Egykor sokkal többféle élelmiszer-alapanyagból készültek az ételeink, melyek jelentős része ma is hozzáférhető lenne, mégis rendszerint a csirkét, pulykát, disznóhúst választjuk. Ma már kuriózumként tekintünk például a nyúl- vagy fácánhúsra, pedig évtizedekkel ezelőtt teljesen megszokottnak számítottak az asztalon.

Mi ennek az oka?

Két világháborút és több gazdasági válságot követően hosszú ideig híján volt minőségi alapanyagoknak az agrárgazdaság.

Az az irányvonal, melyet ekkor az egykori gasztronómiai szakíró, Venesz József vezetésével megalkottak, ma is irányadó. A francia példákat, Auguste Escoffier haute cuisine-jét sajátos szemlélettel a szocialista gazdasági rendszerbe adaptáló egykori séf a szűkös lehetőségekből igyekezett olyan recepteket kialakítani, melyek megadják a minőségi étkezés illúzióját. Azonban egyes megszokott ételkészítési módszerek, mint például a panírozás vagy a lisztes sűrítési módok, olyan mélyre gyökereztek, hogy napjainkban sem igazán térünk el ezektől.


Táplálkozási szokásaink átalakultak, a '80-as évekhez képest tíz százalékkal csökkent az éves húsfogyasztásunk, és annak szinte teljes egészét csupán néhány húsféle, a sertés és a baromfi, illetve minimális mennyiségben (évi 5 kg) a hal teszi ki. Az összes egykor elterjedt hús, mint a nyúl, a bárány, a kecske, a galamb, illetve a vadhúsok, éves szinten az átlag magyar étkezésének 0,1 százalékát jelentik.

Pedig élettani előnyeik, a hazai mezőgazdaságra gyakorolt hatásuk, sőt áruk miatt is említésre méltók. A nyúlhús egykor a hazai hústermelés jelentős hányadát tette ki, nem véletlenül: fehérjében gazdag, és energiatartalmát tekintve is kiemelkedő, hasonlóképpen a galambhoz. A nyúlhús kiváló ómega-3 zsírsavforrás, koleszterintartalma alacsony, így e két tulajdonsága okán a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők is biztonsággal fogyaszthatják, ráadásul vasban is igen gazdag.

nyúlhús

A nyúlhús kiváló ómega-3 zsírsavforrás, koleszterintartalma pedig alacsony – fotó: Shutterstock

A galamb különleges szárnyas, mely gazdag ásványi anyagokban, káliumban és cinkben, ezért fogyasztása kimondottan jótékony hatású az idegrendszer és az immunrendszer megfelelő működése szempontjából. Könnyen emészthető, ezért régen a lábadozó betegekkel, frissen szült asszonyokkal is szinte gyógyszerként etettek galamblevest.

Mindkét húsféle környezetkímélő választás, ami napjainkban szintén fontos szempont, előállításuk sokkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással és kevesebb vízfelhasználással jár, mint például a marhahúsé.

A fürjtojást ismét egyre többen választják, azonban a fürj húsára továbbra is kuriózumként tekintünk. Pedig fehérjékben gazdag, ezért kifejezetten előnyös az izomzat építéséhez és a szöveteink egészségének fenntartásához is. A fürj húsa gazdag vasban, cinkben és B-vitaminokban is, fogyasztása támogatja az immunrendszert.

Érdemes nyitottnak lennünk a különlegesnek tűnő húsfélék iránt, ugyanis nemcsak egy újfajta ízvilágot ismerhetünk meg általuk, de vitamin- és ásványianyag-tartalmuk egészségünk megőrzéséhez is nagymértékben hozzájárulhat.

Forrás: divany.hu

Indexkép: Shutterstock