Az Európai Unió részéről, az utóbbi időben egyre fontosabb szerepet tölt be a vizek védelme és az olyan vízellátási megoldások alkalmazása, amelyek alacsony környezeti hatással járnak. Az időjárási ingadozások, illetve a növényeink vízigényének kielégítése érdekében, a természetes vízellátás mellett, az öntözéses gazdálkodás áll rendelkezésünkre. Az öntözés igényének felismerését követően el kell döntenünk, hogy milyen öntözési módot válasszunk – írja a nak.hu.

A felületi öntözés, ezen belül legfőképpen a hazánkban elterjedt árasztó öntözés, az egyik legősibb vízpótlási lehetőségünk. Ebben az esetben a talaj hosszabb-rövidebb időre összefüggő vízréteg alá kerül, ahol víz gravitációs úton szivárog be a talajba. Azonban fontos kiemelni, hogy a felületi öntözés kizárólag a kis vízáteresztő képességű talajokon javasolt, különben az erózió, illetve nagy vízveszteség veszélye áll fenn.

Az esőszerű öntözés, hazánkban a legelterjedtebb öntözési mód, amely legfőképpen a szántóföldi kultúrákban használatos. Az esőszerű öntözés zárt csővezetékben, nyomás alatt vezetett vizet, szórófejekkel porlasztja szét, amely a természetes esőhöz hasonlóan a levegőből, cseppek formájában jut a növényre, illetve a talajra.

öntözés

Az esőszerű öntözés a legelterjedtebb módszer hazánkban – fotó: Farkas Imre/Agroinform.hu

Előnyei:

  • Alacsony a munkaerőigény
  • Változatos domborzatú és méretű tábla öntözésére is alkalmas
  • Könnyen üzemeltethető és jól automatizálható (a kijuttatott víz mennyisége jól szabályozható és mérhető)
  • A zárt csővezeték megakadályozza a víz kémiai és fizikai szennyeződését
  • Lehetőséget ad a tápanyagok és kemikáliák kijuttatására, illetve a mikroklíma szabályozására, a környezet hűtésére, és a fagy elleni védelemre egyaránt

Két típusát ismerjük, a lineár, illetve a csévélődobos öntözőberendezéseket, melynek fő különbsége az öntözendő tábla alakjában jelenik meg, mivel a lineár (egyenes vonalú) öntözőberendezés főként négyszögletes területek öntözésére alkalmas, míg a csévélődobos szabálytalan alakú táblán is alkalmazható.

A mikroöntözés, a legvíztakarékosabb módszer, amely leginkább a szántóföldi zöldségtermesztésben elterjedt öntözési forma, egy olyan gyűjtőfogalom, ahol az öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson, időegység alatt kevés öntözővizet pontszerűen juttatnak ki az öntözendő területre. Hazánkban elterjedt cseppenkénti (csöpögtető) öntözés jellemzője, a nevéből is kiindulva az öntözővíz cseppenként jut el a talajfelszínre. Az egyszeri vízigény kiadagolása folyamatosan történik, azaz olyan folyamatos öntözést jelent, amely során az alacsony nyomással szállított víz a különböző vízadagoló elemeken keresztül kis adagban kerül a talajra.

A felszín alatti öntözés – altalajöntözés - esetében öntözővíz a talaj felszíne alatt, a művelés által nem érintett talajrétegben, az ott elhelyezett csövekben mozog és oszlik szét, alulról áztatja a termőréteget. Előnye, hogy nem akadályozza a felszíni művelést és párolgási vesztesége minimális, azonban beépítési költsége magas és a víz útja nehezen követhető.

(NAK/Szász Imola)