A két vasi szakember által működtetett Facebook-oldal 11 éve létezik és ma már 41 ezer követője van, illetve csaknem 31 ezren kedvelik. Az oldalon a magyar mezőgazdaság 1970 és 1990 közötti időszakának tipikus gépeit, adattáblákat, kapcsolódó dokumentumokat, cikkeket megörökítő több ezer fotó van már fent, mely kifogyhatatlan bőségtár mindazoknak, akik érdeklődnek a nem is olyan régmúlt agrártechnológiái iránt.
A fókuszban minden idők legkedveltebb és legnépszerűbb magyar traktormárkája, az idén éppen 50 éves Rába-Steiger áll, voltaképpen azért is született meg az oldal és maga a Magyar Mezőgéparchívum, hogy a számos gazdaságban még ma is magas színvonalon teljesítő szupergép még fellelhető darabjait megörökítse és megőrizze a jövőnek, legyenek bármilyen állapotban is.
Horváth Tamás és Kovács László a legendás magyar erőgép, a Rába-Steiger egy példánya előtt – forrás: Magyar Mezőgéparchívum
– Maga a Mezőgéparchívum 2006 óta működik, a munkát, a fényképezést, a prospektusok, gépkönyvek gyűjtését a társam, Horváth Tamás kezdte meg a még ma is tag, de kevésbé aktív Kelemen Andrással – bocsátotta előre az oldalt mostanság kezelő Kovács László. – Van néhány gépünk is a gyűjteményben, nemcsak képeken, hanem fizikálisan, az első ilyen 2013-ban érkezett. Én akkor költöztem ide, a Vas vármegyei Káld környékére egy munkalehetőség miatt, bekapcsolódtam a munkába és megvettük az első gépünket. Most olyan tucatnyi van, de ezek csak "mellékesek", a fotó- és dokumentumgyűjtemény a hangsúlyos. Úgy szoktam összefoglalni: a mezőgazdasági gépek és a nagyüzemi gazdálkodás történetével foglalkozunk. Ebben külön szegmenst képvisel a Rába és Rába-Steiger márkához kapcsolódó dokumentumok, fotók gyűjtése, a még fellelhető gépek megörökítése. Szeretnénk egy átfogó adatbázist létrehozni képekkel és minden egyes gép egyedi adataival – több mint 4500 traktor készült a gyártás időszakában, ennek körülbelül feléről van fotónk és a hozzájuk tartozó azonosító adatok is a rendelkezésünkre állnak.
Horváth Tamás a motivációval kapcsolatban azt mondta: a Sárvári Állami Gazdaságban dolgozott az induláskor, s a gépek már kisgyermekként is érdekelték. Ennek köszönhetően került kapcsolatba Kelemen Andrással, amikor az régi IKR-es CLAAS Dominatorokról keresett fotókat egy hirdetésben. Tamásnak voltak ilyenek, jelentkezett, összebarátkoztak és megszületett a Magyar Mezőgéparchívum.
Nemcsak fényképeket gyűjtenek, valódi gépeket is – forrás: Magyar Mezőgéparchívum
– Ez először még csak inkább olyan hobbi volt, kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen gépekkel dolgoztak annak idején a mezőgazdaságban – magyarázta Tamás. – Gyerek voltam, amikor az az időszak véget ért, András pedig nálam is fiatalabb volt négy évvel.
– Az ember gyerekként ott volt a gépek között és ennek az emléke megmarad benne, elkezdi érdekelni, hogy pontosan milyen gépek voltak ezek, mit tudtak, mire voltak képesek, hogyan jöhettek be az országba akkor, amikor tudjuk, hogy a szocializmus valójában zárt rendszer volt, milyen cégek hozták, hozhatták be a "bukott" Nyugat modern eszközeit. Elkezdtünk kutakodni és egyre mélyebbre jutottunk, az apránként megszerzett tudás pedig egymásra épült, s lassan, de biztosan életstílussá vált – vette át a szót Kovács László. – Mára pedig küldetéssé vált, szeretnénk ezt az időszakot és a kapcsolódó, ma már ikonikus gépeknek az emlékét megőrizni az utókornak.
László hozzátette: nincs könnyű dolguk, mert amikor a termelőszövetkezeteket, a gazdaságokat felszámolták, a legegyszerűbb megoldást választva, a papírokat, dokumentumokat elégették, így sajnos, nagyon sok adat, gépkönyv és más irat ment veszendőbe.
_fill_540x300_0.jpg)
– Magyarországon a világon egyedülálló mezőgazdasági gépösszetétel, struktúra létezett, amelyben orosz MTZ vontathatta az amerikai silózót, ami egy keletnémet pótkocsira fújta a felszecskázott zöldtakarmányt – foglalta össze, hogy miért olyan különleges ez a korszak. – Ilyen sehol máshol nem volt, hogy egy orosz és egy amerikai gép együtt dolgozik a hidegháború közepén, fittyet hányva a COCOM-listára. Nyilván, a KGST országain belül is előfordult nagyon kis számban ilyesmi, de ilyen nagyságrendben, "rendszerszinten", mint ahogy Magyarországon, biztosan nem és ez páratlan.
Mint azt Lacitól és Tamástól megtudtuk: nagyon sokan küldenek nekik korabeli dokumentumokat és régi fotókat, de kapnak új képeket is a 2000 előttről származó, de még ma is dolgozó erőgépekről, s ha ők látnak ilyet valahol útközben, természetesen, azonnal előkerül a fényképezőgép. Sőt, korábban elmentek akár az Alföldre is egyhetes fotótúrákra, akkor 150 Rábát fényképeztek le 7 nap alatt. Ha arról van szó, be is kopognak a portára, ha látnak az udvaron egy régi traktort – ezt nagyon ritkán utasítják vissza a házigazdák.
A hazai nagyüzemi gazdálkodás egyediségét az adta, hogy együtt dolgoztak a földeken kelet és nyugat gépei. Ezen, a Gödöllői Gépmúzeum archívumából frissen digitalizált fényképen például SZK-4 kombájnok és mögöttük egy Massey Ferguson 625 aratja a kukoricát – forrás: Magyar Mezőgéparchívum
Amikor azt kérdezzük, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek agráriumának melyik volt a csúcsgépe, mindketten azonnal rávágják: hát a CLAAS Dominator kombájn!
– Akár a teljesítményt, a munkaminőséget, a kényelmi, ergonómiai színvonalat nézzük, az volt a csúcs. Habár az NDK-s Fortschritt E516-os és 517-es kombájnjai sem voltak kisteljesítményűek, azért lényegesen "vadkeletibbnek" számítottak, ahogy ma mondanák, fapadosak voltak – fogalmazott Horváth Tamás.
De kanyarodjunk vissza a Rába-Steigerhez, melynek 1974. december 18-án volt a bemutatója – a Magyarországon akkor használatos alapgépek, az MTZ-k, Dutrák között egy 245 lóerős, 12,5 tonnás vasdarab "böcsületes" volt, tekintélyt parancsolt.
Óriási a gyűjtemény dokumentumokat tartalmazó része, s mindig van, ami digitalizálásra vár – forrás: Magyar Mezőgéparchívum
– Kaptunk képet még Szaúd-Arábiából is, ott is van több RÁBA-Steiger, most a legújabb információkat pedig Ausztriából küldték, egyelőre még csak adatokat, képet nem – folytatta Kovács László. – De tudunk gépről Afrikában, Ausztráliában is. Szóval volt igény a Rábákra még a nyugat részéről is, de sajnálatos módon pénz híján a fejlesztés abbamaradt, így aztán már nem volt piacképes. Például a 300-as Rábából 1985-ben elkészült három darab, két évvel később pedig tizenkettő. Jóval drágább volt, mint az előző szériák gépei, de teljesen új, 280 lóerős motorral készült, kardánkihajtással is lehetett volna rendelni (ha elindult volna a sorozatgyártás), differenciálzárral – ám mivel nem volt rá fizetőképes kereslet, abbahagyták az egészet. Rengeteg tönkrement, gyakorlatilag szétrohadt Rábával találkoztunk, volt olyan, amiből csak az oldallemezből kivágott darab maradt meg az adattáblával.
De van ellenpélda is: sokat felújítottak, gondoznak, odafigyelnek rájuk és a mai napig dolgoznak velük a gazdaságokban – jó példa erre a zalai, szentpéterúri Szummer László, akinek két, gyönyörűen felújított RÁBA-Steigere is van.
A szentpéterúri Szummer Lászlóval egyik gyönyörűen felújított Rába-Steigere előtt – forrás: Magyar Mezőgéparchívum
A vasi géprajongók gyűjteményében található a Rába 240-es egyetlen példánya, prototípusa, ennek felújításán dolgoznak mostanság. Ez nem egyszerű, a folyamatot hátráltatja a korabeli tervdokumentumok hiánya. De nem adják fel, mint mondják, előbb-utóbb meglesz ez, mint ahogy elkészül a Magyarországon gyártott és még fellelhető Rába-Steigerek teljeskörű adatbázisa is. Természetesen, ehhez a nagy munkához örömmel fogadnak minden segítséget.
Indexkép: Magyar Mezőgéparchívum
