Tarlóhántás – Ne kövessük el a szokásos hibákat!

Az árpát már jószerivel learattuk, következik a repce, a búza. Gyakran sorrend sincs közöttük, ha a repce érése úgy kívánja, későbbre hagyunk egy-egy táblát, és a kombájnok közben búzát vágnak.

A gazda kénytelen elfogadni, hogy az időjárást nem tudja befolyásolni. Arat, de közben már tervezi, hogy mi legyen a felszabadult táblák utóveteménye. Ám előtte még a tarlóhántás következik. Az a korábbi vita, hogy hagyjuk-e a területen a gabonaszalmát, a repceszárat, csendesedni látszik. A legtöbben már rajta hagyják. Ezt az elhatározást az is erősíti, hogy korábban az eladásra szánt szalmát a vásárló sokszor későn húzta le, szállította el, ezzel jelentősen akadályozva a tarlóhántást.

Tudjuk, hogy az aratás után visszamaradó melléktermékek jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaznak. Igaz, ahhoz, hogy ehhez hozzájusson a következő növényünk, le kell bontatnunk azokat.

1 t érett istállótrágya tápanyagtartalma irodalmi adatok alapján:
N: 60-80 kg
P₂O₅: 20-40 kg
K₂O: 30-50 kg

1 t szármaradvány lebontásához hagyományos megoldás esetén 10 kg N hatóanyag szükséges.
(szakirodalmi adat)

Mint azt a második táblázatban olvashatjuk, a lebontáshoz valamilyen forrásból plusznitrogént kell biztosítanunk. Itt rögtön le kell szögezni, hogy a cellulózrészek lebontását baktériumok és gombák végzik, a pótlandó nitrogén ezeknek a mikroorganizmusoknak a felszaporodásához szükséges. Ha pótlólagos N-forrásról nem gondoskodunk, akkor is végbemegy a szárbontás folyamata, csak lényegesen hosszabb idő alatt. A lassabb lebontáson túl ilyenkor még egy kellemetlen jelenséggel nézünk majd szembe. A pentozánhatással!

A pentozánhatást az váltja ki, hogy a bőséges szénforrást biztosító szármaradékokon a mikrobák erőteljes felszaporodását gátolja a hiányzó N, ezért azt rendkívül agresszíven, minden más szervezet elől elvonják. Az utóvetemény, legyen az repce vagy búza, ezt sárgulással, gyenge fejlődéssel a kelést követően jelzi.

Gyakori hiba a tarlóhántás során, hogy a N pótlását műtrágyával vagy csak műtrágyával igyekszünk megoldani.

Hol itt a hiba?

Ismert, hogy a növényi tápanyagok között a nitrogén a legmobilisabb elem. Vízben jól oldódik, a levegőben gyorsan párolog. Aratáskor a talajok hőmérséklete gyakran eléri, sőt meg is haladja a 40-50 °C-ot. Egy-egy nyári záporral lehulló 10-15 mm csapadék a meleg talajból még el nem párolgott N-t pedig kimossa.

Ellenérvként szokták felhozni a gazdák, hogy a kiszórt műtrágyát rögtön a talajba dolgozzák. Hogyan? A tarlóhántáskor szokásos módon betárcsázzák, ezzel a műtrágyát 7-12 cm-re tudjuk a talajba juttatni. Ebben a mélységben bőven van levegő, a párolgás itt is megtörténik, azaz a kijuttatott hatóanyag elvész, és a következmény a pentozánhatás.

Az aratás után visszamaradó melléktermékek jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, de ahhoz, hogy ehhez hozzájusson a következő növényünk, le kell bontatnunk azokat – fotó: Shutterstock

Van más megoldás? Igen, van.

Miután az N tápelem tulajdonképpen a cellulózbontó baktériumok felszaporodásához szükséges, ezért ne kémiai anyaggal próbálkozzunk, hanem baktériumoltással. Szaporítsuk fel azokat a törzseket, amelyek cellulózbontó enzimet termelnek!

Így nem lesz szükség nitrogénpótlásra? De igen!

Csakhogy ezt is megoldhatjuk anélkül, hogy a közben elillanó N anyagi veszteséggel járjon. Termeltessük meg nitrogénkötő baktériumokkal!

Ma már több olyan oltóanyag is rendelkezésre áll, amely speciálisan szárbontásra szolgáló egy vagy több baktériumtörzset tartalmaz. Ezek közül az újonnan kifejlesztett mixekbe jelentős N-mennyiséget megkötő törzset is belevittek. Ilyen például a BIOFIL szárbontó készítmény, melynek összetétele az alábbi táblázatban látható.

Így egy jól működő szimbiózis jön létre, melynek során a különböző enzimeket termelő cellulózbontók a szárrészből cukrot állítanak elő, mely a Azotobacter chococcum nitrogéngyűjtő baci számára tápanyagforrás. Cserében a Azotobacter chococcum baci nagy mennyiségű nitrogénnel látja el a cellulózbontókat.

Jellemzésül: az így megkötött nitrogén mennyisége 60-90 kg/ha hatóanyagnak felel meg, amiből az utóveteménynek is bőven jut. Nem véletlen, hogy a jól megválasztott szárbontó készítmény után nem fogunk pentozánhatást tapasztalni a kelést követően.