A rovarok osztályán belül a kabócák világa nagyon érdekes, hiszen rengeteg színben, méretben és alakban fordulnak elő. Hazánkban is számos kabócafaj él, és mivel legtöbbjük rejtett életmódot folytat, valószínűleg nálunk is akad még tudományosan ismert, de ez idáig az ország területén nem dokumentált rovar.

Idén egy olyan kabócafaj példánya került elő egy Szeged melletti területről, mely több szempontból is figyelemreméltó. Ez az állat a mezeikabóca-félék családjába tartozó Glossocratus foveolatus, mely olyan ritka, hogy még magyar neve sincs. Magyarországon kívül is csak nagyon kevés helyen észlelték annak ellenére, hogy a kabócák általános méreteihez viszonyítva egy nagyméretű (12 mm) kabócáról van szó.

2012-ben Szerbia északi részén és hazánkban Kiskunhalason, valamint 2007-ben és 2013-ban az országhatártól nem messze, de már Ausztriában a Fertő tó környékén figyelték meg néhány példányát. Az elterjedési területébe Oroszország déli része, Afganisztán, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Mongólia és Szibéria déli része is beletartozik.


Ez a kabócafaj testi felépítésében sem szokványos: igen szembetűnő a nagyméretű, megnyúlt kacsacsőrre emlékeztető fejnyúlványa, melynek szerepe a rejtőzködés hatékonyságának növelése a növényi levelek és szárak között, így a ragadozók nehezebben veszik észre a többnyire erdőszéli, füves területű élőhelyén. Szemei a „kacsacsőr" két oldalán helyezkednek el, a hasi oldalon pedig könnyedén megfigyelhetők apró csápjai is.

Az emberekre nem jelent veszélyt, fűfélék nedveit szívogatja a szipókának nevezett szájszervével.

A kabócákra általánosságban jellemző, hogy a hímek a potrohukban lévő hanghólyag kitinhártyájának rezegtetésével hangadásra is képesek, tehát a hímeknek és a nőstényeknek is van hallószervük; valószínűleg a hangadás és -fogadás képessége erre a fajra is ugyanúgy jellemző. A hátulsó lábszáraikon gyakran erős tüskék vagy mozgékony serték nőnek, rendszerint hosszanti sorokba rendeződve, melyek felfedezhetők ezen a kabócán is.

Alighanem igen kicsi az esély arra, hogy rábukkanjunk egy ilyen példányra, ugyanis a GBIF rendszere, mely minden, a fajjal kapcsolatos elterjedési adatot gyűjt és tárol, az előfordulását csak mindössze 5 helyen mutatja az egész bolygón.

Erről a kabócafajról tehát alig tudunk valamit, tehát azt sem, hogy inváziós-e, kártékony-e, illetve hogy összességében hol helyezkedik el a hazai ökoszisztémában.

Forrás: ng.24.hu

Indexkép (illusztráció): Shutterstock