A mezőgépgyártók egyre nagyobb méretű és teljesítményű gépeket dobnak piacra, amelyeknek a súlyuk is egyre nagyobb, így jobban terhelik a talajt. Ahhoz, hogy a talaj nagyobb károsodást ne szenvedjen, a következő, talajkímélő intézkedéseket kell szem előtt tartani.

1. A nedves talajokra ne menjünk rá

Az egyre nagyobb lóerő-teljesítmény lehetővé teszi a részben nedves, sőt fokozottan nedves talajon való munkavégzést, amely korábban gyakorlatilag egyáltalán nem volt lehetséges. Nagyon fontos azonban, hogy a talaj megfelelő felszáradását a talaj kímélésének érdekében ki kell várni. Ennek ellenőrzésére az ásópróbát lehet alkalmazni, vagy a legegyszerűbb (bár kevésbé megbízható módszer), ha leszállunk a traktorról, és egy keveset sétálunk a szántóföldön, és ha a talaj a munkacipőre ragad, akkor az még túl nedves.

talaj

Túlságosan nedves talajra soha ne menjünk rá – fotó: Shutterstock

2. A talaj teherbírásának javítása

Kiegyensúlyozott vetésforgóval és a talajszerkezetet javító módszerekkel – mint a szerves trágyázás, a rendszeres meszezés, a másodvetések alkalmazása – a talaj teherbírása is nő.

3. A talajterhelést már a gépvásárlásnál figyelembe kell venni

A talajkímélésnek már a mezőgépek vásárlásánál központi szerepet kell játszania. A gyártónak a gép leírásában fel kell tüntetnie a gépnek és az abroncsoknak a talaj igénybevétele szempontjából mérvadó adatait (tengelyterhelés, támasztóteher, az abroncsok előírt belső nyomása, felszereltségi variánsok, abroncsmintázat). Így lehet megismerni az egyes gép- és munkagépkombinációk által jelentett valódi terhelést.

4. Alternatív művelési módok

A talajlazítás jól bevált módszer az eketalp tömörödés megakadályozására, emellett általánosan is javítja a talajszerkezetet, így az jobban bírja a mechanikus terhelést, és a vízháztartás is javul.

A művelőutas rendszerek csökkenthetik a talajterhelést, mivel a táblán ezekre a részekre korlátozódik a talaj igénybevétele. A művelőutak szélességét úgy kell beállítani, hogy talajkímélő abroncsokat lehessen alkalmazni. A GPS-szel felszerelt párhuzamos nyomvonalaknál lehetőség van arra, hogy az egyszer kijelölt művelőutakat minden évben megtalálják és használják.

Az on-land szántás is jó megoldás, ebben az esetben a traktor nem a barázdában, hanem mind a négy kerekével a talaj szántatlan részén mozog, így nem tömöríti a barázda talaját.

5. A kerékterhelés csökkentése

A kerékterhelést az ön- és raksúly csökkentése vagy pedig a felfekvési terület, illetve a tengelyszám növelése révén lehet mérsékelni. Ennek során egy nagy kerékterhelés egy viszonylag kis érintkezési felület (kerékfelfekvés) mellett magas felületi- és altalaj-terhelést eredményez.

Ikerkerekes John Deere 8345R – fotó: kite.hu

Évek óta alkalmaznak olyan gyakorlati megoldásokat, amelyek a felfekvési felületet megnövelik: pl. nyomásszabályozó, széles és terra-abroncsok, ikerkerekek, lánctalpak és hevederek. Itt figyelembe kell venni, hogy a kerékterhelés növelését csak a felfekvési felület aránytalanul nagyobb megnövelésével lehet kompenzálni.

6. Az abroncsok belső nyomásának szabályozása

A korszerű radiálabroncsok alacsony sebességnél és alacsony belső nyomásnál is nagy vonóerőt tesznek lehetővé. A gyártók már az olyan abroncsok széles választékát kínálják, amelyek egészen kis légnyomással is képesek a földeken dolgozni.
Alapvetően kiindulhatunk a következő szabályból: 
• 1 bar laza vagy nedves talajon,
• 2 bar szikkadt vagy száraz talajon/közúton

A nyomásszabályozónak főleg akkor van jelentősége, ha a traktornak többször kell váltania a közúti és a szántóföldi közlekedés között. Erre tipikus példa a hígtrágyakihordás.

7. A többszörös ráhajtás kerülése

Tudományosan is bizonyított, hogy a többszörös ráhajtás a hosszan tartó terhelés miatt negatívan hat a talajra. A gyakori gépi munka és a hosszan tartó terhelés növeli a deformálódás kockázatát. A többszörös ráhajtás hatását többek között a művelőutakkal mérsékelni lehet.

A terményszállítás lehetőleg ne a szántóföldön történjen. Offset tengelyekkel és háromkerekes megoldással is csökkenteni lehet a terhelés gyakoriságát. Az önjáró (vezető nélküli) gépek gyártói ezt már több gépnél (cukorrépa- és burgonyabetakarító kombájn, hígtrágya kiszóró, stb.) megoldották.

8. Akadályozzuk meg a kerék csúszását

Az összkerékmeghajtás, a differenciálzárak, a széles gumik, a kerekek alacsony belső nyomása, az optimális orrsúly, valamint a hatékony vonóerőátvitel csökkenti a kerekek kipörgésének kockázatát.

Forrás: agrarheute.com