A pillangós növények szerepe a talajtakarásban

Az energia- és műtrágyaárak emelkedése bizony utat enged azon technológiáknak, melyek által talajaink alapfunkciói mielőbb regenerálódhatnak - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztatójában.

A talaj termékenysége a  tápanyag– és vízraktározás által lehet biztosított, ez hosszú távon segítheti a talaj élettel teli összetételének fenntartását. A talajaink javítása időigényes folyamat, de megéri sokat foglalkozni vele, hiszen ez képezi az élelmiszertermelés alapját.

A szerves anyagok bevitele nagyon fontos tényező — fotó: pixabay.com

A folyamatos növényi gyökér vagy szármaradvány jelenlétének fontossága

A  szervesanyag-bevitel és a szerkezetesség helyreállítása a talaj tárolókapacitásának felépítése szempontjából nagyon fontos tényezők. Lényeges kiemelni a talajlakók táplálásának elősegítése érdekében a folyamatos növényi gyökér, szervesanyag (pl. szármaradvány) jelenlétének a fontosságát, mert ezek felelősek a szerkezetesség és a humusztartalom kialakításáért is.

Alaposan át kell gondolni ezt szélsőséges talajviszonyok –  homok vagy  agyag – esetében, ahol a gyökerek működésének megléte alapvető, tehát azokat az állandó bolygatással nem érdemes felszámolni. Már most láthatóak a száraz homokterületek súlyos deflációs kártételei.

A talajtakaró növények jótékony hatásai

A talajtakaró növények alkalmazása kapcsán számos kétely, és ellenérv merül fel a gazdálkodókban. Kérdések tucatja merül fel: hogyan segíthet a zöldtrágya vagy a takarónövények a tápanyaggazdálkodás során? Hogyan lehet a következő főnövénynek biológiai úton nitrogént biztosítani?

Ha a takarónövényünk főként pillangós növényt tartalmaz, úgy érdemes lenne ismerni, hogy általa mennyi nitrogént lehet előállítani.

Tény, hogy a pillangósvirágú növények (borsó, sisakbab, lóbab,  lednek, szója, herefélék, bükkönyfélék, tehénborsó, sziki kender,  stb.) által előállított nitrogén mennyisége egyenes arányban van a pillangós takarónövény zöldtömegével.

Viszont a zöldtömeg mennyisége számos tényező függvénye, - ilyen a talajnedvesség, a hőmérséklet, a tápanyagok mennyisége, vagy a talajtömörödöttség stb. - ezért nagyon nehéz előre megmondani, hogy pillangós takarónövény mennyi nitrogént fog megkötni. A múltbéli tapasztalatok azonban némi segítséget nyújthatnak - ismertette a Talajreform csapata.

Minél több a biomassza, annál több a nitrogén

Mivel több a napfény és a számukra kedvező hőmérséklet is tovább áll rendelkezésre a nyári (melegigényes) egyéves pillangósvirágúak több nitrogént képesek megkötni növekedési naponként, mint a téli (hidegigényes) egyéves pillangósok.

Ugyanakkor az is szempont, hogy a téli pillangósoknak több aktív növekedési napjuk van ősszel, télen és tavasszal, és annál nagyobb biomasszát képes előállítani a növény minél több az aktív növekedési nap. A nagyobb mennyiségű biomassza pedig több nitrogént jelent. Mivel a pillangósok zöldtömegének jellemzően 3% a nitrogén-tartalma, így kiszámolható, hogy  1 tonna pillangós biomassza 30-40 kg nitrogént tartalmaz.

Egy nyári pillangós esetén, ha van elég nedvesség, akkor havonta kb. 1-2 tonna biomassza előállítása a reális. A legtöbb nitrogén megkötésére a minél korábban vetett és a fagyokig meghagyott nyári egyéves pillangós képes.

Nem javasolják egy nitrogénigényes főnövény (pl. kukorica) előtt a csak magas C:N arányú takarónövények (pl. szudánifű, rozs) használatát — fotó: pixabay.com

A biomassza nitrogénje csak azután lesz elérhető, miután a mikrobák elkezdik lebontani

Az ősszel vetett téli pillangósok a legintenzívebben tavasszal nőnek, ekkor állítják elő a legtöbb nitrogént (például az őszi borsó, a szöszös bükköny vagy a bíborhere). Annál több nitrogént állítanak elő, minél tovább meghagyjuk őket a tavaszi vetésű főnövényünk előtt. A Talajreform szakértői szerint egy április végén vagy május elején megsemmisített pillangós takarónövényben nitrogén mennyisége magasabb lesz, mint egy március végén beforgatott, aláforgatott állománnyal.

Fontos tudni, hogy a tavasszal megsemmisített pillangósok biomasszájában lévő nitrogén a következő kultúra számára addig teljesen elérhetetlen, amíg a maradványokat a mikrobák el nem kezdik lebontani. A mikrobák aktivitása növekszik a melegebb hőmérséklet beköszöntével, illetve optimális mennyiségű talajnedvességet és oxigént követel (jobban dolgoznak a jó szerkezetes talajban).

Mitől függ a nitrogén mennyisége?

A lekötött vagy felszabaduló nitrogén mennyisége függ attól, hogy milyen a szén-nitrogén (C:N) aránya a növénymaradványoknak. A magas C:N arányú (az alacsony fehérjetartalmú) maradványok,  - mint például a kalászosok szalmája - lassan fognak elbomlani, a lebontásukhoz a mikrobáknak nitrogénre van szükségük, amit máshonnan vonnak el, a növényeknek kevesebb nitrogént hagyva  (un. pentozánhatás).

Lényegében emiatt nem javasolják egy nitrogénigényes főnövény (pl. kukorica) előtt a csak magas C:N arányú takarónövények (pl. szudánifű, rozs) használatát. Általában a pillangósoknál a maradványokban található nitrogén fele (50%-a) lesz elérhető a következő növény számára, a másik fele pedig részben a talaj szerves anyagának része lesz.

Szója — fotó: pixabay.com

A jól sikerült pillangós takarónövény után is szükségünk lehet az első években külső nitrogénforrásokra

Ha már évek óta alkalmazunk takarónövényeket, akkor nemcsak az aktuális év pillangósai szolgáltatnak majd nitrogént a fő kultúránk számára, hanem az 1-2-3 évvel ezelőtti pillangósokból feltáródó hatóanyag is elérhető lesz.

A kukorica vetésidejét is érdemes átgondolni annak érdekében, hogy a nitrogénigényét a takarónövényekkel fedezni lehessen, hiszen minél tovább van „lábon" a pillangósunk, annál több nitrogén áll majd a kukorica rendelkezésére.

A zöldtrágyanövények fontosabb mutatói (Cselőtei és mtsai, 1967)

Látható, hogy lehetséges csökkenteni a nitrogénműtrágyától való függést, azonban ehhez át kell gondolni a vetésidőt és a vetésforgót is.