"A veszteség nemcsak a madárvilág számára nehéz, hanem az emberek számára is. A természet zajai fontosak az egészség és a jóllét szempontjából is" - hangsúlyozzák a kutatók, akik eredményeikről a Nature Communications című tudományos folyóiratban számoltak be.
A kutatócsoport tagjai a Citizen Science Monitoring projekt keretében olyan adatokat elemeztek, amelyek madárészlelésekről szóltak. A felvételek és a jelentések Európa 22 országából, valamint az USA-ból és Kanadából származnak, mintegy 200 ezer különböző helyről.
A kutatók az elmúlt 25 év madárdal-változásait elemezték, és megállapították, hogy szinte mindenhol csökkent a madarak énekének hangereje és változatossága is.
Ennek oka sajnos egyszerű: kevesebb a madárfaj és a fajokhoz tartozó egyedszám is. A háttérben pedig elsősorban az emberi tevékenység áll, a kutatók szerint kiemelten az intenzív mezőgazdálkodás.
Kihalás fenyeget minden ötödik európai madárfajt
Minden ötödik madárfajt, köztük a sárszalonkát, a sarlósfecskét és a vetési varjút is a kihalás fenyegeti Európában a BirdLife madárvédelmi szervezet legújabb vörös listája szerint, írta meg korábban az MTI a Guardian cikke alapján.
Az Azori-szigetektől az Urál hegyvonulatáig eltűnőben vannak a madarak, amelyek az európai ökoszisztéma sarokpillérei. A legutóbbi, 2015-ös jelentés szerint három faj kihalt Európában: a talpastyúk (Syrrhaptes paradoxus), a rozsdástorkú guvatfürj (Turnix sylvaticus) és a fenyősármány (Emberiza leucocephalos).
Egyre halkabb és monotonabb a madarak éneke Európában – Fotó: pixabay
Az európai madarak 2021-es vörös listája (European Red List of Birds 2021) 544 Európában honos madárfaj megfigyelésein alapul, melyeket 54 ország és terület több ezernyi szakértője és önkéntese végzett. A 2019-ben gyűjtött adatokon alapuló eredmények a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listájának kategóriáit és kritériumait alkalmazták. Legutóbb 2015-ben adták ki a jelentést.
Európában a madarak 13 százalékát fenyegeti a kihalás, további hat százalékuk mérsékelten fenyegetett. Egy faj regionálisan kihaltnak számít, ha minimum öt éven át egyszer sem látták a kontinensen.
Milyen okok húzódnak a háttérben?
Az élőhelyek eltűnése, az intenzívebbé váló mezőgazdaság, a források túlzó kihasználása, a környezetszennyezés és a fenntarthatatlan erdészeti gyakorlat okozza a csökkenést, amelyet a klímaválság gyorsít fel.