A szárazság a korábbiaknál nagyobb területre terjed ki és jóval intenzívebb – fotó: Pixabay
Az aszály ugyan nem folyamatosan és nem egyforma erősséggel, de gyakorlatilag 20 éve tart. A kutatók a fák évgyűrűit több ezer évre visszamenőleg vizsgálva, arra a következtetésre jutottak, hogy az adott körzetben a száraz időszakok periodikusan jelentkeznek, és azok bizonyos kihatásai akár több száz év elteltével is érezhetők.
Az utóbbi két évtizedben bekövetkezett globális felmelegedés azonban – amely az átlaghőmérsékletet 1,2 C fokkal megemelte – megzavarta ezt a periodicitást. A mostani aszály ezért a korábbiaknál nagyobb területre terjed ki, és a talaj kiszáradását tekintve erősebb azoknál, kialakulásában pedig a Csendes-óceán trópusi partvidékének a legutóbb két-három évtizedben tapasztalt, szokatlanul erős lehűlései és az El Niño, valamint a globális felmelegedés játszották a fő szerepet.
A globális felmelegedéstől eltekintve, a szóban forgó aszály a tizenegyedik legsúlyosabb a történelem során ismertté váltak közül. Az aszály kihatásait súlyosbítja, hogy az adott körzet egy része kiemelt szerepet játszik az USA növényi termésének alakulásában és ezen keresztül az egész világ élelmiszer-ellátásában is. Egyelőre ennek az aszálynak a kedvezőtlen hatásait szinte kizárólag csak szárazságtűrő növényfajták termesztésével és öntözéssel lehet mérsékelni.