Fehérjenövények közül a szója foglalja el szántóterületünk legnagyobb részét. Hazánkban az átlagos hozama 2,5–3 t/ha, de ez kedvezőtlen viszonyok között akár 1,5 t/ha-ra is csökkenhet. Igaz, egy kiváló évjáratban, optimális környezeti viszonyok és intenzív technológia mellett termésátlaga akár 4–4,5 t/ha is lehet.

Tápanyagigényét tekintve elmondható, hogy a szója igen tápanyagigényes növény. Még az elővetemény alá adott és azáltal fel nem használt foszfor és kálium hatóanyagot is meghálálja. A gyökerein a növénnyel szimbiózisban élő nitrogénkötő baktériumok a levegő nitrogénjének egy részét megkötik és a növény rendelkezésére bocsátják. Figyelembe véve, hogy 1 t szója főtermés és a hozzá tartozó melléktermés előállításához 62 kg nitrogén szükséges, nitrogéntrágyázása nem elhagyható. A „majd mindent megoldanak a nitrogénkötők” hozzáállás veszteséghez vezet.

Számoljunk egy kicsit! A szója 3–4 t/ha hozamhoz több mint 180 kg/ha nitrogént használ fel. Ennyit a szimbionta nitrogénkötők nem tudnak a rendelkezésére bocsátani. Ráadásul az első 60 életnapban még nem is számíthatunk a munkájukra. A foszfor- és a kálium-utánpótlás is kulcsfontosságú. Előbbiből 37 kg/t P2O5, utóbbiból 51 kg/t K2O szükséges. Ne feledjük: a gyökérgümők fejlődését, növekedését a foszfor és a kálium serkenti. Ráadásul olajos növény is, ezért a káliumnak kitüntetett szerepe van, ugyanúgy, ahogyan a kalcium- és magnéziumellátásnak is.

Saját kísérleteink is azt bizonyítják, hogy a 4 t/ha vagy az afölötti hozam 80–100 kg/ha körüli nitrogén-hatóanyag kijuttatása és harmonikus tápanyag-ellátottság mellett érhető el. A szója igen gyenge ellátottság esetén 80%, jó ellátottság esetén 25% valószínűséggel reagál termésnövekedéssel a PK-trágyázásra.

A kalcium és a magnézium nemcsak a fotoszintézis, a gyökérnövekedés, a zsíranyagcsere szempontjából fontos, hanem többek között azért is, mert a szója fejlődése számára az ideális talajkémhatás a gyengén savanyútól a gyengén lúgosig terjed. Savanyú vagy erősen savanyú talajokon gyakran még közepes hozamot sem érünk el. A terméscsökkenés mértéke akár 1 t/ha is lehet. Vagyis ha a talaj kémhatása pH 6,5 alatti, indokolt a mésztrágyázás. A fentiek alapján a tápanyag-utánpótlás tervezésekor a káliumtúlsúlyos NPK műtrágyát célszerű előnyben részesíteni.

Természetesen a talajadottságokhoz alkalmazkodva adott esetben az 1:1 P:K arányú NPK alkalmazása is indokolt lehet. Így a leggyakrabban a NPK 4-24-24, 8-15-15+B, 0-10-20, 0-10-28 vagy éppen a 8-16-24 összetétel a legalkalmasabb és legkeresettebb. A kompaktált NPK műtrágyák, összetételüktől függően, jelentős mennyiségben tartalmaznak kalciumot és magnéziumot, ami véd a talaj savanyodásától, és táplálja a növényt.

A szója tonnánként 5–8 kg magnéziumot és 15–30 kg kalciumot igényel a termésképzéshez. Vagyis egy 4 t/ha-os terméshez 20–32 kg/ha magnézium és 60–120 kg/ha kalcium szükséges.

A nitrogén pótlására a nem talajsavanyító (Pétisó), illetve a talaj savanyúságát csökkentő (GreenMax) készítmények nyújtanak ideális megoldást. Az előbbi tonnánként 228 kg, az utóbbi 550 kg nagyon finomra őrölt, ezért könnyen, gyorsan hasznosuló kalcium- és magnéziumforrást, dolomitot tartalmaz. A GreenMax megfelelő dózisban alkalmazva fedezi a szója teljes magnézium- és kalciumigényét. Alkalmazásukkal egyrészt a talaj kémhatását befolyásolhatjuk, másrészt nitrogénnel, kalciummal és magnéziummal látjuk el a növényt, mely még meszes talajon is kifejezetten előnyös.

szója trágyázása Genezis műtrágyával

A szója igen tápanyagigényes növény – fotó: genezispartner.hu

Ne feledjük, az, hogy egy talaj meszes, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az a kalciummennyiség, melyet a növény igényel, felvehető formában van jelen. A magnéziumról már nem is beszélve. A meszes talajok nem feltétlenül tartalmaznak megfelelő mennyiségben és formában magnéziumot. E két tápelem ugyanúgy lehet termést korlátozó tényező, okozhat akár tonnában is mérhető hozamkiesést, mint a sokszor alulértékelt mikroelemek, melyeket lombtrágyákkal tudunk eredményesen pótolni. Közülük is kiemelkedő szerepe van a bórnak és főleg kukoricatermő vidékeken a cinknek. Mindkettő létfontosságú a szója számára, hiszen azokból 100–120 grammot fogyaszt el tonnánként, ami 4 t/ha hozammal számolva kb. 0,4 kg/ha cinket és
0,5 kg/ha bórt jelent.

Tapasztalataink szerint az elfogadható hozamhoz, ha nincs sem különösebb hiány, sem pedig különösebb túlsúly a talaj PK-ellátottságában, 45–50 kg foszfor és 50–80 kg/ha kálium hatóanyag kijuttatására van szükség. Persze ehhez indokolt a 80 kg/ha körüli nitrogéndózis, valamint a talaj-, esetleg növényanalízisre alapozottan lombtrágyákkal végzett mikroelempótlás, ahol a bórnak (Pétibór Extra) a hüvelykötődés szempontjából is kitüntetett szerepe van.

További információ:

https://genezispartner.hu/

https://genezispartner.hu/termekek-es-szolgaltatasok/mutragyak/

genezis