A világ legritkább növényei általában csupán a Föld egyetlen helyén fellelhetők – mely gyakran nehezen megközelíthető –, fokozottan védettek, és a kihalás fenyegeti őket.

Attenborough kancsókája (Nepenthes attenboroughii)

A Sir David Attenborough-ról elnevezett Attenborough kancsókája a Fülöp-szigetek egyik nehezen megközelíthető hegycsúcsán él. Csak néhány száz van belőle. A növényen a kancsó nyílásából nektár választódik ki, ami odavonzza a rovarokat és a kisebb állatokat, melyek a benne lévő savas-enzimes folyadékban megemésztődnek. Még egereket, patkányokat is be tud kebelezni!

Attenborough kancsókája

Attenborough kancsókája – fotó: Wikipédia

Öngyilkos pálma (Tahina spectabilis)

Ez a Madagaszkáron található növény körülbelül 50 évig él, majd egyetlenegyszer virágzik; azonban amikor nektárral teli virágokba „robban", az a növény összes tápanyagát feléli, ezáltal halálát okozva. 18 méter magasra is megnőhet, hatalmas levelei legyezőszerűek. Körülbelül 90 példányt tartanak nyilván.

öngyilkos pálma

Öngyilkos pálma – fotó: Wikipédia

Velvícsia (Welwitschia mirabilis)

A velvícsia a sivatag homokjában magányosan él. Minden lehetőséget megragad a víz begyűjtésére: gyökere 3 méter mélyre is lekúszik a talajfelszín alá, hogy onnan felszívja a vizet. Ráadásul ez a gyökér nemcsak vizet, hanem tápanyagot is raktároz. Mindössze kettő, egymással szemben álló levele idővel szalagosodik, rojtosodik, így látszólag több, egymásba csavarodott levélkupacból áll a lombozata. Ám ez a két levél a velvícsia egész életében nő, akár 100-200 éven át is! Így a levelek hossza a 2-3, de olykor akár a 6 métert is elérheti. És bár eltörnek, összetekerednek és lerongyolódnak, mégis tovább nőnek akár 500-600 évig is! A legöregebb példányai 2000 évesek is lehetnek.


Nyugati föld alatti orchidea (Rhizanthella gardneri)

Ez az orchidea az egész életét a föld alatt éli. Még virágokat is a föld alatt hoz: több mint 100, krémfehértől pirosig terjedő, erős illatú virágot. Kizárólag a nyugat-ausztráliai bozótosokban található meg. Hiányzik belőle a klorofill, így nem tud energiához jutni a napfényből. A bozótok gyökeréből jut tápanyaghoz egy vele élő parazita gomba segítségével. Csupán 50 van belőle.

orchidea

Nyugati föld alatti orchidea – fotó: Wikipédia

Óriás bűzvirág (Rafflesia arnoldii)

A bolygó legnagyobb virágának nincs látható szára, levele vagy gyökere, hanem „bérli" otthonát egy másik fa vagy egyéb növény képében, a vizet és tápanyagokat is innen szerzi, a gazdanövény gyökerein élősködik. Bimbójának súlya a 10-11 kg-ot is elérheti. A szirmok átmérője meghaladhatja az egy métert, a szirmok közötti kehelyben pedig 6-8 liter esővíz elfér. A növény azért büdös, hogy szaporodjon: dögszagot áraszt, hogy a környéken élő húsevő bogarak azt higgyék, tetemet találtak, amibe tojásokat rakhatnak. Amint végeztek, széthordják a pollent. A virágnak mind a 42 faját a kihalás veszélye fenyegeti, természetes élőhelye ugyanis az utóbbi évtizedekben az erdőirtások miatt kritikus méretűre zsugorodott.

Golflabda kaktusz (Mammillaria herrerae)

Kizárólag a mexikói Queretaro hegyeiben él ez az apró fehér kaktusz, mely pont úgy néz ki, mint egy golflabda. Az illegális gyűjtögetés egyik áldozata, 20 év alatt állománya több mint 95%-át elveszítette.

golflabda kaktusz

Golflabda kaktusz – fotó: Shutterstock

Venda cikász (Encephalartos hirsutus)

A szőrös külsejű cikász kizárólag Dél-Afrika Limpopo tartományában él. Szintén az illegális gyűjtés áldozatai közé tartozik, az állomány nagy része már kipusztult.

venda cikász

Venda cikász – fotó: Shutterstock

Jerikó rózsája (Selaginella lepidophylla)

A virágok nagy túlélője a Jerikó rózsája. Hosszan tartó aszály esetén a növény kis gömbbé zsugorodik össze, így védve magát az extrém hőség és szárazság ellen. Amikor nedvességet kap, újra kinyílik. Túlélő növénynek, dinoszaurusz növénynek és kővirágnak is hívják.

Medúzafa (Medusagyne oppositifolia)

Nevét arról kapta, hogy a gyümölcse medúzára hasonlít a feltörés után. Családjának egyetlen élő tagja a Seychelles-szigetek egyik szigetén él.

medúzafa

Medúzafa – fotó: Wikipédia

Szemérmes mimóza (Mimosa pudica)

Levelei már a legkisebb érintés hatására is elkezdenek összezáródni, ami rendkívül különleges látványt nyújt. Tudósok szerint ez egyrészt védekezés a növényevőkkel, másrészt bármiféle külső stresszhatással szemben. Levelei körülbelül 10 perc múlva visszaállnak eredeti állapotukba.

Bökj meg fa (Acacia anegadensis)

Egy nagyon tüskés bokor, mely a Brit Virgin-szigeteken él, amelyet gyakran eláraszt a tenger. Csupán egy 10 km2-es területen fordul elő. Arborétumban próbálják növelni fennmaradási esélyét.

Petrezselyem páfrány (Anogramma ascensionis)

Aprócska páfrány, mely úgy néz ki, mint egy mini petrezselyem. Kizárólag Ascension vulkanikus szigetén található. 50 éven keresztül azt hitték, hogy kihalt, míg 2009-ben egy botanikusokból álló csapat nem talált 4 egyedet, melyek rideg, száraz körülmények között növekedtek egy bizonytalan sziklán. A kutatók heteken át kötelekkel leereszkedve öntözték a magoncokat és irtották a gazt, és amikor a növények spórákat kezdtek hozni, az apró, spórákkal teli hajtásokat szaporításra küldték a London melletti Királyi Botanikus Kertbe.

petrezselyem páfrány

Petrezselyem páfrány – fotó: Wikipédia

Korallfa (Erythrina schliebenii)

A korallfa élénkpiros virágaival, tüskés törzsével kizárólag a dél-kelet tanzániai erdőkben él. 1998-ban kihaltnak nyilvánították, de 2001-ben újra felfedezték egy kis területen, azonban amikor az erdőt megtisztították, hogy a területén bioüzemanyagot készítsenek, annak a korallfa is áldozatul esett. Virágait madarak porozzák be, ezért azok feltűnő színűek és sok nektárt termelnek. Termése a zöldborsóhoz hasonló hüvely. 2011-ben újra találtak élő példányokat, és most kb. 50 példánya él egy elkerített, védett területen.

Kavicsvirág (Lithops)

Azzal a trükkel cselezik ki a növényevőket, hogy kavicsnak „tettetik magukat". Gyakran még a szakértő növénygyűjtőket is megtévesztik, ugyanis virágtalan állapotban szinte lehetetlen őket a környezetükben heverő kavicsoktól megkülönböztetni. Afrika déli, sivatagos részein őshonosak. Ma már hazánkban is találkozhatunk velük. A növényeken évente csak egy levélpár fejlődik. A levelek egy kis bemetszést leszámítva összenőttek egymással, és virágzás után visszahúzódnak, hogy helyet adjanak egy újabb „kavicsnak". Viráguk a százszorszépre hasonlít.