A kieséseket ugyanazokkal az okokkal magyarázhatjuk, mint amelyek általában kiesést okoztak a kukoricatermesztésben országszerte: vízborítás, jégkár.

Muronyban és Jászboldogházán már a vetés után nem sokkal kiderült, hogy a kísérlet "nem élte túl a gyermekkort", Karcagon és Tótkomlóson a címerhányás után vált világossá, hogy az egyenetlenségek miatt nem jöhet szóba az értékelés, míg a mezőhegyesi az ott több mint 10000 hektárt érintő, közismertté vált jégözön következtében pusztult el. A megmaradottaknak viszont örülhetünk. Ebben az esztendőben nagy termésszinteken hasonlíthattuk össze a hibrideket, s változatos körülmények között fejthették ki teljesítőképességüket.

Helyenként jellemző stresszhatásokat is megfigyelhettünk, mint példál Iregszemcsén és Karcagon a gyökérdőlést, Kőszárhegyen a szártörést, csőfuzárium fertőzést (itt jelentős molyfertőzés is fellépett), Pélpusztán és Pacsán szintén a csőfuzárium volt a jellemző betegség. Mosonmagyaróváron és Horton a többihez viszonyítva kisebb volt a termés, s az állományban tapasztalt tünetek nitrogénhiányra utaltak.

Nagy különbségek voltak tapasztalhatók a betakarítási szemnedvesség tekintetében is. Ezeken a helyeken érdemes lesz alaposabban tanulmányozni a vetés és betakarítás időpontját! Egyáltalán nem jellemző, hogy a később betakarítottak esetében alacsonyabbak lennének az értékek! A rendelkezésre álló rövid idő alatt nem tudtunk teljes feldolgozást és értékelést végezni, ezért a munkát és a közlést folytatjuk. Érdemes lesz vissza-visszalátogatni honlapunkra! Aki szereti megnyálazni az ujját és lapozni az oldal aljára érve, figyelje a szaksajtót!