Ismeretes, hogy a felszíni bányászattal keletkező mélyedésekben kialakult mesterséges állóvizek a bányatavak. Így lehetnek kavics-, homok-, agyag-, kőbányatavak. Ezek talajvízből és csapadékból táplálkoznak. Vizük keletkezésük során akár ivóvíz-minőségű is lehet.
Meglepő módon a horgászegyesületek által használt, azaz horgászott bányatavakban jóval nagyobb lett a hazai halfajok gazdagsága. Rendszerint 7-12 közötti volt a halfajok száma, ugyanakkor a nem horgászott tavakban csak 3-5 halfajt találtak.
A horgászott bányatavakban jóval nagyobb lett a hazai halfajok gazdagsága – fotó: Shutterstock
A horgászott tavakban – az érintetlen vizekhez hasonlítva – nem tapasztaltak különbséget a vízpartokon előforduló szitakötők, vízimadarak, valamint a vízi és a vízparti növények összetételében. A horgászott tavakban a csukák és a sügérek egyedszáma nagyobb volt, mint a nem horgászott tavakban.
Azt is vizsgálták, hogy miként lehet a bányatavak fajgazdagságát az életterek javításával gazdagítani. A tavakban lévő (ott elsüllyedt) holtfakötegek a fiatal halak és más vízi állatok számára ökológiailag azért is fontosak, mert télen, amikor a víz alatti növények hiányoznak a halaknak, ezek mintegy helyettesítő halhabitatként szolgálnak. (Maga a holtfa kifejezés kissé megtévesztő, minthogy helyesebb a „holt faanyag” kifejezéssel helyettesíteni, miként a Silva Naturalis negyedik kötete erre figyelmeztet. Szerk.)