A három fő növényi tápelem közül (nitrogén, foszfor és kálium) kétségtelenül a legnehezebb a foszfor hiányát felismerni, és a kialakult hiánybetegség gyógyítása is legtovább tart. Ennek fő oka, hogy a foszforhiány – eltérően a másik kettőtől – csak lassan, fokozatosan alakul ki, továbbá a paradicsom, fejes káposzta, karalábé, levélzöldségfélék, cékla sötétzöld, lilás (antociános) levele elfedi a hasonló megjelenésű foszforhiánytünetet.

A foszforhiányra utaló egyéb szimptómák is csak egy későbbi fejlettségi stádiumban mutatkoznak először (rossz a gyökérképzés, késik a virágzás, elmarad a terméskötés, fejletlen a palánta).

Foszfor a talajban a fent említett tápelemektől eltérő módon viselkedik, ebből adódóan a talajok feltöltése, az elfogyott foszfor pótlása is más technológiával, más módszerekkel, más ütemezéssel történik, mint a nitrogéné vagy a káliumé.

A talajban található foszfor nagyobb része ásványokhoz kötődve, szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható a szerves anyagok foszforkészlete sem (kertészeti talajok). A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható és a szerves, valamint szervetlen részekhez kötődő, a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható foszfor között.

A bomlásból és oldódásból adódó foszforfeltáródás üteme és a felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs szinkronban a növények foszforfelvételével, annál lassúbb, különösen az intenzív növénytermesztés esetében. Ezért a termesztőnek mesterségesen kell közbeavatkozni szerves és szervetlen foszfortartalmú trágyákkal.

Jellegzetes módon viselkedik a talajban, erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális, évente 5-10 cm-t halad függőleges irányban. (A nitrogén egy nagyobb eső hatására képes teljesen kimosódni a gyökérzónából.) Ezért a trágyázás alkalmával a foszfort mindig a gyökérzónába kell elhelyezni ahhoz, hogy a növény könnyen tudja hasznosítani.

A foszfor esetében is előfordul, hogy a talajban (gyökérzónában) lévő foszforkészletet nem vagy csak részben tudja a növény hasznosítani, például olyan esetben, ha hideg a talaj, kedvezőtlen a kémhatás (pH), nem megfelelő a tápanyagarány, nagy a szárazság.

Noha fő makroelemnek tekintjük, a növényben a foszfor alacsonyabb koncentrációban fordul elő, mint a nitrogén vagy a kálium. A zöldségfélék foszforigénye fajtól függően (néhány zöldségféle esetében fajtától is függően) eltérő, amit tovább módosít a termésmennyiség. Az 1. táblázatban néhány fontosabb zöldségnövény fajlagos foszforigénye és egy közepesnek mondható termésszint esetén a talajból felvett NPK mennyisége lett feltüntetve.

1. táblázat: Szabadföldi zöldségnövények fajlagos tápanyag- és számított trágyaigénye

Zöldségfaj

Fajlagos tápanyagigény (kg/t)

Közepes termés esetén kijuttatandó tápanyagmennyiség (kg/ha) *

N

P2O5

K2O

N

P2O5

K2O

Paprika

2,4

0,9

3,5

96

36

140

Paradicsom

2,4

1,0

4,5

168

70

315

Uborka

3,0

1,5

4,0

150

75

200

Borsó

16,0

5,6

15,2

96

66

91

Bab

12,0

4,0

13,0

102

34

110

Fejes saláta

4,0

1,8

5,0

120

54

150

Görögdinnye

2,4

1,1

5,6

144

66

336

Cs. kukorica

10,0

4,0

11,0

150

60

165

Sárgarépa

4,3

1,8

6,0

215

90

300

Fejes káposzta

3,5

1,3

4,3

245

91

301

Vöröshagyma

3,4

0,9

3,5

102

27

105

K. burgonya

5,9

2,2

8,0

118

44

160

* Közepes talaj-tápanyagellátottság esetén, tápanyagveszteséggel nem számolt elméleti, kerekített érték.

A levelekben mért foszfortartalom is jól tükrözi a nitrogénhez és káliumhoz viszonyított alacsonyabb igényt. Egészséges paprikanövény alsó, idősebb, de még funkcióképes levelében mért értékek:

nitrogén (N): 30-40  mg/g       
foszfor (P): 3,5-4,5 mg/g      
k
álium (K): 40-50  mg/g

A növények foszforfelvételének üteme eltér a többi makroelemétől. A szárazanyag 25 százalékának felhalmozásakor már a foszforigény közel 75 százaléka felvételre kerül, vagyis a foszforigény a tenyészidő elején jelentős. Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon.

A foszfortrágyázás megtervezésekor a következőkre kell különösen figyelemmel lenni:
• lassan mozog a talajban, erősen kötődik a talajszemcsék felületéhez,
• a tenyészidő kezdetén igényli a növény nagyobb mennyiségben
• a foszfortrágyáknak alacsony a sóindexe.

A foszfor esetében, abból adódóan, hogy jelentős mértékben kötődik a talajhoz, gyakorlatilag nem kell kimosódási veszteséggel számolni (ez a nitrogén esetében a 30-40 százalékot is elérheti). Ebből az is következik, hogy ha ősszel, az alaptrágyázás idején, a szántást megelőzően nem került sor a foszfortrágyázásra, később a tenyészidőben nem vagy csak nagyon nehezen pótolható.

trágyázás

Szántáskor juttassuk ki a foszfor nagy részét – fotó: Shutterstock

A zöldségfélék esetében, hogy a kelő növények vagy a palánták is sekély gyökérzetükkel elegendő foszforhoz jussanak, szükséges a megosztása. Nagyobb részét ősszel a szántáskor (forgatáskor) juttassuk ki (80-90 százalék), kisebb mennyiséget az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában dolgozzuk a talajba (10-20 százalék).

A foszfortrágyáknak – tekintettel az alacsony sóindexükre – minimális a perzselő hatásuk, nagyobb adag esetén sem zavarják a gyökeresedést, a kelést.

Leggyakrabban a foszforhiányt a palántanevelés alkalmával és a konténeres termesztés során lehet megfigyelni, mivel az ezeknél a kultúráknál gyakran használatos tőzeg a foszfort erősen megköti.

A tenyészidőben észlelt foszforhiányt nehéz megszünteti. A talaj felületére kiszórt műtrágya késve jut el a gyökerekhez. Kritikus esetben többszöri lombtrágyázással vagy az intenzív zöldségtermesztésben használatos, magas foszfortartalmú karbamid-foszfát műtrágyákkal lehetséges orvosolni.