A Szent Anna-tóban történt változások

A 950 méter tengerszint feletti magasságban fekvő, gyönyörű Szent Anna-krátertó Erdély egyik legvonzóbb turisztikai látványossága. Nyílt vizének minőségéről először 1941-ben ifjú Hortobágyi Tibor neves botanikaprofesszor közölt adatokat, aki megállapította, hogy a tó lebegő mikroszkopikus algavilágának 97 százalékát egyetlen páncélos ostoros alga (Parvodinium inconspicuum) alkotta, azonban ez azóta jelentősen megváltozott.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) közötti együttműködés 2012-ben azt az eredményt hozta, hogy a tó mikroszkopikus algavilága az eltelt 70 év során nem változott – olvasható a szervezet közleményében. Ez a kedvező ökológiai és vízminőségi állapot azonban csak 2016-ig állt fenn, ekkor a tó fitoplanktonjának tömege és összetétele gyors változáson ment keresztül, és 2021 óta egy parányi zöldalga, a Stichococcus bacillaris vált egyeduralkodóvá, miközben a víz átlátszósága a korábbi (2012) hat méterről egy méterre csökkent.

Ez a drasztikus vízminőségromlás összefüggésbe hozható a megnövekedett turizmus okozta környezeti terheléssel és egy inváziós halfaj, az ezüstkárász betelepítésével is. Ennek a desztillált vizű (a víz sótartalma megegyezik az esővízzel) és korábban hal nélküli tónak egyszerű, de évtizedeken keresztül stabil ökológiai rendszerét alakította át az elmúlt évtizedben ez a tömegesen elszaporodott halfaj.


Milyen gyakorlati beavatkozások vezethetnek a tó vízminőségének javításához?

Helyszíni méréseket, víz- és üledékmintavételeket végezve, a növényállományok kiterjedtségét és állapotát drón- és víz alatti felvételekkel rögzítve, a tó élővilágának jellegzetes képviselőit, valamint a tóba hulló és ott lassan lebomló avart és korhadó sásmaradványokat is begyűjtve, továbbá izom- és béltartalommintákat véve a zooplankton és zoobentosz mellett különböző méretű és korú ezüstkárászokból, a szakemberek mindezeket a megfelelő előkészítést, tartósítást, helyszínen történő lefagyasztást követően a tihanyi laboratóriumba szállították, ahol specialisták kezébe kerültek. Emellett került a mintákból az ELTE Mikrobiológiai Tanszékére és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre is.

Hargita Megye Tanácsának Hegyi és Barlangi Mentő Közszolgálatától búvárok is részt vettek a mintavételekben, akiknek segítségével lehetővé vált a tó legmélyebb pontjáról, hatméteres mélységből is érintetlen üledékmagok felszínre hozatala, amelyek már a mintavétel idején is nem várt felfedezéshez vezettek.

Szent Anna-tó

Szent Anna-tó – fotó: Shutterstock

A tónak ebbe a mélységébe látható fény már nem jut le, csupán a közeli infravörös sugárzás. Ennek köszönhetően az üledék felszínén fél-egy centiméter vastagságú fonalas zöldbaktérium-szőnyeg jött létre, amelynek további elemzése már megkezdődött.

Forrás: pecaverzum.hu