Szántóföldi növényeink jövedelmezősége nő, ha emelkedik a terméshozam és az átvételi ár, illetve csökkennek a termelési költségek. Ebből a három tényezőből a terményárakra a termelőknek nincsen ráhatása. A hektáronkénti termésátlag növeléséért sokat tehetünk tanulással, pontosabban a növény működésének megértésével. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor véleményem szerint a költségeket is csökkenthetjük csupán azért, mert a termelési döntéseket legjobb tudásunk szerint, okszerűen hozzuk meg. A napraforgó esetében sincsen ez másként.

A növény működésével kapcsolatban két dologgal kell tisztában lennünk:

1. a napraforgó forrás oldalon korlátozott növény
2. a terméselemek potenciális és végleges nagysága, kialakulásának módja és ideje

A forrásoldali korlátozottság

A növényekben az ún. források biztosítják a növekedéshez és a fejlődéshez szükséges feltételeket. Az általuk felvett vagy előállított anyagokat (pl. víz, tápanyagok, asszimiláták) aztán az ún. elnyelők (a növény növekvő, fejlődő szerkezeti elemei, pl. levél, gyökér, termés) használják (f)el. Optimális esetben a forráskapacitás és az elnyelő kapacitás azonos, azaz a forrás oldal pontosan annyit „ad", amennyit az elnyelő oldal „felvesz"; azaz az elnyelő oldalnak pontosan annyi az „igénye", amennyit a forrás oldal „biztosítani" tud. (1. kép: AHDB – UK)

napraforgó

A napraforgóról megállapították, hogy a termés növekedésének növényélettani akadálya, hogy a forrás oldal nem tud elegendő mennyiséget biztosítani a termés növekedéséhez/fejlődéséhez. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb terméshez nem a virágok és a kaszatok számát kell növelni, hanem az azokat ellátó szervek (pl. levelek, gyökérzet, érrendszer) „termelési" kapacitását, illetve teljesítményét.

Potenciál és teljesítmény

FONTOS: A NÖVÉNY ELŐSZÖR MINDIG VALAMINEK A KAPACITÁSÁT TEREMTI MEG, EZUTÁN EZT IGYEKSZIK MINÉL JOBBAN KIHASZNÁLNI! Ha tehát nincs megfelelő nagyságú kapacitás, akkor a teljesítmény egy idő után nem növelhető tovább:

• A vegetációs időszak elején (amikor a fő elnyelő, azaz felhasználó szerv a gyökér) kialakult nagyságú és szerkezetű gyökérzet csak egy meghatározott mértékig tudja majd átszőni a talajt és onnan vizet felvenni.

• A napraforgótányér ellátását biztosító levelek nagysága és fotoszintetikus teljesítménye fogja meghatározni, hogy a tányéron fejlődő kaszatok hány százaléka marad léha, illetve a megtermékenyült magok tömege és olajtartalma mekkora lesz.

Mindkét esetben úgy tudjuk növelni a forrás oldal kapacitását, hogy a forrásszervek (gyökér, levelek) fejlődését segítjük. Ehhez ismernünk kell a kialakulás (differenciálódás) és a fejlődés időpontját, folyamatait:

1. A gyökér fejlődéséhez a növény a gyököcske megjelenése (csírázás) és a virágzatkezdemény differenciálódása (4-5 levélpáros állapot) között biztosítja a legtöbb forrást, mert ebben az időszakban a gyökér a fő elnyelő szerv.

2. A napraforgó tányérján fejlődő kaszatok ellátását a tányércikkely (1/8) alatt lévő levelek (2 db) biztosítja a növény érrendszerén keresztül. Azaz a tányér alatti 16 db levél nagysága és teljesítménye döntő abban, hogy megtermékenyülnek-e a virágok, és mennyire telnek ki a kaszatok, azok beltartalma milyen lesz.


Növekedés és fejlődés

A napraforgó fejlődésének nyomon követése viszonylag egyszerű. A fontosabb fenológiai stádiumokat a kutatók a levelek száma szerint határozzák meg. A legtöbb esetben minden olyan levelet számításba vesznek, amely levéllemezének hossza eléri a 4 cm-t.

napraforgó

A fontosabb fenológiai stádiumokat a kutatók a levelek száma szerint határozzák meg – fotó: Pro-Feed Kft.

A virágzatkezdemény differenciálódása után annak fejlődését kell figyelemmel kísérni. Ehhez már nem elég a levelek számbavétele, hanem fel kell tárni a hajtáscsúcsot, és kézi nagyító használatával tudjuk nyomon követni a folyamatokat.

napraforgó

fotó: Pro-Feed Kft.

A fontosabb fejlődési szakaszok napraforgó esetében a következők:

1. a gyökérfejlődés időszaka – a csírázás megindulásától a tányérkezdemény differenciálódásáig

napraforgó

fotó: Pro-Feed Kft.

a) a gyököcske a csírázási folyamat harmadik szakaszában jelenik meg, és ezzel indul a gyökérzet fejlődése

b) a csírázáshoz a magnak kb. 120-130 °Cd effektív hőösszeget kell összegyűjtenie (az effektív hőösszeget úgy kapjuk, hogy a vetés mélységében mért átlagos napi talajhőmérsékletből levonjuk a napraforgó bázishőmérsékletét, azaz 6 °C-ot, a kapott értéket pedig a vetéstől naponta összeadjuk)

c) a tányér differenciálódása 4-5 levélpáros állapotban történik

2. a virágkezdemények számának kialakulása (terméspotenciál maximális nagysága) – a hajtáscsúcs ellaposodásától csillagbimbóig

napraforgó

fotó: Pro-Feed Kft.

a) a tányér kialakulásának kezdetét a hajtáscsúcs figyelemmel kísérésével tudjuk megállapítani (5-6 levélpáros állapot)

b) a csillagbimbós állapotban a virágkezdemények differenciálódása befejeződik, az ún. „differenciálódási front" eléri a tányérkezdemény közepét

3. a virág- és ivarszervek, valamint az ivarsejtek kialakulása – csillagbimbótól a virágzás kezdetéig

4. a szemek fejlődése – a virágzás kezdetétől a növény száradásáig

a) a megtermékenyítést követő második héttől indul meg a szem növekedése és a szárazanyag (olaj) felhalmozása

b) a tányér zöldessárga elszíneződésétől kezdve az olajszintézis intenzitása nagy

c) a szem olajtartalma egészen addig növekszik, amíg zöld részek vannak a növényen

A növények fejlődési szakaszainak követésében nagy segítséget ad a Pro-Feed Fenológia Figyelő ingyenes szolgáltatás, amely jelenleg VIBER platformon elérhető.

Ez a cikk a Merre fordul a napraforgó? Agroinform TechMagban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni:


Agroinform TechMag 2025/3

Indexkép: Shutterstock