A növényvédelmi helyzet elemzése során az utóbbi években egyre gyakrabban kerül elő az abiotikus tényezők hatása, vagyis az időjárási szélsőségek már szinte rendszeresnek tekinthető megjelenése. Ezek közvetlenül is hatnak növényeink állapotára, lásd aszály, jégverés, késői fagy stb., de a közvetett úton, a károsítók fertőzési körülményeinek befolyásolása útján is jelentős hatást gyakorol a növényegészségügyi helyzet alakulására. Éppen ezért visszatekintésünket az időjárással kezdjük.
A hatást erősítette a hőmérséklet – időszakhoz képest – magas értéke. Március hónap 3,1 oC-kal magasabb lett a sokéves átlagnál, az április ahhoz közel mozgott, míg a május alacsonyabb értékeket hozott. Ezt mutatja az 1. ábra, a 3 tavaszi hónap hőmérsékleti görbéje.
1. ábra: A 2019-es tavasz napi középhőmérsékleteinek eltérése a sokévi (1981-2010-es) átlagtól (°C) (Forrás: OMSz)
A 2. ábra a tavaszi időszak csapadékeloszlását mutatja. Az ábra jól mutatja, hogy márciusban alig valami, áprilisban kicsit jobb, majd májusban bőséges eső érkezett.
2. ábra: A tavaszi időszak csapadékeloszlása.
Mondhatjuk, hogy a májusi esők mentették meg a szezont, innen kezdve volt remény a növénytermesztés sikerére. Ez a szokatlanul száraz tavasz furcsa helyzetet hozott a károsítóhelyzetben. Nem vagy csak alig jelentek meg a kalászosok levélbetegségei. Repcében éppen a másik oldal érvényesült, korán és tömegesen jelentek meg a tavaszi kártevők, és sokáig károsítottak. Aztán a májusi csapadék változtatott a helyzeten, de ez már a fuzáriumnak kedvezett, s az eredmény kiemelkedő fertőzöttség a betakarításkor.
Korán jelentek meg és sokáig fertőztek a repce tavaszi kártevői (a képen repceszár-ormanyos kijárati nyílás és fómaertőzés)
Azon már senki sem csodálkozik, hogy a tavalyi nyár a szokásosnál melegebben alakult. A nyár átlaghőmérséklete 2,1 oC-kal volt magasabb, mint a sokéves átlag, s ez a nyár szerezte meg a 2. legmelegebb címet 1901 óta. A hőmérsékleti lefutást tekintve egy rendkívül meleg június után átlagos július következett, s újra forró, száraz augusztus zárta a nyarat.
Csapadék tekintetében a nyár 11%-kal maradt el a sokéves átlagtól. Ez júniusban és júliusban alig mérhető csökkenést takar, majd augusztusban már csak a sokéves átlag 69%-a hullott. Ez utóbbi nem újdonság, rendszeresen bekövetkezik, komoly gondot okozva a repcevetésre készülőknek.
Ezt követte az ősz, amely időjárásában 1901 óta a legmelegebbnek bizonyult. Az időjárásban természetes a kilengések váltakozása, de most hőmérséklet tekintetében ez az ingadozás kisebb mértéket öltött. Szeptemberben 1,1 oC-kal, októberben 1,9 oC-kal, míg novemberben 4,1 oC-kal (!) mértek magasabb átlagértéket.
Csapadék tekintetében folytatódott az augusztusban elkezdődött kiszáradás, a talajok vízkészletének drasztikus csökkenése. Szeptemberben a sokéves átlag 81%-a, októberben már csak 54%-a hullott, de a novemberi időjárás bőséges esőkkel pótolta a korábbi hiányt, a sokéves átlag 170%-a hullott. Összességében kijön az átlag, a szokásos mennyiség, de az ördög (itt is) a részletekben bújik. Már gond volt a repcevetések talaj-előkészítésével, a vetés időzítésével. Sokan vártak a vetéssel, a csapadékban bízva, de ez nem teljesült, sőt….
Aztán jött az őszi árpa, majd az őszi búza. A talajok egyre jobban kiszáradtak, köszönhetően a magasabb hőmérsékletnek és a kevesebb csapadéknak. Az elvetett és kikelt növények egyenetlen, hiányos, gyenge állományokat képeztek.
Azt el kell ismerni, hogy ilyen körülmények között a kórokozók fertőzése elmaradt, a szárazságtűrő kártevők viszont aktívak voltak egészen az ősz végéig. Két ábrát is mutatunk az ősz időjárásának jellemzésére. Az egyik (3. ábra) az őszi átlaghőmérséklettől való eltéréseket mutatja területi eloszlásban. A következő (4. ábra) pedig az 1901-től mért őszi hőmérsékleti átlagok trendjét mutatja. Az első ábrából megtudhatjuk, hogy mely térségek a leginkább kitettek a klímaváltozásnak, s ha bárkiben kétség merülne fel, az a következő ábrából leolvashatja a tendenciát s annak erősségét.
3. ábra: A 2019-es ősz középhőmérsékletének eltérése a sokéves átlagtól (Forrás: OMSz)
4. ábra: Az országos őszi középhőmérsékletek 1901 és 2019 között (interpolált adatok alapján) (Forrás: OMSz)
Az előbbiekből fakad, hogy későn kezdődött a tél, de december elején egy kis hó, egy kis fagy azt mutatta, hogy megérkezett. Ez a látkép nem sokáig tartott, enyhült az időjárás, s a hónap nagy része őszies enyheségben telt el, s csak a hónap legvégén éreztük újra a télies hideget. A december hónap összességében 3,1 oC-kal magasabb átlaghőmérsékletet adott a sokéves átlaghoz képest. Csapadék tekintetében 20%-kal többet mértek. Az előbbi időjárás sokat segített az őszi vetéseknek, a későn kelő vagy éppen későn vetett őszi búza gyenge állományai megerősödtek, az enyhe időszakban tovább nőttek.
A december hozta a téli csapadék nagy részét.
A repceállományoknál több helyen gondot okozott a hosszan tartó enyhe ősz. Szerencsére általánosan alkalmazzák a regulátoros kezelést, annak hatása és a december eleji fagyos napok leállították a növényfejlődést, így nem várható a túlfejlődésből eredő kár.
A tél folytatásában, januárban a hőmérséklet a szokásos tartományban mozgott, nem fagytak be a tavak, folyók, nem esett hó, valójában kicsit hideg volt, kicsit szürkeség, de nem igazán tél. Csapadék nagyon kevés hullott, csak a hónap vége felé 1-2 nap pótolt egy keveset a hiányból. A hőmérsékleti görbe a hónap végéhez közeledve egy erős melegedést mutatott. Akkor azt gondoltuk, hogy az átmeneti lesz, de a februári időjárás rácáfolt.
Aztán megérkezett a tavasz – februárban. Előfordult ilyen már korábban is, de most figyelembe véve, hogy november végéig kellemes őszi időjárás uralkodott, a tél csak néha-néha mutatta a szokásos jellemzőket, s februárban láthatóan már vége is, mindez elgondolkodtató. Folytatódott az enyheség, kevés csapadék hullott.
Nagy kérdés, hogy lesz-e visszafordulás, lesz-e kései fagyos időszak?
Összességében a téli időszak ismételten a sokéves átlag feletti hőmérsékleteket hozott, és ismételten relatíve kevés csapadékot. Ez csalóka látképet fest, mert a növények most szépek, kizöldültek, téli kárt nem szenvedtek, most megerősödnek. Az emlegetett, későn vetett őszi kalászosok már a bokrosodás kezdetén járnak, a jobb időben, jobb körülmények között vetett táblák állománya már bokrosodik, az őszi árpák pedig kimondottan erősek. Az a kérdés, hogy a felmelegedéssel mikor mutatkozik meg a téli csapadék hiánya. Reméljük, ezt megelőzően jön majd eső, s az aggasztó képeket elmossa.
A károsítók számára az enyhe tél kedvező körülményeket biztosított, vagyis jól teleltek.
A kórokozók telelő képleteinek nem tett jót a száraz időszak, kicsit csökken a számuk, de a február végére ígért esők segíthetnek nekik.
Összességében a károsítók nagy tömegű és korai megjelenésére kell számítani.
