A burgonya védelme, tápanyag-utánpótlása és öntözése kikeléstől a betakarításig

Április közepére valószínűleg már túl vannak a gazdák az idei burgonyaültetésen, amelyet bizonyára gondos őszi talaj-előkészítés és körültekintő fajtaválasztás előzött meg. A jó fajta, ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó azonban önmagában kevés, hozzá kell tenni a technológiát is, hogy olyan mennyiséget és minőséget teremjen, amelyre a fajta képes. Vegyük sorra, mit és hogyan kell elvégezni közvetlenül az ültetés után!

Az ültetőgép csupán egy 10 cm-es bakhátat készít, ezt követően néhány napon belül ki kell alakítani a véglegeset. Ez homokos talajon nem lehetséges, ott bizony töltögetni kell, kétszer-háromszor is a tenyészidő alatt.

Amikor a végleges bakhát megülepszik – körülbelül egy hét múlva, akkor jöhet a preemergens, kelés előtti gyomirtózás. Azért fontos a gyommentes környezet a burgonya számára, mert akkor tud jól növekedni-fejlődni, ha nincs konkurenciája, ha nem kell megküzdenie mindenféle gyomokkal.

A legnagyobb problémát az évelő tarackos gyomok okozhatják (acat, szulák, fenyércirok), mivel ezeket nehéz kiirtani a burgonyából. Ajánlatos tehát már az előveteményben és a tarlókezelésben kitakarítani őket. A parlagfűtől és a selyemmályvától is nehéz megszabadulni. Nagyon fontos tudnivaló, hogy

a gyomirtó szer megválasztásakor tekintettel kell lenni a termesztett burgonyafajta metribuzin hatóanyaggal szembeni érzékenységére is!

A művelet lényege, hogy filmbevonatot képezzünk a vegyszerrel a bakhátak felületén. Rögös talajból nem lehet egyenletes bakhátfelszínt kialakítani, így maradni fognak olyan felületek, amelyeket a gyomirtó nem tud befedni, és akkor nem lesz tökéletes a védelem. A munkát az időjáráshoz is igazítani kell. Úgy, hogy 10 nap-két héten belül mindenképpen megázzon. A gyomirtó szernek bele kell mosódnia egy kicsit a talajba, akkor fog jól működni. Ha nincs eső, akkor meg kell öntözni! Előfordulhat, hogy az alapkezelést a burgonya kelése után egy posztemergens gyomirtózással is ki kell egészíteni. Ilyenkor is fokozottan ügyelni kell a szerek megválasztására és a fajták érzékenységére.

Polgár Zsolt egy burgonyabemutatón 2016-ban. A jó fajta, önmagában kevés, hozzá kell tenni a technológiát is, hogy olyan mennyiséget és minőséget teremjen, amely benne rejlik – fotó: Agroinform.hu

A védekezés a betegségek és a kártevők ellen

A kikelő burgonyát védelemben kell részesíteni. Kritikus pont a burgonyavésznek elkeresztelt fitoftóra és az alternária elleni küzdelem. Ez a két leggyakoribb és legsúlyosabb gombafertőzés, amelyeket csak megelőzni lehet. Nem akkor kell permetezni, amikor már a tüneteket látjuk! Épp ezért a gazdák többsége a növényvédelmet programszerűen végzi, tehát hetente-tíznaponta rendszeresen permetez, ha kell, ha nem. Biztosra megy, nem akar kockáztatni.

A másik módszer az igény szerinti permetezés. Ez persze nagyobb szaktudást és körültekintést igényel. Ilyenkor az időjárási tényezők mérése alapján, a fertőzésveszély kockázatnak becslésén alapulva permetezünk. Ez olcsóbb is, hiszen kevesebbszer kell permetezni. Ráadásul a termésnek sem jó, ha az ötszöri helyett tízszer permetezik. Még akkor sem, ha be van tartva a kötelező várakozási idő és minden egyéb élelmiszer-biztonsági előírás. A szakember épp ezért azt javasolja a gazdálkodóknak, hogy kellő szaktudással felvértezve

inkább a szükség szerinti permetezés módszerét válasszák.

Ehhez segítséget nyújtanak a meteorológiai állomásokkal összekötött döntéstámogató szoftverek. Az állomás méri a csapadékot, a hőmérsékletet, a páratartalmat, a harmatpontot, a levélfelület nedvességét, a szoftverbe pedig betáplálható a burgonyafajták érzékenysége, az ültetési idő, a korábbi permetezések és egyes esetekben még az alkalmazott szerek is (kontakt vagy felszívódó). Természetesen 100 százalékban nem hagyatkozhatunk a gépekre. A gazda szaktudása és mérlegelése nem elhagyható. Fontos, hogy tudjuk: ha csapadékosabb, hűvösebb idő jön, akár csak két napra is, akkor megelőzésként használni kell a növényvédő szereket.

Váltogatni kell a hatóanyagokat. Figyeljünk arra is, hogy az eltérő márkanevek alatt nehogy ugyanolyan hatóanyagtípust vásároljunk! – fotó: Shutterstock

A gombaölő szereknek két típusa van: a kontakt, valamint a felszívódó hatású. A kontakt sokkal olcsóbb, és nyilván egészségesebb megoldás is a fogyasztó szempontjából, hiszen a hatóanyag nem kerül bele a növénybe. Csak akkor nyújt teljes védelmet, ha a burgonya minden részét éri. Tehát célszerű légkeveréses, magas nyomású permetezőgépet használni, amely átforgatja a bokrot. A növekvő új hajtásokat, leveleket is védelemben kell részesíteni, továbbá egy erőteljesebb eső után újra permetezni kell. De még így is ez a jóval olcsóbb megoldás.

A felszívódó hatású gombaölő szerek szélesebb védelmet nyújtanak. Nincs olyan probléma sem, hogy eljut-e a növény minden részére, hiszen benne felszívódva fejti ki a hatását. Bejut a gumóba is, így az élelmiszer-biztonság szempontjából kevésbé kívánatosak ezek a készítmények. A tenyészidő elején, amikor még kisebb a növény, elegendő a kontakt szerek használata. Amikor viszont a burgonya már teljesen kifejlődött, a sorok záródtak, teljes a borítottsága, akkor célszerű kombinálni a kétféle szert. Vannak olyan növényvédő szerek, amelyekben a kettő hatóanyag eleve együtt van.

Védekezni kell a rovarkártevők, a burgonyabogár és a levéltetvek ellen is. Lehet kombinálni a gombaölőkkel, persze oda kell figyelni a szerek egymással való keverhetőségére, ajánlatos keverési próbát is végezni. A növényvédelmet a tápanyag-utánpótlással is célszerű összekapcsolni.

A növényvédelem nagy problémája, hogy

a legjobb növényvédő szerek is sorra veszítik el a hatásukat, mert nem jól használják őket a termelők.

Egy adott típusú, hatóanyagú gombaölőt legfeljebb kétszer, maximum háromszor lehet használni egy tenyészidőben, és akkor sem egymás után, hogy ne alakuljon ki rezisztencia. Ha nyakló nélkül többször permeteznek ugyanazzal a szerrel, a kórokozók előbb-utóbb hozzászoknak.

Ugyanez vonatkozik a rovarkártevők elleni védekezésre. Itt is váltogatni kell a hatóanyagokat. Figyelni kell arra is, hogy az eltérő márkanevek alatt nehogy ugyanolyan hatóanyagtípust vásároljunk! Így elérhetjük, hogy a burgonyabogár nem szokik olyan könnyen hozzá a növényvédő szerekhez. Ma már ott tartunk, hogy 5-10 évenként le kell cserélni őket, mert hatástalanná válnak. A legnagyobb cégek sem tudnak olyan gyorsaságban újakat kifejleszteni, ahogy a rovarok hozzájuk szoknak a rossz alkalmazástechnológia miatt. Mindenkinek a saját területén kell kitapasztalnia, hogy az adott bogárpopuláció ellen milyen szer hatásos még. Sajnos nagyon kevés az olyan szer, amely még általánosan működik.

Összefoglalva: a növényvédelemben a megelőzés a legfontosabb, a burgonyafajta érzékenységének ismeretében megválasztott, rotációban alkalmazott növényvédő szerekkel.

A másik nagy kérdés a szakszerű öntözés

Vagy rendszeresen öntözzük a burgonyát, vagy pedig egyáltalán ne,

ez az alap. Az öntözgetést nem javasolja a szakember. Az öntözés azt jelenti, hogy igyekszünk folyamatosan fenntartani a növény számára ideális talajnedvességi állapotot (körülbelül 60-70 százalékos telítettség). Ha két-három hetente öntözök, akkor az nem jó. Mert akkor lesz egy négy-öt napos jó vízellátottság, aztán meg következik a szárazság. Ez a lehető legrosszabb. Ennek következménye arra érzékeny fajtáknál a babásodás, repedés, üregesedés. Ha elkezdtük öntözni, akkor folyamatosan öntözzük, a talajtípusnak és az időjárásnak megfelelően. Lehetőleg kis víznormákkal (15-20 mm/alkalom).

Ha elkezdtük öntözni, akkor folyamatosan öntözzünk, a talajtípusnak és az időjárásnak megfelelően – fotó: Shutterstock

A növény számára a csepegtető öntözés a legjobb, ugyanakkor ez a legdrágább és a legmacerásabb megoldás. A második legjobb a mikroszórófejes öntözés. Ez szintén macerás, hiszen ezt is telepíteni kell, de kíméletes és nagyon egyenletes szórásképű. A sorban következő a konzolos, önjáró vagy vontatott öntözőberendezés, míg a legrosszabb a vízágyús öntözés, amelynek a szórása a legegyenetlenebb: egyes területek túl sok, mások meg nagyon kevés vizet kaphatnak.

Itt az a fontos, hogy semmiképp se öntözzünk túl nagy intenzitással, mert lemossuk a növényvédő szert, sőt a bakhátat is, felszínre kerülhetnek a gumók, továbbá a tápanyagok is lemosódhatnak (N, K) a talaj mélyebb rétegeibe. Inkább gyakrabban kell öntözni, kisebb vízadagokkal és lehetőleg a reggeli/délelőtti órákban, hogy a levelek minél előbb megszáradhassanak.

A tápanyag-utánpótlás

Az őszi talaj-előkészítés során elvégzett alaptrágyázás (N:P:K, 8:16:30 komplex) majd a vetőágy-készítéskori indító trágyázás (N, pétisó) után a tenyészidőszakban elsősorban egyes mikroelem-készítmények (Zn, Mn, Cu, B) és növénykondícionálók használata lehet ajánlatos. Ez utóbbiak lehetnek élő mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények (baktériumok, algák, gombák) vagy valamilyen kivonatok is. Ezek mind segítik a növény fejlődését, az erősebb bőrszövet kialakulását, amely jobban véd a kórokozókkal, élettani stresszekkel szemben. A levelek fotoszintetikus aktivitását is növelik, tehát mindenképpen célszerű alkalmazni őket, lehetőleg a lombvédelemmel egy menetben (3-4 kezelés körülbelül kéthetente):

virágzás előtt egy vagy két kezelést, virágzáskor egyet, utána pedig még egyet.

Mindenképpen érdemes a permetlébe tapadásfokozó, felületi feszültséget csökkentő szereket adagolni, ezek a leveleken való egyenletes elosztást, száradás után pedig a rajta maradást segítik.