Pedig nem 5 és nem is 20 fája van a zalai, becsehelyi testvérpárnak, hanem körülbelül ezer, a település határában lévő, 1,7 hektáros ültetvényen. A káki – melyet hívnak kakiszilvának és datolyaszilvának is, holott se a datolyához, se a szilvához semmi köze – az évek alatt rendkívül népszerűvé vált, amiben van szerepe a Harcz-családnak is.

Az elmúlt években korlátozták a vásárlók számát és a vásárolható mennyiséget is, így nagyjából mindenkinek jutott kakiszilva – viszont sok maradt a fákon is, ami nyilván, a termelő számára problémát jelent. Idén először szedd magad-akciót hirdettek és szabad kezet adtak a vásárlóknak a mennyiséget illetően – volt, aki a szomszédnak és a rokonoknak is vitt a kákiból, akár 30-40 kilogrammot, ennek következtében gyakorlatilag két óra alatt elfogyott a fákról a datolyaszilva.

Harcz Endre, kakiszilva-ültetvénye

A Harcz-család, a kép bal szélén Endre, jobbon pedig testvére, Balázs és a datolyaszilva-termés – forrás: Facebook/Harcz Endre

Rengetegen jöttek, volt, aki Budapestről indult útnak csak a kákiszüret fílingje és a kiegészítő szórakoztató-gasztronómiai programok miatt, de már csak utóbbiakon tudott részt venni, mert mire megérkezett, káki nem maradt. Harcz Endre szerint a datolyaszilva hihetetlen népszerűsége annak köszönhető, hogy finom, édes ízű, sokáig tárolható és utóérő lévén, folyamatos vitaminforrást biztosít épp abban az időszakban, amikor már fogyásnak indul szervezetünk vitaminkészlete.

datolyaszilva vagy más néven káki

A datolyaszilvafa gyönyörű, gyümölcse pedig ízletes – forrás: Facebook/Harcz Endre


– Annak, hogy ilyen gyorsan elfogyott a káki, az is az oka, hogy nyáron kaptunk egy jégverést és az a kis gyümölcsök egy részét leverte – árulta el Harcz Endre. – Így az eredetileg megkötött terméshez viszonyítva sokkal kevesebb jutott el az érés fázisáig. Ráadásul fánként eltérő mennyiségben: volt fa, amin maradt 3-4 darab, a másikon meg 30-40 kilogramm datolyaszilva. Az ültetvény felén volt kevesebb. Mi az összmennyiséget, ami megmaradt végül, 3,8 tonna körülire becsüljük – ha nincs az a jégeső, 10 tonna lett volna a végén a kákitermés és biztosan az is elfogyott volna.