Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában a környezeti felelősségvállalás fontosságára, valamint arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi baromfitartás és -tenyésztés, valamint a termék-előállítás szigorú uniós környezetvédelmi előírások mentén, környezeti szempontból a lehető legfenntarthatóbb és az előírásoknak teljes mértékben megfelelő módon történik – írja a nak.hu.

Tévhit az az elterjedt állítás miszerint a nagyüzemi baromfitartás elkerülhetetlenül károsítja a környezetet és túlzott mennyiségű hulladék-kibocsátással jár. A valóságban a baromfitelepek környezeti szempontból fenntartható és az előírásoknak teljes mértékben megfelelő módon üzemeltethetőek – ez az a cél, amelynek elérésére az európai baromfitenyésztők kitartóan törekednek.

A környezeti felelősségvállalás az EU fenntarthatósági menetrendjének egyik pillére. Csak a természet tiszteletben tartásával és a környezeti károk minimalizálásával tudjuk megőrizni az erőforrásokat a jövő generációi számára. Noha a baromfitenyésztés és -tartás, mint az állattenyésztés bármely más formája hulladékot és melléktermékeket termel, amelyek hatással lehetnek a környezetre, az ágazat azonban nem hagyja figyelmen kívül ezeket a kockázatokat és különböző intézkedésekkel aktívan mérsékli a lehetséges károkat.

A baromfiágazatra vonatkozó uniós környezetvédelmi előírások

Az állattenyésztésben − beleértve a baromfitenyésztést és -tartást is − a környezetszennyezés megelőzésével kapcsolatos kérdések többségét az Európai Parlament és a Tanács ipari kibocsátásokról szóló, 2010/75/EU irányelve (Industrial Emissions Directive - IED) szabályozza, mely 2011. január 6-a óta hatályos. Az „elérhető legjobb technológia” (Best Available Technology - BAT) alkalmazásának elve, amelyet minden baromfitelepnek követnie kell, szabályozza a hulladékgazdálkodást és a szennyezőanyagok-kibocsátását, valamint a vágóhidak és a feldolgozóüzemek működését. Ez az EU egyik olyan jogi kerete, amelynek célja a természeti környezet védelmének előmozdítása.

Az irányelv legfőbb céljai:

  • Az ipari létesítmények kibocsátásának megelőzését vagy környezeti hatásainak minimalizálását szolgáló jogi mechanizmusok bevezetése;
  • Egységes környezetvédelmi normák létrehozása az Európai Unió egész területén a nemzetközi kereskedelem piaci szereplői közötti egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, amely egyenlőtlenségek ilyen szabályozás nélkül kialakulhatnak.

Az integrált engedélyre vonatkozó követelmény

Ezek a jogi követelmények többről szólnak, mint egy írott szabályrendszerről. Minden IPPC-típusú létesítménynek, tehát olyan létesítménynek, amely a környezetszennyezés integrált megelőzésének és csökkentésének elvét követi − beleértve a baromfitelepeket, vágóhidakat és feldolgozóüzemeket − integrált engedélyt kell szereznie. A környezetvédelmi előírások betartása nélkül tilos az üzemeltetés, az előírások maradéktalan be nem tartása pedig a tevékenység azonnali felfüggesztését vonja maga után.

Az integrált engedély számos részletszabályt rögzít, többek között a levegőbe történő gáz- vagy porkibocsátás megengedett szintjeit, a zajszint-határértékeket, a hulladéktörvény szerinti hulladékkezelési eljárásokat és a szennyvíz-kibocsátásra vonatkozó követelményeket (amennyiben a létesítményből a szennyvíz a csatornahálózatba kerül). Ezen túlmenően a vízfelvételre vonatkozó feltételeket is meghatározza. Az engedély továbbá előírja az ipari balesetek bejelentését és ismerteti a létesítmény működése által okozott környezeti károk enyhítésére vonatkozó eljárásokat – olvasható a cikkben.

baromfi

A már meglévő baromfitelepek és termelőüzemek már számos intézkedést alkalmaznak a kellemetlen szagok mérséklésére  – Fotó: Pixabay

A baromfitartás környezeti hatásainak minimalizálása

A rendelkezésre álló legfejlettebb technológiákat alkalmazzák a környezetnek a baromfitartás és -tenyésztés okozta szennyezés elleni védelme érdekében. A hulladékgazdálkodás elsősorban a hulladékok trágyává alakítását jelenti különböző feldolgozási technológiák segítségével. Egy másik innovatív technológia a biológiai hulladékok ártalmatlanítása a szárított szerves anyagok mikrohullámú energiával történő karbonizálása. Az állati eredetű szennyező anyagok ártalmatlanításának másik engedélyezett módszere az égetés − az állati hulladékok termikus ártalmatlanítása −, amely az uniós előírások szerint 850 °C feletti hőmérsékleten történik. Egyre népszerűbb megoldás továbbá a biogázüzemek telepítése a baromfitelepeken.

A nagyüzemi baromfitartás kritikusai által leggyakrabban felvetett probléma a termelés során keletkező kellemetlen szagok kérdése. Nem igaz azonban, hogy az ilyen létesítmények üzemeltetői nem törődnek azzal, hogy a helyi lakosok kellemetlenségeit minimalizálják. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen beruházások területszerzési szakaszában gondosan mérlegelik a helyi közösségekre gyakorolt lehetséges hatásokat és a környezetvédelmi szempontokat. A már meglévő baromfitelepek és termelőüzemek már számos intézkedést alkalmaznak a kellemetlen szagok mérséklésére és a környéken lakók esetleges kellemetlenségeinek megelőzésére, többek között a megfelelő takarmányozással, mikroorganizmusok alkalmazásával és a telepek vagy üzemek és a lakóövezetek közötti pufferként szolgáló zöldövezetek telepítésével. A biogázüzemek a baromfitartásból és a termék-előállításból származó szerves hulladék kezelésében is szerepet játszanak.

Az állatgyógyászati készítmények használatával összefüggő környezetszennyezés tekintetében ki kell emelni, hogy ezen a területen is szigorú szabályozások érvényesülnek és a mezőgazdasági termelők kötelesek betartani a jogszabályi előírásokat a talaj- és vízszennyezés megelőzése érdekében. A kezelt baromfiféléket szigorú megfigyelés alatt tartják a kezelés és az úgynevezett élelmezésügyi várakozási idő – tehát azon időtartam alatt, amikor az állatok szervezetéből kiürülnek az alkalmazott állatgyógyászati készítmények szermaradványai − alatt egyaránt. A felügyelet kiterjed a használt alom és a keletkező csirketrágya megfelelő kezelésére is. A baromfitelepek környékén és azokon a területeken, ahol a szervestrágyát tápanyag-utánpótlásra felhasználják a felszíni vizek vizsgálatát rendszeresen elvégzik.

Az uniós előírások pontosan szabályozzák a keletkező szervestrágya tárolását és a baromfiólak tisztítása során felhasznált víz kezelését is. A trágyát csak az összetételének elemzése után és a védőkörzetek figyelembevételével, meghatározott időszakokban lehet kiszórni. A trágya szállítása is szigorúan szabályozott. Ezenkívül különböző hulladékártalmatlanítási és -feldolgozási technológiákat alkalmaznak, beleértve a mechanikus szétválasztást, a nyomás alatti sterilizálást, a levegőztetést, a komposztálást, a szárítást, az anaerob erjesztést, a granulálást és az égetést. A modern technológiák már a keletkező trágyának közvetlenül a gazdaságokban történő ártalmatlanítását is lehetővé teszik – írja a nak.hu.


Szigorú felügyelet

Hangsúlyozni kell, hogy az uniós tagállamok szigorúan betartják az európai szabályozást. Különböző intézmények biztosítják az eljárások megfelelő betartását és az élelmiszerek minőségének fenntartását, az e területen végzett kutatásokat pedig minősített- és referencialaboratóriumok végzik. Mindegyik szervezet rendelkezik olyan speciális kompetenciákkal, amelyek lehetővé teszik a vegyi anyagok használatának ellenőrzését az állattenyésztésben és az élelmiszer-előállításban.

A vizsgálati eredmények megerősítik ezen intézkedések hatékonyságát. A szigorú és rendszeres ellenőrzések keretében nem tárnak fel olyan eseteket, ahol a gyógyszerek használata helytelen módon, nem az előírt szabályozások betartásával történne. Bár elszigetelt esetek alkalmanként előfordulnak, az illetékes hatóságok azonnal és hatékonyan reagálnak és maga a baromfiszektor is aktívan foglalkozik a felmerülő aggályokkal, fenntartva az összes vizsgálati folyamat teljes átláthatóságát. A termelők végső célja az élelmiszerminőség és -biztonság magas színvonalának fenntartása.

Ez a cikk, amelyet az Európai Állattenyésztés Hangja lengyel szervezete írt, Elżbieta Sowul-Skrzyńska, a Nemzeti Állattenyésztési Kutatóintézet Termelési Rendszerek és Környezetvédelmi Osztályának „Baromfitelepek és környezeti hatásaik” című szakértői jelentésén, valamint a KRD-IG-től származó információkon alapul.

Forrás: https://meatthefacts.eu/

Indexkép: pixabay.com