegyi anyagot szabályozni vagy tiltani kellene-e. Ugyanis ezeket az anyagokat embereken nem tesztelik, tehát a műanyag termékekben használt számtalan lehetséges kombinációjukat sem.

A tudósok emberi sejtkultúrákat tettek ki bizonyos típusú, a műanyaggyártásban használt vegyi anyagoknak és mikroműanyagoknak, majd feljegyezték, hogy a sejtek milyen gyakran szenvedtek el gyulladást, DNS-károsodást vagy halált. Ellenőrzött vizsgálatokat végeztek állatokon, és rögzítették azok hatásait, megjegyezve, hogy bizonyos szintű mikroműanyagoknak való kitettség az egerek szervi elégtelenségét okozhatja, immunrendellenességeket alakíthat ki, demencia jeleit mutathatja az alany stb.

mikroműanyag

Az elmúlt két évtizedben nemcsak az óceánokban lévő mikroműanyagok mennyisége nőtt, hanem rengeteg más helyen is megtalálták azokat – fotó: Shutterstock

Levegőn és vízen keresztül szennyez

Azt régóta tudjuk, hogy a környezetben lévő műanyaghulladékok komoly veszélyt jelentenek a vadon élő állatokra, károsítják az ökoszisztémákat, és széles körű kutatások folynak a műanyagokban található toxinok, a tüdőbetegségek, az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a rák közötti összefüggések igazolására is, melyek világszerte több millió ember halálát okozzák évente. Az American Lung Association 2022-es jelentésében a krónikus gyulladásból eredő COPD-t az Egyesült Államokban a negyedik vezető haláloknak nyilvánította.

Az emberi szervezet két módon szennyeződik leginkább a mikroműanyagokkal: a beltéri levegő belégzésével, valamint az ivóvíz műanyag palackokból történő fogyasztásával.

A nap 24 órájában különféle idegen részecskéket lélegzünk be, testünk pedig próbálja valamilyen módon megtalálni a lehetőséget ezek eltávolítására. A légutainkban lévő nagyobb részecskéket általában kiköhögjük. A tüdőnkbe mélyebbre kerülő részecskék körül nyálka alakul ki, "nyálkaliftet" hozva létre, mely visszahajtja azokat a felső légutakba, hogy végül kiköhögésre kerüljenek.

műnyag

A műanyag gyártása során több mint 13 000 különböző vegyi anyagot használnak – fotó: Shutterstock

A sejt- és állatkísérletek eredményei azt mutatták, hogy a mikroműanyagok hatással lehetnek az emberi test különböző rendszereire, beleértve az emésztő-, a légzőszervi, az endokrin-, a reproduktív és az immunrendszert. Az emésztőrendszert a mikroműanyagok lenyelése érinti, miközben a gyomor-bél traktus fizikai irritációja által végül gyulladást okozhat, ami gyomor-bélrendszeri tüneteket eredményez.

A mikroműanyagok károsítják a bél mikrobiomját is, ami szintén gyomor-bélrendszeri tünetekhez vezethet.

A mikroműanyagok kémiai toxicitást is okozhatnak, beleértve a környezeti toxinok, például a nehézfémek és a policiklusos aromás szénhidrogének felszívódását és felhalmozódását. Ezek a mérgező anyagok a mikroműanyagok lenyelése által a gyomor-bél traktuson keresztül juthatnak be a szervezetbe, és különböző gyomor-bélrendszeri tünetekhez vezetnek, beleértve az émelygést, hányást és hasi fájdalmat.

A vizsgálati módszereket nehezíti, hogy jelenleg nem található olyan csoport vagy egyén, mely kontrollként lenne használható, mivel mindenki rendelkezik a szennyezés valamely szintjével.

2022-ben az ENSZ tagjai elkötelezték magukat egy jogilag kötelező érvényű megállapodás létrehozása mellett, amelynek célja a műanyagszennyezés megszüntetése. Ez a megállapodás konkrét terveket tartalmaz a műanyaggyártás csökkentésére, a különösen problémás műanyagok fokozatos kivonására vagy a jelentős mikroműanyagot létrehozó termékek újratervezésére. Azonban végül nem született megállapodás 2024. december 2-án a globális műanyagszerződés ügyében, így a tárgyalások további folytatása várható az idei évben.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép: Shutterstock