​A magyar termőföld alkotmányos védelme ellenére az elmúlt három évtizedben különböző jogi kiskapuk révén – különösen a rendszerváltás utáni zavaros időszakban – osztrák állampolgárok jelentős mennyiségű magyar földterületet szereztek meg. A termelőszövetkezetek felbomlása után a földek gazdasági társaságokhoz kerültek, melyek tulajdonosi háttere gyakran átláthatatlan. Sokan magyar állampolgárságot szereztek vagy beházasodtak, hogy földhöz jussanak, aminek eredményeként ma számos helyen osztrák rendszámú autók és munkagépek láthatók, a legértékesebb területeket pedig magas kerítések veszik körül, kizárva ezzel helyi lakosokat és vadakat egyaránt.

A gazdák szerint például Göcsej környékén már alig található magyar tulajdonban lévő föld; még az Árpád-kori templom helyét is eladták. Az elhivatott gazdálkodók a zártkertek apró parcelláin próbálnak megküzdeni az elnéptelenedéssel, mivel a földek elvesztésével együtt a megélhetés és az élettér is eltűnt.

Az egykor virágzó családi gazdaságok, termékeny kertek, szőlők és gyümölcsösök helyén ma elhagyatott, elvadult területek találhatók, beomlott pincékkel. Ezzel együtt a helyi kultúra is hanyatlott, iskolák zártak be. Az idegen tulajdonosok gyakran kizsigerelik a termőföldet, mivel számukra nem a föld hosszú távú termőképességének megőrzése, hanem a minél nagyobb profit elérése a cél, ami a talaj kimerüléséhez vezet.

Felmerül a kérdés, hogy megállítható-e ez a folyamat és visszaszerezhetők-e a magyar földek? Lehetséges-e újra magyar kézbe venni azokat a területeket, amelyek évszázadokon át azok voltak? Hogyan lehetne újra élettel megtölteni a vidéket?


Ezekre a kérdésekre keresik a választ a helyi gazdák és közösségek, akik a zártkertek művelésével próbálják újjáéleszteni a vidéki életet és megőrizni a magyar földet a jövő generációi számára.

A Magyar Jelen cikke részletesen foglalkozik a témával.

Indexkép: Pixabay