A takarónövények szükségessége mára már gyakorlatilag bizonyítást nyert, a megfelelő fajoknak az adott környezethez igazított kiválasztása viszont továbbra is komoly gondot jelent – olvashatjuk a producer.com.

Hozzáteszik, hogy az utóbbi időben, a kanadai szakértők előszeretettel ajánlják erre a célra a sáfrányos szeklicének (Carthamus tinctorius) is nevezett pórsáfrányt, amely Kanada több körzetében kiválónak bizonyult.

Sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius) – Fotó: Shutterstock

Európában ezt a növényt hosszú idő óta fűszerként és főleg olajnövényként termesztik, elfogadottsága azonban a gazdák körében – viszonylagos igénytelensége ellenére – több hullámvölgyön ment keresztül. Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években főleg céltermesztésben termelték, külföldi megrendelők számára.


A pórsáfrány előnye, hogy szerteágazó gyökérzete hozzájárul a tápanyagok egyenletes elosztásához, és a mikroorganizmusok aktivizálása révén porhanyítja a talajt, és jelentős mértékben javítja annak állapotát. Ez együtt jár az átlagosnál jóval kevesebb növényvédő szer igényéhez is, ami az európai termesztésének fellendüléséhez is hozzájárulhat.

Állattartók arra is felfigyeltek, hogy az állatok szívesen keresik a legelőfű összetevői között a pórsáfrány, tehát az a takarónövény lekaszálása után takarmányként is hasznosítható.