Öt fontos kérdés és válasz a zöldségfélék szerves trágyázásáról

Sok írást és szaktanácsot közöltünk a zöldségnövények szerves trágyázásával kapcsolatban, néha az az érzése a szaktanácsadónak, hogy újat nem tud az olvasónak a témában mondani. Csak akkor változik meg a véleménye a szaktanácsadónak és tudatosul benne, ha a témához kapcsolódó leveleket olvassa vagy termesztőkkel beszélget, hogy vannak új kertészek, vannak, akik még a cikkeket nem olvasták, esetleg maradtak ki fontos információk.

A szerves trágyázás ideje ősszel van a szántással és az ásással egy időben, de sokan vannak, akik (helytelenül) tavaszra hagyják, és a palántázás előtt hajtják végre. Ezért a témával kapcsolatosan feltett néhány kérdésükre az alábbiakban szeretnénk olvasóinknak válaszolni.

A szerves trágyázásnak kettős szerepe van! Mint szerves anyag jelentős mértékben javítja a talaj szerkezetét. Homoktalajoknak a víz- és tápanyagmegtartó képességét növeli, a kötöttebb talajokat lazábbá, levegősebbé teszi, amivel jelenős mértékben elősegíti a gyökerek növekedését, fejlődését és a tápanyagok felvételét. Erre a műtrágyák nem képesek, vagyis kijelenthető, hogy ilyen tekintetben

nem pótolható a szerves trágya.

A tápanyagok pótlása tekintetében más a helyzet. Műtrágyákkal pontosabban, könnyebben és olcsóbban lehet a talaj hiányzó tápelemeit pótolni, kiegészíteni. Újabban gyakran szó esik a talajélet mesterséges – baktériumokkal történő – pótlásáról, fokozásáról, amire természetesen a műtrágyák szintén alkalmatlanok, ugyanakkor a szerves anyagok részben rendelkeznek ilyen mikroorganizmusokkal.

Minél rosszabb egy talaj szerkezete (víz- és tápanyagmegtartó képesség, levegőzöttség), annál hatékonyabb a szerves trágyák alkalmazása!

2. Milyen szerves trágyát célszerű a zöldségfélék esetében használni?

A gyakorlatban általában nem így vetődik fel a kérdés – kevés gazdának van lehetősége trágyaféleségek között válogatni, ha egyáltalán szerves trágyához tud jutni! Mindenféle szerves trágya és komposzt kedvező hatású, természetesen vannak, amelyek jobb és több kedvező tulajdonsággal rendelkeznek, és vannak, amelyeknek a talaj szerkezetére gyakorolt kedvező hatása kisebb mértékű.

Kevés gazdának van lehetősége trágyaféleségek között válogatni, ha egyáltalán szerves trágyához tud jutni – fotó: Shutterstock

Alapvetően az a fontos, hogy a felhasználásra kerülő, különösen az ültetést megelőző, tavaszi időszakban kijuttatott trágya komposztálódott, azaz érett legyen! Szúrós, kellemetlen szaga nem lehet, azaz gázformában képződő ammóniát nem tartalmazhat, ami a legértékesebb gyökereknek, a hajszálgyökereknek a pusztulását okozza.

Az érett trágya homogén, az egyes alkotórészek (bélsár, növényi maradványok, alom stb.) nem ismerhetők fel benne, nem kellemetlen a szaga, hanem kellemes földillata van. Még ősszel esetleg a félérett trágyák használata is szóba jöhet, de tavasszal csak földdé érett trágyát szabad a talajba dolgozni.

A baromfi- és sertéstrágyák tápanyagtartalma magasabb (tömény trágyák), de szerkezetjavító képességük kisebb. Használatuk során nagyobb a perzselés veszélye. Az istállótrágyák és komposzttrágyák általában alacsonyabb tápanyagtartalommal rendelkeznek, de jobb a talajszerkezet-javító képességük. A karámtrágyák is használhatók a zöldségfélék alá, de számolni kell vele, hogy igen erős a gyomosító hatásuk.

A trágya összetétele nagyban függ a takarmányozástól, az alom mennyiségétől és minőségétől, továbbá a trágyakezelés módjától.

Ebből adódóan tápanyagtartalmukra vonatkozóan pontos értéket nehéz megadni (1. táblázat).

1. táblázat: A zöldségtermesztésben használatos szerves trágyák tápelemtartalma

3. Mely zöldségfajok hálálják meg leginkább a szerves trágyát?

A zöldségféléket alapvetően két nagy csoportra lehet osztani: szerves trágyát igénylők és szerves trágyát nem igénylők (nem feltétlenül igénylők). Ez utóbbiak esetében néhány növénynél nemcsak arról van szó, hogy felesleges számukra a szerves trágya, az is előfordulhat, hogy bizonyos esetekben kifejezetten káros hatást válthat ki (pl. rossz tárolhatóság, elhúzódó fejképzés stb.).

Az első csoporthoz tartoznak azok a fajok, amelyek csak kiváló szerkezetű talajon képesek jövedelmező mennyiségű és minőségű termést produkálni. Ilyenek: a Solanaceae családhoz tartozó fajok: paprika, paradicsom, padlizsán, a káposztafélék: fejes és kelkáposzta, karfiol, brokkoli, kelbimbó, karalábé, kínai kel, a kabakos növények: uborka, dinnye, spárga tök, sütőtök, cukkini, patisszon, továbbá ide soroljuk a csemegekukoricát és a zellert is.

A többi gyökérzöldségféle (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, cékla, retek), a levélzöldségfélék (fejes saláta, spenót, endívia saláta stb.), a hagymafélék (vörös hagyma, fokhagyma, póréhagyma), a pillangósok (bab, borsó) esetében nem szoktunk, csak kivételesen rossz szerkezetű talaj esetében szerves trágyázni.

Bizonyos gyökérzöldségfélék esetében esetében nem szoktunk, csak kivételesen rossz szerkezetű talaj esetében szerves trágyázni – fotó: Shutterstock

4. Mennyi szerves trágyát célszerű kijuttatni?

A szerves trágyázás esetében egységnek a 30 t/ha mennyiséget (3 kg/m²) tekintjük, ennél kisebb adagot nem érdemes használni. Szabadföldi körülmények között a zöldségfélék alá 60 t/ha-t, azaz a 6 kg/m²-t tartjuk ideális adagnak, hajtatásban ennek kétszeresét-háromszorosát szoktuk adni.

Nagyobb szervestrágya-adagnak (ha többet tudunk adni) semmi káros következménye, sőt kifejezetten előnyös silány homokon vagy agyag talajon.

Nagy veszélyt az éretlenség, a szabad ammóniatartalom jelent!

5. Meddig van hatása a szerves trágyáknak?

A földdé érett szerves trágya legfeljebb 3-4 évig fejti ki kedvező hatását, ezt követően ásványosodik (mineralizálódik), elbomlik, szerkezetjavító hatása elmúlik (2. táblázat).

2. táblázat: Szerves trágyák tápanyagtartalmának feltáródása az idő és a talaj kötöttségének függvényében (%)

Laza talajon, nedves évjáratokban általában 2-3 évig, kötöttebb talajon, száraz (arid jellegű) évjáratok esetén három, csapadékosabb években 4 évig lehet a hatásával számolni.