A Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület éves közgyűlése után beszélgettünk gazdálkodási kérdésekről Szűcs Imrével, a Belvárdgyulai Zrt. termelési igazgatójával, aki immáron 33 éve dolgozik a mezőgazdaságban.

Milyen terméseredmények várhatóak a Belvárdgyulai Zrt.-nél az őszi és tavaszi kultúrák esetében?

Az országos terméseredményekben nagyon nagy különbségek lesznek, látható, hogy keleten katasztrofálisan kevés volt a csapadék. De Zalában már inkább a túl sok csapadék okoz problémát. Mi valahol a kettő között vagyunk.

Az aszályos tavasz után az utolsó pillanatokban megérkezett egy-egy olyan mennyiségű csapdék, ami életben tartotta a kultúrákat. Az őszi árpa aratásán túl is vagyunk, most folyik az őszi búza betakarítása. Az árpa hozama 6,7-6,8 tonnát mutat hektáronként, ami jó-közepes termésnek számít itt. Volt azért már korábban 9 tonna felett is a hektáronkénti átlag egy 500 hektáros terület átlagában, de összeségében nem panaszkodunk, főleg a jelenlegi terményárakat figyelembe véve.

Őszi búzából is hasonló eredményt várunk. Az őszi kalászosok fejlődését nálunk az április középig tartó száraz periódus akasztotta meg, és csökkentette a kilátosokat. A bokorosodásra hajlamos gabonák nem bokrosodtak megfelelően. Nagyon sok hibrid búzát is termelünk, ezeknél bokrosodás közben a mellékhajtások fejlődése megállt, alig hoznak termést.

A tavaszi kultúrákban a csapadékhiány okozta vontatott kelés miatt vannak kétségek. A kukoricával  még bármi történhet, a következő egy hónap meghatározó lesz, a viszonylag jó terméstől a nagyon rosszig bármi lehetséges. Nálunk legalább megnőttek a kukoricák, nem úgy, mint sok alföldi térségben, de ha a mostani 35-36 fokos hőhullám után nem érkezik elegendő csapadék, az rányomhatja a bélyegét a még nagyon messze lévő betakarítás eredményeire.

A csapadékhiány kompenezálása öntözéssel reális lehetőség a Belvárdgyulai Zrt.-nél?

Sajnos mi a Dunántúl dombosabb vidékén gazdálkodunk, ráadásul alig akad víznyerési lehetőség, így potenciálisan az öntözés kialakításának eszköztára szűkös.

Kisebb területeken kísérletezünk völgyzárógátas megoldással, amire egyébként most öntözési közösséget is alapítunk. De a mi területeink közül csak mintegy 100-200 hektárra fog ez kiterjedni, ami az összes területnek csak néhány százaléka.

aratás

Az őszi kalászosok fejlődését az április középig tartó száraz periódus akasztotta meg – Fotó: Pixabay

A 2023-as támogatási időszakra hogyan készülnek fel, milyen terveik vannak?

2023-tól induló vidékfejlesztési támogatási rendszerben a nagyon dombos, vagy nagyon gyenge területeket ökogazdálkodásba szeretnénk bevinni, illetve növeljük az AKG-programba vitt területek nagyságát. Pillangós növények, szálas takarmány előállítására helyezzük itt a hangsúlyt, nekünk ez a válaszunk például a műtrágyaárak drasztikus megemelkedésére. Miért juttassuk ki a méregdrága inputot, ha a terméseredményben átütő eredményt nem fog hozni, mert gyenge a terület? Inkább ezeken a helyeken a magasabb támogatást célozzuk meg. Az sem mellékes, hogy a dombos területen az erózió elleni is így tudunk védekezni. Mi már tudatosan készültünk az új AKG-ra, így próbáljuk gazdaságosabbá tenni a termelést. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy meglehetősen nagy területen gazdálkodunk, így megtehetjük azt, hogy a gyenge adottságú területeken nem kapás növényt termesztünk, tudunk szelektálni, ideálisabban kiválasztani a növénykultúrákat.

A növénytermesztésben a támogatások és a magas terményárak jó jövedelmezőséget ígérnek már közepes termés esetén is. Mi a helyzet az állattenyésztéssel? Ott egyre nagyobbak kihívások. Ön hogyan küzd meg ezekkel?

Foglalkozunk szarvasmarha- és a sertéstenyésztéssel is. Emelkedik ugyan a sertés és a tej ára is, de mivel az energiaárak öt-hétszeresére emelkedtek, a költségeket majdnem lehetetetlen kigazdálkodni. Az agrárolló megint ki fog nyílni az energiaárak, a munkabérek, az abraktakarmány-árak növekedése miatt.

A munkabéreket folyamatosan, évente legalább 10 százalékkal emeljük. Ez is óriási költséghányad, de ha nem fizetjük meg azt, aki még hajlandó az állattartásban dolgozni, akkor elbúcsúzhatunk a munkaerőtől, nem lesz aki bevezeti a fejőistállóba a tehenet. Egy szakmai végzettséggel nem rendelkező állatgondozó nálunk bruttó 400-420 ezer forintot keres havonta.

Ilyen körülmények között hatalmas kihívás az állattenyésztésben boldogulni, sorban jönnek azok a hírek, hogy el akarják adni a sertéstelepeket, meg akarnak szabadulni a gazdálkodók a szarvasmarhától.

Az állattenyésztés talponmaradásásohoz szerintem kettő dolog nélkülözhetetlen: egyrészt megfizetni a benne dolgozókat, és nagyon magas szintű technológiai megoldásokat kell alkalmazni.

Az elmúlt években mi rengeteget költöttünk korszerűsítésre, az állattartó telepeink megfelelnek a szakmai elvárásoknak, mostmár az lenne a jó, ha végre hasznot is termelnének.

állattenyésztés

Az állattenyésztés talponmaradásához nagyon meg kell fizetni a benne a dolgozókat – Fotó: Shutterstock

Milyen pályázati lehetőségeket tudtak kihasználni az elmúlt időszakban?

Mivel az állattartó telepek korszerűsítésére korábban rengeteget fordítottunk, most a precíziós pályázat és a terményátrolás fejlesztése volt szem előtt. Összességében azonban óriási problémát látok a pályázatok megvalósítása kapcsán, mert egy majdnem áthidalhatatlan ellentmondás teszi nagyon nehézzé azt, hogy a pályázaton nyert pénzt tényleg arra fordítsam, hogy magasabb jövedelmet érjek el, növeljem a hatékonyságot:

technológiai fejlesztésket támogatnak ezek a fehívások, de úgy, hogy közben kötelezik a pályázót arra, hogy tartsa meg a munkaerőt, legalább 5 évig. Őszintén szólva nem azért fordítok óriási összegeket modernizációra, hogy utána ne használjam ki, hogy végre a technológiának köszönhetően tudom pótolni a hiányzó munkaerőt.

Ezt hatalmas, orvosolandó ellentmondásnak tartom beruházásokat támogató, a jövedelmezőség növelését célzó pályázati felhívásokban.


A jövedelmezőség szempontjából a növénytermesztésben a terményár a leghangsúlyosabb kérdés, főleg most, óriásiak a kilengések, de számos más körülmény is eltér a korábbi menetrendtől. Ön hogyan látja a terménykereskedelem, terményfelvásárlás akutalitásait?

Zajlik az aratás, megállt a piac, sőt csúnyán vissza is zuhantak az árak. A felvásárlók is kivárnak most, az eddigi extrém magas árak azért jelentősen terhelik a költésgvetésüket. A felvásárlók ráadásul óriási változást tapasztalnak a kamatkörnyezetben is. Korábban, ha egy kereskedő 60 ezerért megvásárolt egy tonna búzát, 62 ezerért továbbadta, és mindenki jól járt. Most 120 ezerért tudja megvenni, viszont a 10 százalék körüli hitelkamat miatt akkora árrést kellene rátenni, amit már nem biztos, hogy a következő vásárló kifizet. De nem csak a hitelkamatot, hanem a tárolás költségét is rá kellene terhelni a vevőre, ellenkező esetben elúszik a kereskedő haszna. Az árrés kérdése talán az olajosnövényeknél még nagyobb gond.

Így viszont kinek fogja megérni terménnyel kereskedni? Ez a környezet bizony lassíthatja a piacot, és nehézkesebbé teheti az áruk elérhetőségét, ami szintén fokozza a bizonytalanságot. Tekintettel arra, hogy háború zajlik, világszinten nincs elég árualap, szerintem arra is kevés az esély, hogy az ukrán gabona nagy mennyiségben kikerüljön a világpiacra, senkinek sem lesz könnyű jó döntéseket hozni. Egy a biztos most: a bizonytalanság.