Megkezdődött a Türkmenisztánból származó akhal-teke fajtájú, sztyeppei lovak kétnapos tenyészszemléje és Európa Bajnoksága szombaton Bábolnán.

Nagy István agrárminiszter az eseményt megnyitó köszöntőjében kiemelte, a legtöbb tenyésztett lófajta ősének tekinthető fajt a kihalás fenyegeti, az akhal teke Magyarországon 2020-ban bekerült a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták közé.

Elmondta: a lovakhoz való ragaszkodás végigkíséri történelmüket, a lótenyésztés része nemzeti értékeinek. Ezért is támogatja a kormány a lovas- és lósportot, a lovas rendezvényeket, az utánpótlás nevelést, a költségvetési szervként működő ménesgazdaságok munkáját.

Kiemelte, hogy az állattenyésztés genetikai alapjainak megőrzése érdekében segítik a védett őshonos és veszélyeztetett állatfajták, illetve a rekonstrukció alatt álló fajták fennmaradását.

Az erre szolgáló pályázati felhívás kapcsán a támogatói döntések megszülettek, és a kezdeményezés a következő években is folytatódik.

Az Akhal Teke lótenyésztők Magyarországi Egyesületének elnöke, Nyéki József elmondta, az eseményre ötvenkilenc lovat neveztek 11 országból, tisztavérűeket és félvéreket. Az állatokat háromtagú zsűri pontozza, kézen vezetés közben, lépésben és ügetésben, valamint mozgás közben, vágtával kiegészítve.


Az akhal-teke tudatos használata a magyar lótenyésztésben a XIX. századig jelen volt, majd az 1970-es években éledt újra, amikor három mén érkezett Magyarországra.

Az 1990-es évektől néhány tenyésztő elhivatott munkájával lassan bővült az állomány létszáma és genetikai potenciálja. Magyarországon közel 100 tenyészkanca lehet, a világon 1886 törzskönyvezett kancát tartanak nyilván.

Tisztavérű tenyésztésükkel Agostyánban, Bakonyszentkirályon, a Bükki Nemzeti Park határán, Jásszentlászlón, Kecelen, Lendvadedesen, Mahócán, Mikebudán, Ópusztaszeren és Szentgálon foglalkoznak.

Az akhal-teke fajta az egyik legősibb kultúrlófajta a világon. Nevét tenyésztőikről, a türkmén teke törzsről és tenyészhelyéről az Ahal-oázisról kapta. A fajta a táplálék- és vízhiányos félsivatagi környezetben alakult ki, a zord körülmények miatt vérvonalát a legellenállóbb egyedek örökítették, a türkmének nemzeti kincsként tekintenek rá.

Az akhal-teke lehet magyar népmesék aranyszőrű paripája, ugyanis egyik jellegzetessége az aranyló szőr. A szálak közepe majdnem átlátszó, szinte optikai szálként viselkedik, így a lovat fémes ragyogású szőr fedi.

A fajta teljesítőképességét jellemzi, hogy 1935-ben egy csoport türk Asgabattól Moszkváig 4300 kilométert lovagolt velük 84 nap alatt, ebből három napot víz nélkül mentek, mert nem volt forrás a környéken.

Indexképek: Nagy István/Facebook