Ott vannak a kertben, az utcán vagy az erdőszélen az éltető, tápláló finomságok – szó szerint a lábunk alatt. Ha időt szánunk a felfedezésükre, akkor táplálékok és gyógynövények egész sora áll rendelkezésünkre. Lássuk, hogy mik ezek!

keszegsaláta

Keszegsaláta (Lactuca serriola) – fotó: flickr.com

Keszegsaláta (Lactuca serriola)

A keszegsaláta még az extrém meleg, felforrósodott betonrengeteg közepén is életerősen képes megjelenni, akár kis mennyiségű törmelékben gyökeret eresztve. Jellemző rá, hogy a gazdagon növényesített területeken nem, de a bolygatott, földet megsebző részeken gyorsan megtelepszik, és egészen a fagyokig a rendelkezésünkre áll – írja az egy.hu szerzője Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka kertészmérnök és szociológus.

Az első írásos emlékek Hérodotosztól maradtak ránk, aki a perzsák asztalán látta először a leveleit.

Érdekesség, hogy már ekkor is említésre kerültek a termesztett változatai, és a nyugtató hatása. Arisztotelész írásaiban már közkedvelt csemegének emlegetik, de arról is szólnak legendák, hogy Augustus császár ezen növénynek köszönheti egy súlyos betegségből való felgyógyulását, ezért oltárt is emeltetett a növény gyógyhatásának tiszteletére. Évszázadokon keresztül használták afrodiziákumként, szemölcsirtóként, egyes gyomor- és bélrendszeri betegségek kezelésére, valamint légúti panaszok enyhítésére.

Tejnedve a legintenzívebben virágzáskor termelődik – a népgyógyászat emésztést serkentő, nyugtató, altató és fájdalomcsillapító hatása miatt alkalmazza.

Zsenge leveleit a salátákhoz hasonlóan fogyaszthatjuk, de arra figyeljünk, hogy a virágzáskor ezek keserűek lehetnek, illetve egyéni érzékenységtől függően rendelkezhetnek mérgező hatással is. Ezért felhasználás előtt mindig célszerű alaposan tájékozódnunk és mérlegelnünk!


A fehér here (Trifolium repens)

A fehér here (Trifolium repens) – fotó: pixabay.com

A fehér here (Trifolium repens)

A legtöbben lóhereként ismerik, aminek a szerencsehozó négylevelű változatát órákig bogarásztuk a fűben. Őshonos növényünk, ami az egész országban vadon is mindenütt megtalálható és ma már az emberi környezetben is általánossá vált: nyírt gyepekben, kertekben, parkokban egyaránt megtalálható.

Évszázadok óta alkalmazzák antioxidánsként, hatékony gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, fájdalomcsillapító, kiváló reumás fájdalomcsillapító és antimikrobiális célokra is alkalmas.

A fehér here sokoldalúan felhasználható, ha a virágzás előtt szedjük, akkor nyersen salátaként fogyasztható, de főzhetünk is belőle levest. Szárítva süteményekhez adhatjuk, enyhén vaníliás ízt kölcsönöz nekik.

A népgyógyászat többféle betegség esetén is ajánlja a fogyasztását: a megfázástól a nehezen gyógyuló sebek kezelésén át az immunrendszerünk erősítéséig.

A kertünket is élettel tölti meg: sokkal változatosabbá teszi a gyepünk élővilágát, és lehetőséget ad számos rovar betelepülésére. Tökéletes választás lehet talajtakaróként gyümölcsfák alá a nitrogénkötő képessége miatt,  hasznos eleme minden, biodiverzitás felé törekvő élőhelynek.

Chenopodium album

Fehér libatop (Chenopodium album) – fotó: flickr.com

Fehér libatop (Chenopodium album)

Gyomként üldözzük, pedig a spenóthoz hasonlóan felhasználható tápláléknövény. Magas a kalcium-, vas- és fehérjetartalma, ami kiváló levélzöldségfélévé teszi: salátához és leveshez egyaránt kiváló. Tavasszal az egész növényt, míg nyáron csak a hajtáscsúcsot gyűjthetjük, de ősszel a magjait sem szabad veszni hagyni: kiválóan szárítható és őrölhető, a pohánkaliszthez hasonló alapanyag nyerhető belőle.

Készíthetünk belőle pogácsát, galuskát, levest, ivólevet is, de főzelékekhez és tésztákhoz is kiváló.

Mezei sóska (Rumex acetosa)

Mezei sóska (Rumex acetosa) – fotó: pixabay.com

Mezei sóska (Rumex acetosa)

Országszerte gyakori előfordulású növényünk, megtalálható a hegyi réteken, a mocsár- és lápréteken, a nedves, feltört és nem művelt talajokon és gyepekben. Sokoldalúan felhasználható: levesnek, főzeléknek és nyersen salátának is alkalmas. Nagyon finom spenóttal keverve, fokhagymával és tejföllel gazdagítva. Márciustól késő őszig gyűjthető, így egész nyáron ellát minket energiával.

A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum)

A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum) – fotó: flickr.com

A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum)

Egy igazi baranyai csemege a baraboly, aminek a gumói burgonyaszerűen használhatók, de akár nyersen is ehetők. A gumók gyűjtése augusztustól esedékes, a hatalmas kórók előre jelzik, hol érdemes keresnünk őket. Készíthetünk belőle köretet, rakott ételt vagy gombócot, de szinte kivétel nélkül felhasználható valamennyi krumplis recepthez, a burgonyát helyettesítve.

Meg kell említeni a vadpasztinákot (Pastinaca sativa) is, aminek az első éves, nem virágzó tövének a gyökere ehető gyökérzöldségként. Ugyanúgy használható, mint a kerti pasztinák, csak valamivel többet kell belőle a levesbe tenni. A virága salátákhoz adható, és fűszerként is használható, mert nemcsak az ízével, hanem az esztétikumával is színesítheti az ételeinket.