A metszés történhet a fák nyugalmi időszakában, lombtalan állapotban, vagy a vegetációs időszakban, nyáron. Ezen belül is különböző időpontokat választhatunk, ami aztán hatással van a gyümölcsfák további fejlődésére, élettevékenységeire.
Kezdjük az elején, a facsemeték ültetésekor
Akár ősszel, akár tavasszal telepítjük az oltványokat, ne nyúljunk hozzájuk addig, míg tavasszal a nedvkeringés meg nem kezdődik szöveteikben, és a rügyek duzzadni nem kezdenek. A koronaalakító metszés első lépéseit ekkor végezzük el. Ez általában a március közepe és április közepe közötti időszakra esik. Termőre fordulásig minden nyáron több alkalommal is célszerű hajtásválogatást végezni. Túl erős hajtásnövekedés és gyenge elágazási hajlam esetén hasznos a hajtások visszacsípése, visszavágása.
A zöldmunkák módja és erőssége függ az adott fajtól és a kialakítandó faalaktól. A korona kialakításának éveiben általában szükség van lombtalan állapotban végzett fás metszésre is, de ezt semmiképpen ne télen végezzük, hanem tavasszal, közvetlenül a rügyfakadás előtt.
Termőre fordulás után, a fenntartó metszés időpontjának megválasztásánál határozottan különbséget kell tennünk az almatermésű és a csonthéjas gyümölcsfajok között.
A koronaalakító metszés első lépéseit tavasszal végezzük el – fotó: Shutterstock
Nézzük a csonthéjasokat
Ebbe a csoportba tartozik a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye, a meggy és a mandula. Télen ezeknél a gyümölcsfajoknál semmilyen metszési műveletet ne végezzünk. Ennek elsősorban növényvédelmi okai vannak. Télen, a sebeken át fertőznek ugyanis azok a kórokozók, amelyek a csonthéjasok gutaütéses, ágrákosodásos pusztulásáért leginkább felelősek. Közülük is elsősorban a Pseudomonas syringae baktériumot és a Leucostoma (cytospora) cincta gombát kell megemlíteni. Ha ezek bejutottak a fák szöveteibe, onnan nem tudjuk őket kiirtani, és a fák lassú halálra vannak ítélve.
Eltérő mértékben, de valamennyi csonthéjas faj veszélyeztetett, a legérzékenyebb a kajszi és az őszibarack. A téli metszésnél nem tudjuk megakadályozni a fertőzést. Az említett kórokozók egyaránt fertőzik az idősebb fás részeket és a fiatal vesszőket.
Mikor metszhetjük ezeket a fákat? Két időpont lehetséges. Az egyik tavasszal virágzás előtt van. Akár virágzás közben is metszhetünk, a lényeg az, hogy minél közelebb legyünk a virágzáshoz, és ne kezdjük el a munkát március 10. előtt. Ekkor a gutaütés kórokozói már nem fertőzőképesek. A másik alkalmas időpont nyáron van, közvetlenül a szüret után.
Télen a csonthéjasoknál semmilyen metszési műveletet ne végezzünk – fotó: Shutterstock
A legkorszerűbb csonthéjas ültetvényekben termőkorban csak évente egyszer, szüret után metszik a fákat. Az ősz beköszöntével újból erősödik a fertőzés veszélye, ezért legkésőbb szeptember 10.-ig fejezzük be a metszést. A nyári metszés egyébként a vesszők beérését is segíti és javítja a téltűrő képességüket.
Bonyolítja a helyzetet, hogy ebben a csoportban nagyon fagyérzékeny fajták is vannak. Ezeknél az a legjobb megoldás, ha szüret után egy előmetszést végzünk, és tavasszal, a virágzáskor végezzük el a végleges vesszőszám beállítását, a téli rügyfagykár figyelembe vételével.
Mi a helyzet az almatermésűekkel?
Ide tartozik az alma, a körte, a birs és a naspolya. Mai ismereteink szerint ezeket a fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így a termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására, mint a csonthéjasok. A napi gyakorlatban kedvelt a téli hidegben történő metszés, talán azért is, mert ilyenkor a fagyott talajon könnyebb haladni a szőlősorok s gyümölcsfák között, mint sárban toporogni körülöttük. És igen jól hangzik a szakmai indoklás is hozzá: mélynyugalomban jobban viselik a növények az ilyen beavatkozásokat.
Az almatermésűeket tehát télen is metszhetjük, azokon a napokon, amikor fagypont felett van a hőmérséklet. Fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan felmelegszik, majd újból lehűlik.
A termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására – fotó: MTI/Komka Péter
Általános aranyszabály, hogy a tavaszi lemosó permetezést előzze meg a metszés, így a takarításra szánt permetlével történő ágmosdatás is segít egy kicsit a vágási sebek kezelésében. Általános jó tanács, hogy a nagyobb metszlapokat, felületeket mindenkor igyekezzünk valamilyen fasebkezelővel bekenni.
Ne feledkezzünk meg a bogyósokról sem!
A málna metszését még tavaly ősszel kellett volna megejteni, hiszen a letermett vesszőket célszerű már a szüret után eltávolítani, de ha nem tettük meg, még nem késő pótolni, akárcsak a piros vagy fekete ribiszke esetében sem.
Nézzük, hogyan védekezhetünk a kórokozók ellen
Először is keressük meg a letörött, lehasadt, sérült vesszőket, gallyakat, s azokat az egészséges résznél távolítsuk el. Következő lépésként mindenképpen távolítsuk el a múmiákat. Az eltávolítás szó szerint értendő, nem elég a vesszőkről leszedni azokat, s ledobni a földre. Össze kell gyűjteni a gyümölcsmaradványokat, majd el kell szállítani a kertből vagy elásni, s földdel takarni. Ne legyen ott tavasszal, ne adjunk lehetőséget a fertőzésnek!
Moníliás fertőzés kései tünete meggyen. Termés, rügy, vessző károsodott.
Meggyen, kajszin keressük a moníliás hajtásszáradás tüneteit. (Nagyon nem kell keresni, már messziről láthatóak!) Ezeket már a tünetek megjelenése időszakában le kellett volna vágni, de sajnos sok tulajdonos elmulasztja megtenni, így a tavaszi metszés időszakára marad a feladat. A sérült, kihasadt, levél-, virág-, gyümölcsmaradványokat tartó vesszőket, gallyakat le kell vágni.
Érdemes a metszés során a beteg részeket egy kisebb (10-15 cm-es) egészséges résszel együtt levágni, mert a betegség az elmúlt év során terjedt a fás részben, s a külső kép alapján nem tudjuk pontosan, hogy hol tart belül. Nagyon fontos az itt levágott vesszők, gallyak összeszedése, eltávolítása a fák környezetéből.
Őszibarackon keressük a csonthéjasok levéllyukacsosodás-betegségének vesszőtüneteit. Amennyiben a vesszőn besüppedő foltok vannak, akkor érdemes azt levágni. Ha nélkülözhetetlen ott a korona alakjához, akkor legalább a beteg rügyeket tartalmazó részt vágjuk le.
Az őszibarack melegigényes, ezért különösen kedvező számára a katlankorona, a nap besüt a korona belsejébe. Ez növényvédelmi szempontból is kedvező, tehát alakítsunk ilyen koronát, tartsuk tisztán és szellősen a belsejét, ez sokat segít a betegségek megelőzésében. Másik oldalról a tenyészidőszakban végzett permetezések sokkal hatékonyabbak lesznek azáltal, hogy a korona minden részére el tudjuk juttatni a permetlevet.
Almafa gyertyás vesszeje.
Van, aki a metszéskor végez termésszabályozást, s van, aki kötődés után. Bármelyik módszert választjuk, fontos, hogy a termések ne érjenek össze, a moníliás termésrothadás fertőzött gyümölcsről könnyen és gyorsan átterjed a vele érintkező egészségesre. Így lesz a végén a legtöbb termést ígérő fán a legtöbb megbetegedett, tönkrement gyümölcs.
Az almánál a lisztharmat az a kórokozó, amelyet már a metszés során megpróbálunk eltávolítani. Ennek módszere, hogy a fán – tipikusan a Jonatán fajta, illetve a fajtacsoportba tartozó fákon – keressük a gyertyás vesszőket, s azok fertőzött, bevonatos részét levágjuk. Ezt a megoldást kötik Nagy Sándor nevéhez is, így Nagy Sándor-féle vagy szabolcsi metszésnek is mondják.
Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, így a legtöbb esetben a fa összes vesszőjét visszavágták, attól függetlenül, hogy fertőzött volt vagy nem, s ezt az alma nem igazán szereti. Az almánál korábban a termőkaros orsó volt az elterjedt koronaforma, ma már inkább a karcsú orsót alakítják ki. Maga a koronaforma és a korona mérete is biztosítja a szellősséget, a bepermetezhetőséget. Aki hagyományos koronát nevel almafájának, az törekedjen a szellős, laza korona kialakítására, fenntartására, mert az alma betegségei számára kimondottan előnyös a nedves, párás környezet a korona belsejében, s az ilyen korona bepermetezése sem lesz tökéletes.
Most a kártevőkről kell pár szót ejteni
A gyümölcsöt károsító molyok sok faja telel a fa törzsén, kéregrepedésekben, hajlatokban, pl. almamoly, almailonca, barackmoly, keleti gyümölcsmoly, szilvamoly, amerikai medvelepke. Ezek általában szövedéket, gubót készítenek, s annak védelmében telelnek. A pajzstetvek a vastagabb ágakon telelnek, sokszor egész vastag telepet alkotnak.
A kéregkaparás az előbb említett kártevőket megsemmisíti, illetve eltávolítja azokat a rejtekhelyükről, ami aztán pusztulásukhoz vezet. Amennyiben a fa kérge fiatal, gyenge, akkor egy drótkefével helyettesíthetjük a kaparó szerszámot. Az élő kérget lehetőleg ne sértsük meg, ne idézzünk elő egy fás részeket érintő betegséget.
Sebkezelés metszés után.
Nincs vita a metszés szükségességének megítélésében, de el kell ismerni, hogy a munka során rengeteg sebzést ejtünk. Ezek a felületek a fa sebgyógyító képességétől és az időjárástól függően rövidebb-hosszabb ideig behatolási kaput mutatnak a károsítóknak. Éppen ezért
kiemelt fontosságú a metszési sebek kezelése.
Erre ma már sebkezelő pasztákat lehet kapni, s jó lenne minden vágott felületet bekenni azokkal. A gyakorlati munka során el kell ismerni, hogy ez egy kicsit túlzó kérés, inkább azt javasolják, hogy az 1 cm átmérőt elérő vagy meghaladó vágott felületeket kenjük be.
Sokan a metszést úgy időzítik, hogy a befejezésekor időszerű legyen a rezes lemosó permetezés. A lemosó jelleg a bőséges lémennyiséget is jelenti, vagyis a fa minden részét, így a metszési felületeket is bevonja a permetlé, s az is ad egy védelmet a kórokozók támadása ellen. Kiskertekben, kevesebb fa kezelése során ezt talán még jobban lehet időzíteni.
A gyümölcsfametszés tíz legfontosabb szabálya
Befejezésül idézzük fel, hogyan foglalta össze Uwe Jakubik „Gyümölcsfák metszése” című munkájában a gyümölcsfametszés tíz legfontosabb szabályát:
|
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre és szakcikkre vagy kíváncsi, látogass el az Agroinform Növényvédelem rovatára.
Az Agroinform ingyenes Növényvédőszer-adatbázisa pedig elérhető ide kattintva.
