A naranjilla (Solanum quitoense) első pillantásra egy apró narancsra emlékeztethet, pedig valójában a burgonya és a paradicsom egzotikus rokona. Ez a Dél-Amerikából, főként Kolumbiából származó gyümölcs az Andok lejtőin már évszázadok óta a mindennapok része – nemcsak finomságként, hanem a népi gyógyászatban is.

Az évelő, bokros növény ideális körülmények között akár három méterre is megnő. Lila színű, szőrös leveleivel már messziről feltűnő jelenség. A trópusi éghajlatot kedveli, és ha jól érzi magát, akár évente többször is termést hoz. Éretten narancssárga gyümölcse vastag, szőrös héjat visel, belül viszont üdítően zöldes és lédús.

Íze különleges: édes, savanykás, pikáns – egyszerre frissítő és egzotikus. Latin-Amerikában leggyakrabban gyümölcslé vagy turmix formájában fogyasztják, de süteményekbe, salátákba is kerül. Sőt, még a textilipar is használja festékként!


A naranjilla igazi vitaminbomba: tele van C-vitaminnal, káliummal, vassal és rostokkal, így támogatja az immunrendszert és az emésztést is.

Jó hír, hogy hazai kertészetekben már elérhetők a magjai. Ha meg szeretnénk próbálkozni a termesztésével, üvegházban, trópusi klímát utánzó környezetben a legnagyobb az esély a sikerre.

Forrás: vince.hu

Indexkép: Shutterstock