Szőrös, zseni vízgazdálkodásból és nagyon bosszantó. Mi az?

Megannyi kérdés felmerül a fajjal kapcsolatban. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, Juhász Erika nem kevesebbre vállalkozott, minthogy felvillant néhány döbbenetes félreértést a hódokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy segítse a gazdákat és a vízpartok közelében élőket a helyzet jobb megértésében és a közös megoldáskeresésben.

A hód az elmúlt évtizedekben számos meglepetést okozott villámgyors visszatérésével és tájátalakításával. Tevékenysége egyre több indulatot, szélsőséges kijelentést szül, ami azonban nem segíti a konfliktuskezelést.

4 tévhit a hódokkal kapcsolatban

1. tévhit: A hazai visszatelepítési program nélkül ma nem lennének hódjaink

A hódok Magyarországra való visszatérése a 90-es évek elején kezdődött Ausztria irányából, spontán módon, Európa-szerte folytatott természetvédelmi törekvések eredményeként. Ezt követően Horvátország felőli terjedésük is megindult a Dráva és a Mura mentén. Történtek telepítések a Hanságban, Gemencen és a Tisza vízgyűjtőjén, a magyarországi projektnek a Dunától keletre és a Duna hazai alsó szakaszán volt igazán meghatározó szerepe.

Az Őrségben és a Rába mentén azonban, ahol nemrég ennek ellentmondó híresztelések keltek lábra, nem történt telepítés. Érdekesség, hogy magyarországi és szlovéniai településnév is utal arra, hogy korábban voltak hódok a környéken, sőt sokan meg is éltek a vadászatukból. Erre az időszakra viszont már nem tekinthet vissza az élő emberemlékezet.

A hód minden bizonnyal a telepítések nélkül is ugyanígy felszaporodott volna hazánkban, a magyarországi program azonban meggyorsította a folyamatot. Jelenleg 1,2 millió példányt tartunk számon Európában, Magyarországon pedig Czabán Dávid és Juhász Erika becslése szerint 10-11 000 példányt.

2. tévhit: A hód miatt tűnnek el a fűz- és nyárfák a folyópartjainkról

„A hód a matuzsálem korú vízparti fákat is kidöntheti, amelyek természeti értéket képviselnek és eltűnésüket a vízpartot járó ember is szomorúan szemléli. Más növényfajok, egyes helyeken inváziós fásszárúak nyerhetnek teret a rágást követően" – mondja Juhász Erika. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a jelenség elindítója és elsődleges mozgatórugója nem a hód, hanem az élőhelyek állapotának jelentős romlása:

„A Tisza vagy a Körösök mentén a partszegélyen alig találkozok fűzújulattal. Szabályozott folyóink megváltozott hidrológiai viszonyaiból az inváziós fajoknak származik előnyük."

Az eurázsiai hód egy ökoszisztéma-mérnök faj, ami azt jelenti, hogy részben a szelektív rágásával, részben pedig gát- és várépítési tevékenységével képes megváltoztatni az élőhelyét, a folyópartot és a hullámteret. Szelektív rágásával a fásszárú növények versengésére hat, illetve a vízparti fásszárú sáv szerkezetét alakítja át, bokrosodás irányában alakulnak a folyamatok.

Ha azonban a hullámtér hidrológiai viszonyai kedvezőtlenek (azaz nincs tartós vízborítás és a vízszint az árhullámok után hirtelen, drasztikusan lecsökken), akkor a kirágott fűz nem fog újra sarjadni, hanem olyan fajok lesznek sikeresek, amelyek jobban tűrik a szárazságot.

Ráadásul friss homokpadok, öntésfelszínek már csak kevés helyen képződnek. Ezek  elengedhetetlenek lennének a fűzek természetes felújulásához. A hód felhívja a figyelmet egy negatív folyamatra, ami egyébként is zajlik, de csak akkor kezd szemet szúrni az embereknek, ha jön egy új hatás, ami felgyorsítja azt. „Most, hogy már figyelünk a jelenségre, elkezdhetünk gondolkozni azon, hogyan javíthatnánk a hullámterek természeti állapotát, lehetőség szerint nem tüneti kezeléssel, hanem élőhely-rekonstrukcióval."

Érdemes szót ejteni a hód tevékenysége nyomán a vízbe kerülő fatörzsekről is: a folyóba, patakokba bedőlő fák eltakarítása vízügyi szempontból többletfeladatot jelent, és fokozhatja az árvízvédelmi kockázatot. De nem lehet minden bedőlt fára problémaként tekinteni! "Azt is tudnunk kell, hogy ezeket a holtfákat planktonikus, élő szervezetek tudják benőni, amelynek filtrációs szempontból van szerepük, a bedőlt fák kanyargósabbá, változatosabbá, természetesebbé tudnak tenni egy vízfolyásszakaszt, és a halaknak is búvóhelyet biztosítanak" – részletezi a szakember.

Eurázsiai hód (Castor fiber) – Fotó: Juhász Erika

3. tévhit: A hódprobléma megoldható, ha olyan helyre visszük az állatokat, ahol senkit sem zavarnak.

„A hód territoriális állat, nem engedhetünk ki egy befogott hódot egy másik hód territóriumában, az olyan patak- és folyószakaszok pedig elfogynak, ahol nem telepedett még meg a faj. Ez a jószándékú javaslat tehát a gyakorlatban nem kivitelezhető" – figyelmeztet a szakember.

A természetvédelmi hatóság engedélyével be lehet fogni, sőt ki is lehet lőni az állatokat. Megjegyezzük, hogy ilyen engedélyeket közérdekből, főként árvízvédelmi okokból adnak ki, gazdasági érdekből nem. Tudomásul kell venni, hogy a befogott állatok általában már nem kerülnek ki a szabadba, hanem elpusztításra kerülnek. Észak-Magyarországon több alkalommal engedélyezték 250 példány kilövését.

A befogás vagy a kilövés némely esetben valóban elkerülhetetlen, viszont nehezíti a folyamatot az engedélyek hosszadalmas ügyintézése, valamint az, hogy a vadászok többnyire nem érdekeltek az elejtésben.

4. tévhit: Az eurázsiai hód nem épít gátat vagy várat

Azon olvasóknak, akik már saját területükön vagy kirándulásaik során találkoztak a faj tevékenységével, ezt nem kell magyarázni. A médiában azonban sajnos még mindig sokszor előkerül ez az alapjaiban hibás állítás. Felejtsük el egyszer és mindenkorra! A két faj (eurázsiai hód és kanadai hód) építkezési hajlama nem különbözik. Az élőhely jellegének függvénye, hogy belefog-e efféle mérnöki tevékenységbe a hód.

Erre pedig végképp senki nem gondol: a hód valóságos vízgazdálkodási szuperhős!

Mi az első, ami eszünkbe jut, ha arra gondolunk, hogy klímaváltozás, vagy ha megkérdezünk egy gazdálkodót, hogy mi jelenti számára a legnagyobb problémát?

A válasz a legtöbb esetben az, hogy óriási a szárazság. (Legutóbbi sajtóközleményünkben arról írtunk, hogy idén télen a talajok szokásos téli feltöltődése tulajdonképpen elmaradt a csapadékhiány miatt.)

Ezt az értékes vizesélőhelyet is a hódok hozták létre – Fotó: Juhász Erika

A hód természetesen nem a felhőket fogja a légtérbe irányítani, viszont óriási segítségünkre lehet a talajvíz szintjének emelésében és az országból még mindig villámgyorsan távozó víz mennyiségének csökkentésében. Úgy is mondhatjuk,

ingyen épít nekünk gátat a hód, ami miatt a környező mezőgazdasági területek talajvízellátottsága is javul, rendeződhetnek a kisvízfolyásokat kísérő mélyfekvésű területek hidrológiai viszonyai, ami kedvez az őshonos vegetációnak és a vízparti életközösségeknek.

A hód víz-visszaduzzasztó tevékenységének akkor van különösen kedvező hatása, amikor az vízkilépéssel társul, és akár több hektáros területeket, réteket önt el egy kis patak. Ilyen területeken óriási biodiverzitás tud kialakulni, ezek táplálkozó és szaporodóhelyet teremtenek temérdek védett kétéltű- és madárfaj számára. De tovább megyünk: az, hogy Magyarországon újra költ a daru, szintén a hódnak köszönhető, mert az általa elárasztott területen talált a madárfaj megfelelő körülményeket. A kiszáradással veszélyeztetett patakok hód által duzzasztott szakaszai a nyárközepi kánikulában is vizet tartanak.

„Amikor a környező területek porzanak a szárazságtól, a hód által időszakosan elárasztott réten még zöld fű virít, így az aszályos időszakban is van mit kaszálnia a gazdának. A hódok segítenek felvennünk a küzdelmet a klímaváltozás negatív következményeivel."

Vadregényes mocsár egy hódgát fölött – Fotó: Juhász Erika

Ha valaki tavaszi időszakban önhatalmúlag megszünteti a hódgátat, és napok alatt lefolyik a víz a területről, abban az esetben békapetecsomók ezrei maradhatnak víz nélkül, ami felér egy ökológiai katasztrófával.

Fontos! A hódépítmények kapcsán bármilyen beavatkozás a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. Engedély nélkül végezni jogszabályellenes, ha pedig nem megfelelő helyen és időben történik, akkor bűncselekmény kategóriába eső természetkárosítást vonhat maga után.

A hód az elárasztási tevékenységével mocsarakat állít helyre, ám sajnos előfordul, hogy ez valakinek a gazdasági érdekével ütközik. A vízmegtartás segítése természeti és társadalmi szempontból is alapvető cél, fontos lenne, hogy a területtulajdonost is érdekeltté tegyük az így rekonstruálódott mocsarak, nedves kaszálórétek védelmében.

Télen a víz és a jég az úr, nyárra viszont zöldbe borul a kaszáló. A jégborítást bemutató panorámafotó az alsó kép hátterében látható kis dombról készült – Fotó: Juhász Erika

De most nézzünk szembe a problémával! Ilyen gondokat okoz a hód:

• A szaporodó hódgátak miatt olykor megközelíthetetlenné válhatnak vagy víz alá kerülhetnek mezőgazdaságilag hasznosított területek. Ingatlanok, utak környezetében további problémákat okozhat a megemelkedett vízszint.
• A hód akadályozhatja a csatornahálózat tervszerű működtetését azzal, hogy a visszaduzzasztja a vizet. Munkaerőt, időt, anyagi ráfordítást jelentő többletfeladat keletkezik a vízügyi ágazat számára.
• Üregásási tevékenységével képes meggyengíteni az árvízvédelmi töltések szerkezetét. Ahol keskeny a hullámtér, egy árhullám esetén az első magaslati pont, ahová üreget áshat, a töltés.
• A rágás ültetvényekben, arborétumokban, parkokban, kertekben is problémákhoz vezet.
• Komoly gondok jelentkezhetnek, ha például épületre vagy villanyvezetékre dől rá egy fa.

Utak és hidak szomszédságában a fadöntés és a megemelkedett vízszint is okozhat gondokat – Fotó: Juhász Erika

Van megoldás, de nem az, hogy visszasírjuk azt az időt, amikor nem volt hód az országban, és most kilőjük őket az űrbe

A megoldás természetesen nem azok kezében kell, hogy legyen egyedül, akik pillanatnyilag egy-egy nehezen megoldható helyzettel küzdenek. Ezzel a feladattal nem hagyhatjuk magukra a helyi közösségeket. Becsülendő, amikor egy település vezetője érzi a felelősségét és mindent megtenne a lakosok biztonsága és a gazdasági károk elkerülése érdekében, ezért hangot ad a helyieket érintő, hódokkal kapcsolatos nehézségeknek. Fontos azonban, hogy pro és kontra mutassuk be a hód hatásait, és mérsékeljük az indulatokat.

A hód hatásaiba való beavatkozásra nem szabad „tűzoltásként" tekinteni. Átgondolt stratégiára van szükség, melynek kidolgozása a téma szakértőinek részvételével zajlik. „Jelen pillanatban ott tart a hódvita, hogy mennyiből mennyit vegyünk ki, hogy ne érezzük a károkozásukat, pedig inkább arról kellene beszélni, hogy mikor, hol avatkozzunk be és hol ne. Az ökoszisztéma-mérnök hód hatása az állománynagyságtól függetlenül természetvédelmi kérdés." Terület- és időspecifikus szabályozásra lenne szükség.

Bármennyi hódot veszünk ki a rendszerből bármilyen módszerrel, ha nincs olyan intenzív vadászat, amely miatt korábban kipusztult (márpedig arról nincs szó), nem tudunk tőlük megválni. Bizonyos helyeken és bizonyos időszakokban viszont komoly természeti kárt okozhatunk egy hódélőhely felszámolásával.

„Egy olyan zónarendszer kialakítására lenne szükség, amely lehetőséget ad arra, hogy egyes területeken a hód tájalakító, vízvisszatartást segítő tevékenységének megőrzésén dolgozhassunk. Legyenek olyan zónák is, ahol indokolt esetben lehetőség van valamilyen szintű beavatkozásra a konfliktusok kezelése érdekében, és legyen egy olyan kategória is, amely esetben azonnali beavatkozás is lehetséges, és nem kell 30 vagy több napot várni egy kilövési engedélyre. Például egy megfúrt vízügyi töltés vagy arborétumba való bejutás ebbe a kategóriába tartozhatna" – mondta el véleményét a hódkutató biológus.

A konfliktushelyzeteket természetesen kezelni kell, vannak jó példák, de hazánkban ezek még nem terjedtek el igazán. Jó megoldás például a hódgátakon átvezetett, fémráccsal fedett vízátereszek létesítése. Illetve szem előtt kellene azt is tartani, hogy egyes vízparti területeknek érdemes lenne hosszútávon természet- és klímavédelmi rendeltetést kapniuk.

Van, ahol együtt tudnak élni vele, sőt a természetközeli állapot visszaállításában partnerként tekintenek a hódra

Sajnos előfordul, hogy olyan helyeken is elbontanak hódgátakat, ahol nagy szükség lenne a vízmegtartást elősegítésére. Ezzel szemben Észak-Amerikában hódgát-analógokkal segítik a vízszint megemelését, a vízfolyások rekonstruálását, komplexitásának növelését. Tehát ugyanazt, ami ellen Magyarországon intenzív küzdelmet folytatunk, nyugaton mesterséges beavatkozásokkal próbálják elérni.

Problémát természetesen okozhat a megemelkedett vízszint, például épületek vagy utak közelében. Ebben az esetben rutinszerűen kezelik a helyzetet speciális áteresz beépítésével. Ennek többnyire nem az a célja, hogy teljesen megszűntessék vele a visszaduzzasztást, hanem az, hogy egy elfogadható, alacsonyabb szinten stabilizálják a vízoszlop magasságát. Hazánkban ez a technika még szinte teljesen ismeretlen, pedig az állandó gátbontás jellemzően nagyobb ráfordítást igényel.

Így hekkelik meg az amerikaiak a hódgátakat:

Nekünk is minden apró lehetőséget meg kellene ragadni a vízmegtartáshoz, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyük igénybe a hód szolgáltatásait. A konfliktus megoldását pedig menedzselni kell, szükség lenne a szakmai tervezés lehetőségeinek párbeszéddel való megalapozására. Ez jobb eredményre vezetne, mint hogy a felelősöket keressük, és megpróbáljuk elhárítani a feladatot.

Úgy tűnik, a KAP Stratégiai Tervben is van arra törekvés, hogy olyan támogatási konstrukció is elérhető legyen (Agroökológiai nem termelő beruházások), amely a vizesélőhelyek fenntartását, kialakítását támogatja, remélhetőleg a hódoknak, és őket tolerálók számára is terem majd babér.