A minimális talajborításra vonatkozó előírások szerint fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után. Ennek több lehetséges módját határozza meg a vonatkozó 50/2008 (IV.24.) FVM rendelet.
Másodvetésű takarónövény termesztésével vagy sekély tarlóhántással is fenntartható a talajborítás – fotó: Agroinform.hu
Erdőt, mezőt járva sehol nem jellemző – a természetben sem – a csupasz talaj. És ez így is van jól. A fáról lehullott levelek, az elszáradt növényi maradványok takarják, fedik a talajt. Mindenki látott már kicserepesedett, széttöredezett talajt, amit perzsel a nap, szárít a szél, az eső veri. A talajélet ott korlátozott.
Tehát a talaj takarásával, fedésével a nap és a szél nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, morzsalékos maradhat, nem iszaposodik el, mert az ott lévő zöld növény vagy szármaradvány ezt megakadályozza. Ezen feladat minden gazdálkodó számára fontos a szabályzókon túl is.
Továbbá a HMKÁ (Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot) előírásaiban szerepel az is, hogy a tarló, nád, növényi maradvány, valamint gyepek égetése tilos, kivéve, ha erre növény-egészségügyi okokból van szükség. (Levegővédelmi jogszabályok szerint is csak indokolt esetben lehetséges). A rendelet szerinti kötelmet – miszerint fát, bokrot és sövényt nem lehet kivágni a gazdaság területén – a költési időszakok lezárulása után szeptember 1-től feloldják.
(NAK/Sztahura Erzsébet)