Növényvédelmi előrejelzés: Indul a nyár végi betakarítás

A múlt héten megkezdődött a napraforgó vágása, s ezzel megindult a szántóföldeken az őszi szezon. Nem volt ez másképp az ültetvényekben sem, hiszen a szőlőt már 2 hete szedik, az almát egy hete, …..

Miből adódik ez a koraiság? – kérdezhetik sokan. Vissza kell nyúlni egészen áprilisig, ami szokatlanul meleg volt, szinte nyárias napokat éltünk át már akkor is. Aztán a nyár elején úgy tűnt, hogy a csapadékos jelleg ellensúlyozza a nyári meleget, s a kettő eredőjéből nagyon szép növényállomány és termés rajzolódott ki. Ennek ellenére az aktív hőösszeg folyamatosan gyarapodott, majd az augusztusi forróság rátett egy lapáttal. A növények mostanra megkapták azt a hőmennyiséget, ami a termésük beérleléséhez kell, ez látszik a fenológiai állapotukon. Természetesen nem ennyire egyszerű a képlet, de a hőmennyiség mindenképpen meghatározó faktor a növények fejlődésében.

Ezt a folyamatot erősítette a múlt hét időjárása is, amelyre leginkább a forróság mondható. Egy-két napon csökkent kevéssel a nappali csúcshőmérséklet, csak elszórtan, csak kevés helyen- főleg a dél –Alföldön- hullott kevés csapadék. Így aztán levélfelületi nedvességről, magas relatív páratartalomról nem lehet beszélni. A kevéske csapadéknak még a nyoma is eltűnt órák alatt. Sajnos az aszálytól szenvedő, felsülő növényeken már nem tud segíteni az eső.

És ez látszik a következő napok előrejelzésén is, forróság, szárazság. Aztán a hét vége felé ígérkezik egy kis eső, ami lejjebb viszi a hőmérsékletet, s elveri az út porát. Reméljük teljesül.

Közben egyre több kultúra betakarítása kezdődött meg, de megérkezett az új termelési ciklus kezdetének az időpontja is, legalább is az őszi káposztarepce vetésének kezdetét annak tekinthetjük.

Sajnos a nyár közepi kedvező talajnedvesség állapot sokat romlott az utóbbi 3 hétben. Aki időben előkészítette a talajt és sikerült megőrizni a nedvességet, az tud vetni. Aki most próbál vetőágyat készíteni, annak nem lesz könnyű dolga, s a munka kimenete is kétséges, könnyen száraz, poros felső réteget kap eredményül. Főképpen az Alföldön és az észak-keleti régióban alacsony a talajok vízellátottsága.

A kalászosok tarlóját általában megművelték. A szárazság ellenére a gyomok kelése, megerősödése folyamatos, így a tarlóápolás is, mint feladat folyamatosan megújul. Összességében megállapítható, hogy nem a tarlókon nő a legtöbb parlagfű, nem onnan jön a pollen tömege. A repcetarlókon szépen kizöldült az árvakelés, s rajta élnek a kártevők, kórokozók. Az újabb tarlóápolással csökkenthetjük az áttelepülő károsító tömeget.

A napraforgó betakarítását megkezdték. Az augusztusi forróság gyorsan leszárította a leveleket, a tányérok is beértek. Sok helyen mérlegelik, hogy egyáltalán szükség van-e a deszikkálásra. Esetenként a gyomosodás lehet az oka a deszikkálásnak. A gyomok adta zöld tömeg akadályozza a cséplést, és a vegyszeres szárítás segít a pollenszóró parlagfű tömeg csökkentésében is.

Egyre inkább előtűnnek a különböző betegségek tünetei. A növény öregedésével tovább terjed az alternáriás foltosság, a levelek felsülésével egyre inkább a száron. A tányérrothadás megállt. Sem a környezeti feltételek, sem a növény öregedő, száradó állapota nem segíti a fertőzés terjedését.

Terjed viszont a hamuszürke szárkorhadás. Tünete könnyen összetéveszthető az aszály tüneteivel, így gyakran csak a betakarítás során derül ki, hogy milyen súlyos kárt okozott. Az elsődleges becslések alapján most is 5-10 %-os kárt okoz az állományokban.

A kukorica betakarítása is hamarosan megkezdődhet. Az állományok már elérték a viaszérés-teljesérés stádiumot. Már csak a gyomok tömege mutat zöld színt a száradó kukoricatáblákon.

A kártevők közül a kukoricamoly mutatkozik nagy túlélőnek, hiába még csak L1-L3 közötti stádiumban találhatóak meg, a szárazság miatt hamar befúrják magukat a csuhé levelek alá vagy akár a szárba is. (Szakirodalom szerint ebben a stádiumban még a növényfelszínén megbújva találhatóak meg a lárvák, de a szükségállapot átírja a szakirodalmat. Legalább is úgy tűnik.) A friss rágcsálék kitüremkedés segít megállapítani a fertőzöttségi szintet. A védekezés már nem ígér megfelelő hatékonyságot, mivel rejtőzködő állat, s a piretroidok nem érik el.

Az amerikai kukoricabogár egyedszáma is csökken a táblákon, a csapdák alig fogják az imágót. Ugyanakkor a kártevő tojásrakása folyamatos, bár a száraz talaj annak sem kedvez.

A gyapottok bagolylepke általában kevés a kukorica állományokban, bár egy-két helyen nagyobb kártételről is szólnak a híradások. Csemege kukoricában, öntözött körülmények között a helyi megfigyelés továbbra is szükséges.

A rágott felületeken megtelepedik a fuzárium, így a csővégek fertőzöttsége emelkedik. Egyelőre nem súlyos a helyzet, de egy esős időszak gyors – és kedvezőtlen irányú – változást hozhat. Jelenleg a csövek 10-20 %-a fertőzött a gombával. A kukoricamoly és fuzárium által megtámadott táblákon az érést követő gyors betakarítás lehet a megoldás.

A paprika és paradicsom táblákon folyamatos a betakarítás. Öntözés nélkül sikertelen a termesztés, viszont a nedves körülmények a fitoftorának kedveznek, vagyis folyamatosan magas a kórokozó fertőzési nyomása.

A botritisz is megjelent észlelési szinten, sajnos a sérült bogyók miatt a rothadás is megindult.

A gyapottok bagolylepke mind a paprika bogyóit, mind a paradicsom termését támadja. A közvetlen kár is jelentős, de a sérülések nyomán fellépő rothadás tetézi az előbbit. A kártétel a korábbi védekezések sikerétől függően 5-10 %-os.

A paradicsom állományokban több helyen a poloskák okoznak gondot, helyenként 20%-os a fertőzöttségi szint. A folyamatos érés miatt érdemes inkább kontakt készítményt választani a számuk csökkentéséhez.

Szedik az uborkát is. A peronoszpóra helyenként felütötte a fejét, itt is az öntözött körülmények segítik a kórokozót. Az atkák felszaporodása egyelőre még kezelhető.

A káposztafélék vegyes fenológiai állapotban vannak, de a termés meghatározó hányadát kitevő őszi-téli káposzták még csak a hajtásnövekedés-fejesedés kezdetén járnak.

A bagolylepke lárvák máris jelentős fertőzöttségi szintet értek el. A védekezés mihamarabb indokolt ellenük, még mielőtt a fejesedés következtében egyre védettebb helyre kerülnek. A kis ürülék nyomok a levelek között fontos figyelemfelhívó jelek, érdemes növényvizsgálatot tartani két öntözés között.

Érik az alma gyümölcse is, a korai fajták szedése délen már megkezdődött (Gála fajtakör).

A betegségek fertőzése, terjedése leállt, legalább is a varasodás és lisztharmat vonatkozásában tehető ilyen megállapítás. A korábban bemutatott időjárási helyzet nem megfelelő e kórokozóknak. Helyi eső következtében kialakulhatott olyan mikroklíma, felületi nedvesség – pl. Vas megyében augusztus közepén -, amely még mindig elindított egy újabb varasodás fertőzési ciklust, de ez a ritka kivétel.

Nem mondható el ugyanez a moníliás gyümölcsrothadás veszélyére. A rágott, sérült gyümölcsökön megtelepedett a monília és terjed. A gyümölcs lehullik, de az összeszedése elmarad, így az a továbbiakban fertőzési forrást képez. A szedés közeli állapotban már kevésbé a vegyszeres védekezésben lehet gondolkodni, inkább az egyszerű, mégis hatásos megoldást kell megtalálni, pl. a lehullott, beteg gyümölcsök összeszedése és eltávolítása.

A napégés rontja a minőséget, a gyümölcs szinte felforr és így élvezhetetlenné válik.

A sodrómolyok okoznak gondot helyenként, szeretik az érőfélben levő gyümölcsöt. Ahol szükséges, ott a szüret időpontjához igazodó élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező készítménnyel még védekezhetünk ellenük.

Az almamoly csökkenő számban rajzik, a rajzáscsúcson már túljutott. Ennek ellenére még várható lárvakelés és berágás. Itt is körültekintően kell a védekezési technológiát kialakítani.

Az atka kártétel is gócokban jelentős, táblaszinten 5-10 % fertőzöttség észlelhető.

A vértetű kolóniák kissé visszahúzódtak a nyár korábbi időszakában, de most újra növekedésnek indultak.

Szedik a szőlőt, halad a korai szüret. Az első értékelések jó minőségről és átlagos cukorfokról szólnak. Sajnos ebben a hőségben a savtartalom csökken, ami a minőség csökkenésével jár. E kultúránál is érvényes, hogy a betegségek terjedése megállt. Mégis meg kell említeni, hogy a helyi, kisebb esők következtében a peronoszpóra fertőzöttség növekedett a lombozaton, így a nagyon késői fajtákon érdemes még felszívódó szerrel védekezni, mert a lombozat elvesztése kényszerérést eredményez. Hangsúlyozni kell, hogy ez a szituáció igen kevesek „kiváltsága”. Általában 10-15 %-os fertőzöttség tapasztalható, de a szüretre váró fajtáknál már csak a szedés után tudunk egy lemosásszerű lombfertőtlenítéssel készülni a következő szezonra.

A lisztharmat fertőzése lombon növekvő, általában gyenge fertőzés jellemző, de helyenként (ahol korábban felhagytak a permetezéssel) már közepes mértékben is előfordul a betegség. A kazmotéciumok képződése folyamatos és az erősebben fertőzött területeken tömeges.

A botritisz telepei is megjelentek az esők után, a sérült bogyókon. Ebben a száraz, forró levegőben a betegség kevésbé rothasztja a bogyókat, inkább a nedvességet szívja el, töpped a bogyó. Jelenleg a fürtfelület fertőzöttsége 3-10 % között váltakozik. Ilyen körülmények között a legjobb megoldás az érést követő gyors szüret, ami nem engedi a betegség elhatalmasodását. Besegítenek a kórokozónak a madarak és a darazsak is.

Az amerikai szőlőkabóca rajzása folyamatos 25-50 db imágó/csapda/10 nap. A szüret időpontjától függően még mindig lehet védekezni a kártevő ellen.

További gondot okoznak a gyomos területek, amelyek karbantartása valószínűleg a szüret miatt kicsit stagnál. Általános érdek a sorok gyommentesítése, amihez társul a parlagfű irtási kötelezettség is, vagyis érdemes mihamarabb hozzáfogni a rendbe tételükhöz.