Mint arról beszámoltunk, az uniós mezőgazdasági termelők a jövedelemnövelés érdekében 2024-ben eltérhetnek a Közös Agrárpolitika (KAP) azon szabályaitól, amelyek bizonyos termőterületek parlagon hagyására, azaz ugaroltatásra kötelezik őket. Ennek értelmében azok a mezőgazdasági termelők, akik szántóterületük 4 százalékának parlagon, illetve hasznosítatlanul hagyása helyett a szántóterületük szintén 4 százalékán nitrogénmegkötő növényeket, például lencsét, borsót vagy lóbabot, illetve úgynevezett köztes kultúrákat termesztenek, úgy tekintendők, mint akik teljesítik a vonatkozó követelményt.

Az alkalmazható növények listája nem rövid és szerepel rajta jó pár, amit valamikor a paraszti portákon, vagy akár  nagyobb volumenben is termeltek hazánkban, ám feledésbe merültek, s ma már nem ismertek mindenki számára. Ezek közül mutatunk be néhányat – a teljesség igénye nélkül, elsősorban a nitrogénmegkötő, így a talaj javításához is használható fajokból.

Szegletes lednek (Lathyrus sativus L.)

Kiváló abrak-, illetve szálastakarmány. Termeszthetjük érett magjáért, hasznosíthatjuk zöldtakarmányként, de szalmaként is értékes táplálék az állatok számára. A többi pillangósvirágú növényhez hasonlóan kiváló zöldtrágyanövény, búza vetése elé, előveteményként számos pozitív tulajdonságát élvezhetjük. Nagy előnye, hogy rendkívül szárazságtűrő, ezért aszályos területeken is hatékonyan termeszthető.

pillangósok

Szegletes lednek: termeszthetjük érett magjáért, hasznosíthatjuk zöldtakarmányként, de szalmaként is értékes táplálék az állatok számára – forrás: Wikipedia

Csicseriborsó (Cicer arietinum L.)

A csicseriborsót Indiában, Pakisztánban, Iránban, Törökországban, Ausztráliában, valamint egyes afrikai országokban termesztik a legnagyobb területen, mint fontos tömegélelmezési cikket. Rendkívül szárazságtűrő, de csupán 780-800 kilogrammot terem hektáronként. Magyarországon csak szórványosan lelhető fel, vetésterülete nem számottevő, a 2000-es évet követő időszakban jelentősen csökkent. Fellendülése a rosszabb talajadottságokkal rendelkező, kisebb gazdaságokban várható, éppen az uniós szabályozás miatt. Előveteményre nem igényes, viszont jó nitrogénmegkötő előveteménye az őszi kalászosoknak, ezért könnyen beilleszthető a vetésforgóba. Vetési ideje április. A kései fagyokra nem érzékeny annyira, mint a bab. Cséplése megegyezik a bab és a borsó cséplésével.

pillangósok

A csicseriborsó előveteményre nem igényes, viszont jó nitrogénmegkötő előveteménye az őszi kalászosoknak, ezért könnyen beilleszthető a vetésforgóba – forrás: iStock

Baltacim (Onobrychis viciifolia Scop.)

A baltacim elsősorban a száraz területek értékes évelő, pillangósvirágú takarmánynövénye. Jól tűri a legeltetést, étrendi hatása is jó, zölden sem puffaszt, ezért legeltetéssel is jól hasznosítható. Vethető tisztán vagy takarónövénnyel, tavasszal vagy nyár végén. Legjobb takarónövénye a tavaszi árpa, de a ritkább őszi gabonákra is vethető.

pillangósok

A baltacim jól tűri a legeltetést, étrendi hatása is jó, zölden sem puffaszt, ezért legeltetéssel is jól hasznosítható – forrás: Pixabay

Takarmányborsó (Pisum sativum L.)

A legnépszerűbb hüvelyes abraktakarmány magas, átlagosan 25% körüli fehérjetartalommal, de zöldtakarmánynak is nagyszerű. A hazai fehérjenövények közül a szója mellett ennek van a legnagyobb jelentősége a fehérjeprogramokhoz illeszkedő, jövedelmező növénytermesztés terén. A szárazborsó használatával kiváltható a szója, így a külső hatásoktól kevésbé függő, s ami nem utolsó szempont manapság, GMO-mentes, biológiailag értékes takarmánykeverék készíthető. Nem mellesleg a vetésforgóra is pozitív elővetemény-hatással lehet.

pillangósok

A hazai fehérjenövények közül a szója mellett a takarmányborsónak van a legnagyobb jelentősége – forrás: Pixabay

Görögszéna (Trigonella foenum-graecum L.)

A görögszéna a Földközi-tenger vidékén, Nyugat-Ázsiában őshonos növény. Egyéves növény, termése sokmagvú, hosszú, kissé ívesen hajlott hüvelytermés. A magok sárgásbarnák, lapítottak. Az egész növény intenzív, aromás illatát a kumarin adja. Széltől védett, napos helyen szinte bármilyen talajon megterem. Tavasszal vethető 20–25 cm sortávolságra. Kiváló elővetemény, a legigényesebb kultúrák által támasztott követelményeknek is megfelel, továbbá a talaj szerkezetére is pozitív hatást gyakorol. Gabona után vetve, ősszel lesilózva duplán hasznosíthatjuk vele területünket, 15-32 tonna zöldhozamot takaríthatunk be hektáronként, nyilván a mennyiséget a csapadékmennyiség befolyásolja. Frissen etetve, vagy szenázsként tartósítva kérődzők takarmányozásában hasznosítható. Eredendően gyógynövény, minden növényi részében megtalálhatóak hatóanyagai, etetésével megelőzhető a tőgygyulladás és az ebből fakadó termeléskiesés.

pillangósok

Görögszéna: eredendően gyógynövény, minden növényi részében megtalálhatóak hatóanyagai, etetésével megelőzhető a tőgygyulladás – forrás: Pixabay

Lóbab (Vicia faba var. major)

A nyugat-európai gazdák kedvenc pillangós takarónövénye, mert elég nagy zöldtömeget ad és jelentős az általa megkötött nitrogénmennyiség is. Népszerűsége emiatt hazánkban is növekszik, igaz, az aszályra érzékeny, ám erre intenzívebb gyökérnövekedéssel reagál, akár 80–90 cm mélységbe is lemegy a vízért.

pillangósok

A lóbab érzékeny az aszályra, ám erre intenzívebb gyökérnövekedéssel reagál – forrás: iStock

Fővetésben tavaszi vetésű növény, takarónövényként augusztus második felétől szeptember közepéig vethető. Hektáronként 4–8 tonna növénytömeget ad, mely virágzás előtt bedolgozva gyorsan elbomlik.


A sort persze, még hosszan lehetne folytatni, mert például ebbe a körbe tartozik még a közönséges vagy veteménybab (Phaseolus vulgaris L.), a lencse (Lens culinaris), zöldborsó (Pisum sativum) és a sárgaborsó (Pisum sativum) is. Ám ezek meglehetősen ismertek a hazai termesztésben – az már más kérdés, hogy nem sokan foglalkoznak velük, mert – mint az köztudott – a kalászos gabonafélék és a kukorica a sláger.