Petró Zoltán, a Nógrád vármegyei Csécse Csonkás Dűlő Vadásztársaság hivatásos vadásza szerint a vad által okozott kár hatványozottan jelentkezik az aszályos időszakban. A szakember szerint ugyanis attól még, hogy kevesebb a gazdák termése, a vad ugyanakkora mennyiséget próbál enni. Egyszerűen felfogható, hogy nem mindegy, hogy ötszázból veszünk el hatvanat, vagy százból.

A másik problémát az okozza szerinte, hogy előszeretettel keresi a vad a  mezőgazdasági területeket, ezekből ugyanis megpróbálja pótolni azt a folyadékmennyiséget, amit nem feltétlen talál meg az erdei környezetben. Egy éppen érésben lévő zöld mezőgazdasági kultúra gazdagon tartalmaz vizet és ha máshol nem talál elegendő folyadékot, akkor nyilván többet fog abból fogyasztani. Petró Zoltán azt mondja, bár nyilván vannak olyan erek, patakok, tocsogók vagy dagonyák, amelyek kiszáradnak, hogyha mesterségesen nincs vízpótlásuk, de azért szinte mindenütt található olyan kis vízfolyás, vagy kisebb tó, ami mindig tart valamennyi vizet. Ezeket a vad felkutatja, ha kétszer annyit kell is gyalogolnia, mint egyébként, szomjan pusztulni tehát nem fog. Ugyanakkor nagy veszélyt jelentenek rájuk a pangó vizek, melyek ilyenkor beposhadnak, telítődnek szúnyoglárvával, illetve mindenféle más állat is fölkeresi ezeket a kis vizeket, amik szó szerint megromlanak.

vaddisznó

A vad addig megy, amíg nem talál magának vízvételi helyet, vagy lédús növényzetet – forrás: Pixabay

Azaz büdös mocsárrá válnak, de ez a vadat nem zavarja abban, hogy igyon belőlük. Ettől már betegedett meg állat. Olyan esettel azonban nem találkoztak még, hogy a víz miatt az erdő lakói bemerészkedtek volna az emberek lakta területekre. Egy szarvas nem fog élelmet találni az ember hulladékában, vagy környezetében, az viszont már egy másik helyzet, amikor érik a gyümölcs az erdővel határos kertekben.

A nagyobb gond szerinte az, hogy a mezőgazdászok próbálják száz százalékig kihasználni a földnek az adottságait és mindent kisajtolnak belőle.



„Rengeteg a műtrágya, permetszerek, adalékok, speciális anyagok az állattartó telepek közelében. De állattartók csinálnak olyat is, hogy tavasszal elvetik a rozst és amikor az combig ér, betermelik zöldtakarmánynak és mondjuk rávetik a napraforgót, mert az még talán októberben aratható lesz" – fejtegeti. „Ezek a legveszélyesebbek a mi területünkön, mert amikor minden beszárad, akkor itt vannak ezek a pont combig vagy derékig érő, lédús, édes növények. Ezeket próbáljuk megvédeni, mert ezek később érnek, és amikor már minden beszáradt, tehát nem tud vizet fölvenni belőle, csak táplálékot, akkor ezt kikeresi, ami rengeteg kárt tud okozni a mezőgazdaságban" – mondta a hivatásos vadász.

Forrás: Magyar Jelen