Búzalégy

A csíkoshátú búzalégy, latin neve: Chlorops pumilionis Tápnövény: Árpa, búza, rozs, tarackbúza és egyéb fűfélék. A kártevő előfordulása, fontossága: A csíkoshátú búzalegyek jellemzően áprilisban és május elején vannak bábállapotban a károsított hajtások levélhüvelyi része alatt. Az első nemzedék a tavaszi gabonákat támadja. Az őszi gabonákat a kártevő második nemzedéke károsítja, különösen a korai vetést. A kártétel ősszel általában nem jelentős, a későn vetett tavaszi gabona legfeljebb 30%-os veszteséget érhet el. Tünetek: A lárvák elpusztítják a hajtásokat, és azokkal együtt pusztulnak az oldalhajtások is, így hasonló kártételt idéznek elő, mint az őszi nemzedék, melynek lárvái a megtámadott hajtásokban telelnek. A tavaszi gabonák károsított és vontatottan fejlődő hajtásai teljesen elpusztulhatnak. A kártevő leírása: A peték 1 mm hosszúak, oválisak és fehérek. Egyesével rakják le a levél színére. A lárvák körülbelül 10 nap múlva kelnek ki, és 8 mm hosszúak is lehetnek. Az imágó 4-5 mm hosszú, megkülönböztető jele három széles, fekete, hosszanti csík a sárga toron, világos sárga csúccsal. A kártevő életmódja: A csíkoshátú búzalégy első (tavaszi) nemzedék kifejlett egyedei május eleje és június között a tavaszi gabonaféléken károsítanak. A halványszínű lárvák, vagy barnaszínű bábok a szár felső részén láthatóak. A bábállapot után a második nemzedék imágói szeptemberben és októberben rakják le petéiket. A lárvák elpusztítják a gabonák hajtásait, és azokban telelnek. Tavasszal bábozódnak és a következő nemzedék ismét május-júniusra fejlődik ki.