A Pennsylvaniai Állami Egyetem tudósai 32 ezer méhen helyeztek el QR-kódot, hogy feltárják, hogyan gyűjtik az állatok a pollent.

A vizsgálatban a méhek kaptáron kívül, táplálékkereséssel töltött idejét monitorozták. Margarita López-Uribe, a tanulmány egyik szerzője szerint a QR-kódos technológia lehetőséget ad a biológusok számára, hogy olyan módszerekkel tanulmányozhassák a méheket, amelyek korábban nem voltak lehetségesek.

A kutatók azokra a fiatal méhekre összpontosítottak, melyek nem sokkal korábban kerültek ki a kaptárból.

2024 tavaszán és nyarán hat méhészet több mint 32 000 méhét látták el QR-kóddal. A kaptáron egy speciális bejáratot alakítottak ki: egy érzékelővel ellátott kamerát szereltek fel oda, amely napi 24 órában monitorozta a megjelölt méhek mozgását. A kódok lehetőséget adtak arra, hogy az állatokat a megzavarásuk nélkül, a természetes élőhelyükön figyelhessék meg.


Az elsődleges eredmények váratlan mintázatot mutattak: a naplózott utak többsége egy-négy perces volt, és elsősorban az időjárás ellenőrzése vagy az ürítés volt a cél. Egyes méhek viszont két órára vagy még hosszabb időre is elhagyták a kaptárt.

Az átlagos utazási idő hossza változó volt, de általában 30 percnél kevesebbel lehetett számolni. Ugyanakkor a megjelölt méhek 34 százaléka több mint két órán keresztül volt távol, aminek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy hosszabb ideig keresték a táplálékot, vagy eltévedtek, de az is lehetséges, hogy egy észre nem vett bejáraton mentek be a kaptárba. Azonban úgy tűnik, hogy az évszakok változása a táplálkozási szokásaikat is befolyásolta, ugyanis azokban az időszakokban, amikor kevés virágot lehetett találni, hosszabb ideig kerestek táplálékot, ami azt jelzi, hogy valószínűleg nagyobb távolságokra repültek a kaptártól.

A kutatók úgy vélik, ha pontosan meg lehet határozni, mekkora távolságokra hagyják el a méhek a kaptárt, a mezőgazdaságban jobban oda lehet figyelni a rovarölő szerek használatára.

Forrás: hvg.hu

Indexkép: Shutterstock