Fuzárium

Zoli 63

2024. június 25., szerda 12:03

Válasz #367 hozzászólásra QUEYRAS • FAO analógia: 300-as • hazánk egész területén biztonságosan termeszthetô hibrid • gyökerét a kukoricabogár lárvája nem károsítja • fuzáriummal szemben rezisztens • szárazságtűrô képessége kiváló • termelési költsége alacsony, ár-érték aránya kiemelkedô • tanninmentes, takarmánykeverékben a kukoricát helyettesitheti Szemescirok hibrid . --Itt bővebben válogathatsz !! http://www.sumiagro.hu/index.php?content=120

phylazonit

2024. június 25., szerda 12:03

Válasz #296 hozzászólásra Mindenképpen elgondolkodtató az, hogy amíg rendben voltak a termésátlagok, szinte senkit sem aggasztott az a tény, hogy az intenzív műtrágyázás, a szavaidat használva, tönkre teszi a talaj élővilágát és a kémiáját. Az, hogy megtizedeli az évmilliók során kialakult, és egyensúlyban levő talajélet legfontosabb szereplőinek, a talajbaktériumoknak a számát, hogy elsavanyítja a talajokat. A helytelen talajművelési technikákkal pedig valóban tönkre teszi a talajt. (Emellett, persze, a műtrágyának köszönhetjük, kb., hogy nem halunk éhen, nem is a műtrágya ellen kampányol egyetlen baktériumtrágyát gyártó, forgalmazó cég sem.) És abban a szerencsés(?) helyzetben vagyunk, hogy a műtrágyázás hatásairól már jó ideje egészen pontos képünk van (a már említettek mellékhatásaiként a termésben növekvő nehézfém-koncentrációról, a nyomelemek eltűnéséről, pl. a fuzárium térhódításáról már ne is beszéljünk). Ugyanakkor hiába az évszázados, évtizedes tapasztalat, számos tévhit él (szinte kigyomlálhatatlanul) a termelők fejében a műtrágyáról, és még a szerves trágyákról is. Hogy miért fontos a baktérium-egyedszám, mi a talajbaktériumok szerepe a globális tápanyagkörforgásokban, arról ajánlom, olvassátok el az Őstermelő idei első számában megjelent baktériumtrágyás rovatot, 23 oldal, helyenként egy kicsit száraz, de semmiképp sem nevezném semmitmondónak. A Phylazonit (ha jól tudom) hazai talajokból izolált baktériumtörzseket tartalmaz. Tehát nagy vonalakban az evolúció során kialakult egyedszámot állítja vissza a talajban. Túladagolásról sem igazán lehet beszélni, mert tápanyag híján a baktériumok egyszerűen elpusztulnak (és ezáltal is részt vesznek a tápanyagkörforgásban). A baktériumok szerepe sokrétű, de most egyet kiemelve, az Azotobacter chroococcum például nem a talaj erőforrásait mozgósítja, hanem a légköri nitrogént hozza a növények (és pl. a cellulózbontó baktériumok) számára felvehető formába. Abból pedig elég komoly tartalékaink vannak. (De megkérem a talajos kollégákat, hogy fogalmazzák meg nálam jobban, miért nem fenyeget az a veszély, amiről írsz. Amint megkapom a választ, jelentkezem.) Ami a reklámokat illeti, köszönjük a kritikát, fontos számunkra a visszajelzés. Figyelembe vesszük a jövő évi kampányok alakításában. (Nem akarok mélyre merülni a marketing bugyraiba, ezeknek a reklámoknak is volt egy elsődleges céljuk, amit tulajdonképpen elérni látszanak, ezért is lehet időszerű a továbblépés.

ano

2024. június 25., szerda 12:03

Válasz #4205 hozzászólásra hát eszerint nem az igazi: "Fuzárium 1,2–2,0 l/ha Évi: 35 nap Preventív jelleggel, a zászlós levél megjelenését követôen vagy kalászhányáskor, virágzáskor Évente maximum két alkalommal használható. A két kezelés közti várakozási idô minimum 21 nap. " részletek itt

Pintér Zoltán

2024. június 25., szerda 12:03

Most találtam egy jónak mutatkozó fajta búzát. Korai is.Augustus igen nagy szemű, jellegzetesen magas HL-súly, és nagyon ellenálló a Fusarium. http://www.saatbaulinz.at/sor_showSorte.asp?id=354

Sanyee

2024. június 25., szerda 12:03

Válasz #6300 hozzászólásra Szia! Te mit csibészkedsz itt a fórumon?! Kérdésedre a válasz: http://www.agrico.hu/fajta_item.php?id=11 Szép piacos krumpli. Termésben tudja a 400 mázsát is. Sima héjú, kicsit hosszúkás a gumó. Nagy lombja van, nem ritka a méteres szár sem. Őszi szedésre és tárolásra jó. Kicsit kényes krumpli, mert a tápanyagozásra, permetezésre, öntözésre oda kell rá figyelni, hogy jó átlagot tudjon. Betegségre érzékenyebb, Fuzárium jobban megtámadhatja.

agroinformhelp

2024. június 25., szerda 12:03

Válasz #4734 hozzászólásra "A kórokozók közül elsőként a fuzáriumos és verticiliumos tőhervadást említem. E gombák károsításai és a betegség tünetei nagyon hasonlóak. Általában a paradicsomon, az uborkán és a paprikán jelennek meg, azonban az utóbbin a legjelentősebb a kártételük. Károsításuk folytán a legalsó levelek kezdetben fonnyadnak, hervadnak, a fiatal levelek széle pedig felfelé kunkorodik. A termesztő eleinte vízhiányra gondol csupán, mert a kórfolyamat meglehetősen lassú. A levelek szá-radása, zsugorodása csak később mutatkozik. A száron kívülről semmi sem árulkodik a fertőzésről, felhasítva azonban a gyökérnyaki részen jól látható az edénnyalábok megbarnulása. A kórokozók az edénnyalábban élősködnek, és megbénítják a vízszállítást. Egyes fogékony paprikafajtákon különösen erős fertőzések szoktak kialakulni." Cseke Zoltán: Tőhervadás zöldséghajtatásban, Új szó, 2001. május 5. 54. évfolyam 103. szám. >>> innen származik az idézet. Ugyan a sorok írója zárt termesztőberendezésekről ír, de a tünetek alapján van hasonlóság, nem?

Beki bácsi

2014. október 15., csütörtök 11:43

A burgonya védelme Növényvédelem A dél-amerikai származású burgonya (Solanum tuberosum L.) világviszonylatban az egyik legfontosabb növényünk. Termésmennyiségben a búza, kukorica és rizs után a negyedik helyen áll. Igazi kozmopolita növény, Alaszkától Új-Zélandig szinte a világ minden sarkában sikerrel termeszthető. A növény potenciális termőképessége rendkívül nagy, >120 t/ha. Jelentős energiaszolgáltató képessége, kedvező esszenciálisaminosav-összetétele, könnyű emészthetősége és változatos elkészíthetősége miatt fontos élelmiszernövény. Az iparilag fejlett országokban a burgonya csaknem 40%-a kész, vagy félkész termékké feldolgozott formában kerül forgalomba, a kevésbé fejlett országokban és a harmadik világ országaiban a takarmányozási célú felhasználás is jelentős. Hazai termőterülete az utóbbi évtizedben 30 000 ha alá esett, az országos összes termés évi 600–650 ezer tonna körül alakul. A termelés kb. 1/3-a korszerű nagyüzemekben, jelentősebb része pedig kis/közép, és háztáji, konyhakerti gazdaságokban zajlik. Az ipari feldolgozás aránya alig 5% körüli, míg takarmányozásra való felhasználása elhanyagolható. A burgonya termesztése költségintenzív feladat: speciális gépek és berendezések, korszerű tápanyag-utánpótlás és növényvédelem, speciális szaktudás szükséges hozzá. A hektáronként megjelenő, akár milliós nagyságrendű termelési érték, összehasonlítva például a gabonafélékkel, különös jelentőséget ad a burgonya növényvédelmének. Ezért a korszerű burgonyatermesztés fontos eleme a termés mennyiségi és minőségi veszteségét előidéző kórokozók, kártevők és élettani behatások elleni hatékony védelem. A burgonya sikeres termesztését számos kórtani és kórélettani tényező nehezíti. Szántóföldi élelmiszernövényeink közül talán a legtöbb kórokozója és kártevője a burgonyának van. Csupán hepatitisz.hu">vírusokból és hepatitisz.hu">vírusszerű szervezetekből több mint 40 féle kórokozó fertőzi a burgonyát. Dél-amerikai eredetüknek köszönhetően Európában közülük számos zárlati (karantén) státus alá esik. A burgonyatermesztésben a vetőanyag egészségi állapotának – gumó, vegetatív szaporító képlet – sokkal nagyobb a jelentősége az elérhető termés mennyiségének kialakításában, mint a magról szaporított növényeknél. A gumót ért kedvezőtlen biotikus és abiotikus tényezők hatásai ugyanis a termelés egyik évéről a másikra a vetőgumóval továbbadódnak (nem úgy, mint a magról szaporított növényeknél), és azok akkumulálódva a burgonya kórtani, illetve élettani leromlásához vezetnek. A leromlás mértéke fogékony fajtákban évről évre növekszik, és ez súlyos termésveszteséget és minőségromlást eredményez. A vetőgumó termőképességét, biológiai értékét leginkább a különböző burgonyapatogén hepatitisz.hu">vírusok veszélyeztetik. Az ellenük való sikeres védekezés alapja az ellenálló, rezisztens fajták termesztése. Magyarországi körülmények között a közvetlen terméskiesést okozó kórokozók közül – különösen öntözött termesztési viszonyok között – legjelentősebb a burgonyavész kórokozója a Phytophthora infestans, az állati kertevők közül a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata). Karantén státusuk és a fertőzött európai területekről való közvetlen behurcolás veszélye miatt külön ki kell emelnünk egyes baktériumos betegségeket (Ralstonia solanacearum, Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus), a burgonya-fonálférgeket (Globodera rostochiensis és G. pallida) és a gumóorsósodás viroidot. Itt a védekezés alapja a mentesség megőrzése, a behurcolás megakadályozása, az ellenőrzött eredetű és minőségű vetőanyag használata. Az élettani betegségek közül a vasfoltosságot, a gumótorzulásokat, az üregesedést és cérnacsíraképzést kell kiemelnünk. Mivel előfordulásuk erősen fajta-, termőhely- és évjáratfüggő, ezért elkerülésükre a lehető legjobban ismernünk kell a hajlamosító tényezőket és azok kölcsönhatásait. ÉLETTANI KÁROSODÁSOK A burgonya azon károsodásait, melyek nem örökletes jellegűek, és amelyeket a burgonyanövényt, illetve burgonyagumókat a termesztési ciklus vagy az azt követő tárolás során bekövetkező abiotikus stresszhatások idéznek elő, a burgonya élettani károsodásainak („betegségeinek”) nevezzük. Ezek a károsodások a legváltozatosabb formában jelentkezhetnek, és sok esetben nagy gazdasági jelentőséggűek. Minőségrontó szerepük révén erősen csökkenthetik az étkezésiburgonya-tételek felhasználhatóságát, értékesíthetőségét, ronthatják a gumók tárolhatóságát, csökkenthetik a vetőburgonya-tételek biológiai értékét. Közös jellemzőjük, hogy előfordulásuk alapvető oka valamilyen, az optimálistól eltérő termesztési, vagy tárolási körülmény, de a tünetek súlyosságára, az előfordulás gyakoriságára jelentős hatással van maga az adott tényezőre érzékeny fajta, a genotípus is. A leggyakoribb előidéző okok között szerepel a rossz talajszerkezet, az egyenetlen vízellátás (időszakos vízhiány, vagy -többlet), hőmérsékleti anomáliák (hideg, vagy hőhatás), tápanyagfelvételi zavar, időszakos oxigénhiány stb. Az egyetlen védekezési lehetőség a megelőzés, az optimálishoz közeli termesztési és tárolási körülmények megteremtése, illetve a termelési színvonalhoz illeszkedő fajta körültekintő kiválasztása. Gumófejlődési rendellenességek Ikernövés, fiasodás, babásodás. Gyakran előforduló elváltozások, melyek arra érzékeny fajtákon az időszakos vízhiány következtében jelentkező kényszerérés, a gumók fejlődésének leállása, majd újraindulása miatt következnek be. Az ilyen gumók csökkent értékűek. Az idős és a fiatal gumórészek keményítőtartalma eltérő, gyakori az idősebb gumó kiüresedése, üvegessége. A gumók nyugalmi ideje is különböző. Kialakulását megelőzni egyenletes vízellátással, illetve a gumófejlődés leállása utáni azonnali szártalanítással és időbeni betakarítással lehet. Gumótorzulás Általában rossz talajmunka, rögös, kemény talajszerkezet következtében alakul ki. A formátlan, alaktalan gumók a tétel étkezési értékét, ipari feldolgozhatóságát jelentősen csökkentik. Kialakulását megelőzni a rostálható talajszerkezet megőrzésével, a tömörödéshez vezető túlzott taposás, túlöntözés elkerülésével lehet. Átnövés és füzéresedés Olyan fejlődési rendellenesség, amikor a gumó egy vagy több rügyéből újabb sztólók, s azokon újabb gumók fejlődnek. Elsősorban az egyenetlen vízellátással párosuló hőstressz okozta gumófejlődés leállás (kényszerérés), majd újraindulás idézi elő, érzékeny fajtákon. Az egyes gumók keményítőtartalmában jelentős különbségek lehetnek. Az idősebb gumók keményítőtartalma lecsökken (a gumóhús „üveges” vágási felületű lesz), s emiatt feldolgozhatóságuk, tárolhatóságuk nagymértékben csökken. Védekezni a hajlamosító tényezők kiküszöbölésével és az érzékeny fajták kizárásával lehet. Gumórepedés, üregesedés Mindkét rendellenesség elsősorban bőséges víz (csapadék, vagy öntözés) és bőséges nitrogénellátás hatására következik be. Oka a gumók szöveteinek túl gyors, hirtelen növekedése. Érzékeny fajtákon jelentős minőségrontó tényező lehet. Elkerülhető, ha tartózkodunk az egyoldalú nitrogéntrágyázástól, túlöntözéstől és a hajlamos fajták termesztésétől. Feketeszívűség A talajban vagy a tárolás során kialakuló oxigénhiányos állapot hatására a gumó központi részében lévő sejtek nem jutnak elegendő oxigénhez, s elhalhatnak. Az elhalt sejtek tömege adja a gumó közepének fekete/szürkés elszíneződését. Az ilyen gumók ipari feldolgozásra alkalmatlanok. Megelőzni az oxigénhiányos állapotok kialakulásának elkerülésével lehet (kis adagú öntözések, a tárolók megfelelő átszellőztetése). Vasfoltosság A gumóhúsban elszórtan jelentkező szabálytalan alakú, olyan kisebb-nagyobb barnás foltok gyűjtőneve, melyek elhalt sejtekből állnak. Előfordulása talajtípustól, a talaj kalciumszolgáltató képességétől, az adott évjárat időjárásától és a fajta érzékenységétől függ. Oka a növény kalciumfelvételi zavaraiban keresendő. Étkezési burgonyában jelentős minőségrontó tényező lehet. Előfordulásának gyakoriságát hajlamosító termőtájakon az érzékeny fajták mellőzésével, öntözéssel és talajjavítással (meszezéssel) lehet csökkenteni. Cérnacsíra- és csíragumóképzés A tárolás során vagy a talajban, ültetés után a gumókon vékony, hajtásképtelen csírák, vagy a csírákból közvetlen kicsiny gumók fejlődnek. A tüneteket leggyakrabban valamely kórokozó fertőzésének tulajdoníthatjuk (hepatitisz.hu">vírus, fitoplazma), de előidézheti a burgonyagumó élettani elöregedése is, melyet a tenyészidőszak alatti stresszek (hősokk, szárazság) tovább erősíthetnek. A cérnacsírás, csíragumós vetőgumók általában nem hajtanak ki, vagy csak csenevész, értéktelen bokrokat nevelnek. Előfordulásának gyakoriságát leginkább örökletes genetikai tényezők befolyásolják. Fiziológiailag instabil (stresszérzékeny) fajták minden éréscsoportban előfordulnak, de gyakoribbak a korai tenyészidejűek között. A kártételt legcélszerűbb megelőzni a vetőgumó rendszeres megújításával, illetve az instabil fajták teljes mellőzésével. Zöldülés A burgonyagumóban, ha fény éri (pl. lemosódik a fedő talajtakaró), elkezdődik a zöld színtestek, klorofill képződése, s vele együtt beindulnak a növény zöld részeire jellemző azon biokémiai folyamatok is, melyek eredménye a mérgező glikoalkaloidok (solanin, és chaconin) képződése. A megzöldült gumók fogyasztásra alkalmatlanok, ezért, ha arányuk étkezési burgonya esetén néhány százaléknál több, jelentős lehet a veszteség. A vetőburgonya zöldülése nem jár minőségromlással. A megzöldült gumók aránya csökkenthető megfelelő nagyságú bakháttal, a gumók teljes sötétben való tárolásával, a kereskedelemben a polcokon történő rövid idejű tárolással, gyakori árucserével. Fehérszemölcsösség Mikor a burgonyatábla talajában pl. jelentősebb csapadék vagy túlöntözés hatására tartós oxigénhiányos állapot alakul ki, akkor a gumókon lévő légzőnyílások (lenticellák) kinyílnak, megnagyobbodnak. Ilyenkor a környékükön fehéres színű keményítőszemcsék rakódnak le, melyek a betakarítás után is a gumók felszínén maradnak, s jelentősen rontják azok piacosságát. A nyitott lenticellák fertőzési kaput is jelenthetnek a gumót fertőző kórokozók számára. A tünetek kialakulását elkerülni jó talajszerkezetű és vízáteresztő képességű táblák kiválasztásával, a kívánatos talajállapot megteremtésével és a túlöntözés elkerülésével lehetséges. Szürkefoltosság A gumókat ért mechanikai behatások (ütődések) következtében a sérült sejtekben lévő tirozin és más fenol típusú vegyületek a polifenoloxidáz enzim hatására oxidálódnak. A folyamat szürkés színű melanin képződéséhez vezet. Az egyes fajták érzékenysége között óriási különbségek vannak. A több szárazanyagot tartalmazó fajták a sejtek nagyobb turgor nyomása következtében általában érzékenyebbek a sérülésekre, s így a szürkefoltosság kialakulására is. A tünetek kialakulásának valószínűsége csökkenthető a betakarító és manipuláló gépek helyes megválasztásával, a gumók ütődésének minimalizálásával. Ideális, ha egyszerre a gumók soha nem esnek le 30 cm-nél magasabbról. VÍRUSOK OKOZTA BETEGSÉGEK Burgonya Y-hepatitisz.hu">vírus Potato virus Y (PVY) A Potyviridae család Potyvirus nemzetség típustagja. A flexibilis 684–730 × 11 nm nagyságú fonál alakú virionok, pozitív egyszálú RNS-t tartalmaznak. A kórokozóknak széles a gazdanövényköre. A burgonya Y-hepatitisz.hu">vírus minden burgonyát termesztő országban elterjedt. A nagy változékonyságú kórokozónak több törzse ismert. Ezek közül a jelentősebbek a normál vagy O törzs (PVYO), a C törzs (PVYC), a dohány érbarnulás vagy N törzs (PVYN) és a burgonyagumó nekrotikus gyűrűsfoltosság vagy NTN törzs, amelyet a világon először Magyarországon írtak le. A PVYC törzs különlegessége, hogy a köpenyfehérjegén defektusa révén nem vihető át levéltetű vektorral. A burgonyafajták többségén a PVY0 és PVYC törzsek fertőzése foltosodást és nekrózist (tintafoltosság) és törpenövést okoz. A PVYN elsősorban mozaikfoltosságot okoz, amelyet másodlagosan a nekrózis kialakulása követhet. A PVYNTN rezisztenciát áttörő tulajdonságú törzs. Napjainkban ez a törzs okozza a legtöbb gazdasági kárt, és ez a legelterjedtebb. A fertőzés következtében a levéltüneteken kívül a burgonya gumóján és bogyóján nekrotikus gyűrűs foltok jelenhetnek meg. Az utóbbi két évtizedben az NTN törzs elterjedését követően a burgonya legfontosabb hepatitisz.hu">víruskórokozójává vált. Mechanikai úton hepatitisz.hu">vírusfertőzött burgonyagumóval és nem perzisztens (stylet borne) módon levéltetvekkel terjed. Több mint negyven levéltetűfaj eredményesen terjeszti (Macrosiphum euphorbiae, Aphis fabae, Myzus persicae, Rophalosiphonius latysiphon stb.). Burgonya A-hepatitisz.hu">vírus Potato virus A (PVA) A Potyviridae család Potyvirus nemzetségébe tartozik. A virion 730 nm hosszú és 11 nm keresztmetszetű flexibilis fonál. A genom pozitív egyszálú RNS. Minden burgonyatermesztő területen előfordul. Több törzse ismert. A tünetek hepatitisz.hu">vírustörzstől függőek. A fertőzés sokszor tünetmentes, vagy enyhe mozaikfoltosságban nyilvánul meg. Érzékeny fajtákon csúcselhalást okoz. Komplex fertőzéskor a tünetek súlyosak, és jelentős termésveszteség jöhet létre. A kórokozó mechanikai úton hepatitisz.hu">vírusfertőzött gumóval és nem perzisztens (stylet borne) módon, levéltetvekkel terjed (pl. Aphis gossypii, Aulocorthum solani, Macrosiphum euphorbiae, Myzus persicae). Jelenlegi ismereteink szerint a hepatitisz.hu">vírus maggal nem terjed. Burgonya levélsodródás hepatitisz.hu">vírus Potato leafroll virus (PLRV) A Luteoviridae család Polerovirus nemzetségébe tartozik. A virionok izometrikusak, 24 nm átmérőjűek. A genom pozitív egyszálú RNS. A burgonya egyik legjelentősebb kórokozó hepatitisz.hu">vírusa. A világ minden burgonyatermesztő országában elterjedt. A beteg növény levelei kanalasodnak, sodródnak, klorotikusak, törékenyek, üveges tapintásúak, és gyakran vöröses elszíneződésűek. A fertőzött növény a fejlődésben visszamarad és törpül. A kórokozó mechanikai úton nem vihető át. Vegetatív úton és perzisztens (cirkulatív) módon levéltetvekkel terjed. Legfontosabb vektorai a Myzus persicae és a Macrosiphum euphorbiae. Burgonya X-hepatitisz.hu">vírus Potato virus X (PVX) A Barnaviridae család Potexvirus nemzetségének névadó tagja. A virion helikális szimmetriájú, fonál alakú, 515 nm hosszú, 13 nm átmérőjű. A genom pozitív egyszálú RNS. A burgonyatermesztő országokban mindenütt megtalálható. A tünetek kialakulása jelentősen függ a hepatitisz.hu">vírustörzstől és a burgonyafajtától. A legtöbb törzs tünetmentes vagy enyhe mozaikfoltosságot okoz a leveleken. Más törzsek súlyos mozaikfoltosságot vagy a levelek göndörödését és jelentős termésveszteséget okozhatnak. A PVX elsősorban mechanikai úton (termesztőgépek, növényápolás) terjed. Az egészséges vetőgumó a raktározás során a mellette levő beteg gumó csíráitól is fertőződhet. Ismert a burgonyarákot előidéző Synchytrium endobioticum zoospóráival, valamint arankával (Cuscuta campestris) történő terjedése is. A kórokozó levéltetvekkel, maggal és pollennel nem terjed. Burgonya M-hepatitisz.hu">vírus Potato virus M (PVM) A Barnaviridae család Carlavirus nemzetségének tagja. A pozitív polaritású egyszálú RNS-t, a virion helikális szimmetriájú, 650 × 12 nm nagyságú fonál alakú kapszidja tartalmazza. Feltételezhetően a világ minden burgonyatermesztő országában jelen van. A burgonyát a legtöbb izolátum tünetmentesen fertőzi, más izolátumok enyhe klorózist vagy a levelek sodródását idézik elő. A tünetek erőssége a hepatitisz.hu">vírustörzs patogenitásától, a fajta érzékenységétől függ, amelyet a környezeti tényezők is befolyásolnak. A kórokozó mechanikailag, vegetatív szaporítószervekkel és nem perzisztens módon a levéltetvekkel (pl. Myzus persicae, Aphis nasturtii) terjed. A vektorátvitel hatékonyságában nagy különbségek lehetnek az egyes törzsek között. Maggal nem terjed. Burgonya S-hepatitisz.hu">vírus Potato virus S (PVS) A Barnaviridae család Carlavirus nemzetségébe tartozó virion helikális szimmetriájú, fonál alakú és 650 × 12 nm nagyságú. A genomot pozitív egyszálú RNS alkotja. A világon mindenhol előfordul. Burgonyán a PVS törzsek többsége nem okoz tüneteket. Egyes fajtákon a levélszélek sodródnak, göndörödnek. A kártétel többnyire kisebb mértékű, fajtától és hepatitisz.hu">vírustörzstől függő. A törzsek többsége Aphis fabae, A. nasturtii, Myzus persicae, és Rhophalosiphum padi levéltetűfajokkal nem perzisztens módon, valamint mechanikai és gumóátvitellel terjed. A maggal történő átvitel nem ismert. Lucerna mozaik hepatitisz.hu">vírus Alfalfa mosaic virus (AMV) A Bromoviridae család Alfamovirus nemzetségének típustagja. Multikomponensű, a virionok bacilus alakúak hosszúságuk 30, 35, 43, 56 nm, szélességük 18 nm. A genomot osztott, pozitívszálú RNS-ek alkotják. Az igen széles gazdanövénykörű kórokozó az egész világon elterjedt. A leveleken jellegzetes sárga mozaik (kalikó) tüneteket okoz. Egyes fajták levélszélei sodródnak, göndörödnek. Burgonyán ritkábban károsít, de fellépésével mindig számolni kell akkor, ha a burgonya- és a lucernatáblák közel vannak egymáshoz. Átvihető levéltetvekkel (pl. Myzus persicae) nem perzisztens módon, valamint mechanikai úton. Más növényfajok esetében ismert a pollen-és a magátvitel lehetősége is. Paradicsom bronzfoltosság hepatitisz.hu">vírus Tomato spotted wilt virus (TSWV) A Bunyaviridae család Tospovirus nemzetségének tagja. Az izometrikus virionok 85 nm nagyságúak, poliszacharid burokkal határoltak. A genomot pozitív szálú RNS-ek alkotják. A széles gazdanövénykörű kórokozó az egész világon elterjedt. Burgonyán levélsárgulást, levélsodródást és nekrózisokat okoz. A fertőzött növények a fejlődésben visszamaradnak, törpülnek. Hazánkban burgonyán ritkán károsít, de az Egyesült Államokban a burgonya egyik fontos hepatitisz.hu">vírusos betegsége. Átvihető tripszekkel (pl. Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) perzisztens módon és mechanikailag. A pollennel és maggal történő terjedése nem ismert. Egyéb hepatitisz.hu">vírusok A burgonyának több mint 40 kórokozó hepatitisz.hu">vírusa ismert. Az ismertetett kórokozókon túl nálunk kisebb jelentőségű vagy karantén kórokozók pl. a Potato aucuba mosaic virus (PAMV), Potato mop-top virus (PMTV), Potato virus T (PVT), Potato virus U (PVU), Potato virus V (PVV), Tobacco mosaic virus (TMV), Tomato mosaic virus (ToMV), amelyek a világ más részein okozhatnak jelentős károkat. Védekezés: – megelőzés: a hepatitisz.hu">vírusos betegségekkel szemben kémiai módszerekkel szabadföldi körülmények között nem védekezhetünk. Ezért a megelőzésnek (prevenció) kiemelt jelentősége van. A burgonya esetében alapvető fontosságú az egészséges, hepatitisz.hu">vírusmentes „vetőburgonya” és a rezisztens fajta, valamint a termesztőterület ökológiai adottságainak megfelelő fajta alkalmazása. Több olyan fajta – elsősorban hazai fajták – áll rendelkezésre, amelyek egy vagy több kórokozó hepatitisz.hu">vírussal szemben rezisztensek vagy toleránsak. Az ellenőrzött és fémzárolt egészséges hepatitisz.hu">vírusmentes vetőgumó a sikeres és eredményes termesztés kulcsa. Ha ez lehetséges, be kell tartani az izolációs távolságokat a termesztés során. Lehetőleg rokon növényeket (pl. paprika, paradicsom, dohány), amelyeknek a kórokozói többnyire azonosak, ne termesszünk egymás mellett. Mindezeknek a vetőgumó-előállítás során kiemelt jelentőségük van. – agrotechnikai: az előhajtatás és ültetési időpont megválasztásával csökkenhető a fertőzés bekövetkezése. A különböző száreltávolítási módszerekkel megakadályozható a kórokozóknak a gumóba történő transzlokálódása. – kémiai: a vektorok elleni optimális időben elvégzett inszekticides védekezéssel csökkenthető a fertőzés mértéke. – egyéb: fontos a bizonytalan eredetű import szaporítóanyagok vizsgálata. A világméretű kereskedelem veszélyt jelent ismeretlen egzotikus kórokozók behurcolására és azok megtelepedésére. Sztolbur fitoplazma Stolbur phytoplasma Az egysejtűek (Protophyta) Mollicutes osztályának Mycoplasmatales rendjébe tartózó, DNS-t és RNS-t egyaránt tartalmazó, pleomorf kórokozók. Sejtmembrános, sejtfal nélküli 50–960 nm-es nagyságú prokariotikus mikroorganizmusok. A betegség megjelenésére, a kabóca vektorok számára kedvező meleg, száraz időjárási körülmények között fokozottan számolni kell. A kórokozó a fertőzött növények rostacsöveiben fordul elő. A növények levele kanalasodik, elszíneződik, esetenként léggumócska-képződés is megfigyelhető. A burgonya gumója kisméretű, gumiszerű tapintású és ún. cérnahajtásképződés figyelhető meg. Száraz körülmények között a növény hervad. A beteg tövek a fejlődésben visszamaradnak, törpülnek, és fokozott hajtásképződés is megfigyelhető. A kórokozó mechanikai úton nem vihető át. Kertészeti oltással és kabóca vektorokkal (pl. Hyalesthes obsoletus, Macrosteles laevis) terjed. Védekezés: – szabadföldi körülmények között: a vektorok ellen inszekticidekkel védekezhetünk. – laboratóriumban: a fitoplazmamentesítésre használható módszer a hőterápia és a kemoterápia (tetraciklinek), amelyek azonban a kórokozó elpusztítására nem alkalmasak. BAKTÉRIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEK Gumórothadás és „feketelábúság” Erwinia carotovora subsp. carotovora (Jones) Bergey et al. és E. c. subsp. atroseptica (Van Hall) Dye, esetenként az E. chrysanthemi pv. chrysanthemi Burkh. et al., (syn.: Pectobacterium (Jones) Waldee spp.) Magyarországi viszonyok között a gumók lágyrothadása a tárolókban jelentős betegség, a „feketelábúság”, azaz a szártőrothadás pedig szántóföldi körülmények között fordul elő. A gumók lágyrothadása (nedves rothadása) jellegzetes, ismert tünet. A gumók részben vagy egészen kásás péppé alakulnak, szétesnek, esetleg a parahéj tartja össze a rothadó részt. A rothadó gumó a levegővel érintkezve elbarnul. Egy idő után bűzössé válik a folyamat, ekkor már másodlagosan fellépő (anaerob, ún. opportunista) baktériumfajok is jelen vannak (pl. Clostridium, Bacillus stb.), s vajsavas erjedés kezdődik. Ez a tünet főleg a tárolás során zajlik, de már a talajban is elkezdődhet. A „feketelábúság” a hajtásokon található, az alsó szárrészek elbarnulnak, elfeketednek, elnyálkásodnak, a fertőzött tő hervad, elhal, könnyen kihúzható a talajból. Az Erwinia-baktériumfajok polifág kórokozók, fakultatív anaerobok. Gram-negatívok, 1–3 ?m-es pálcika alakúak, peritrich csillózottságúak, szerológiailag pozitívok, BDA-táptalajon szürkésfehér kolóniákat képeznek. Faji elkülönítésük csak laboratóriumi módszerekkel lehetséges. A baktériumok optimális hőigénye 18–26 °C között van, az E. c. subsp. atroseptica a hűvösebb időjárást kedvelő. Közös sajátságuk, hogy genetikailag determináltan olyan enzimjeik vannak (pektinmetilészteráz, poligalakturonáz stb.), amelyekkel lebontják a növényi sejtfal elsődleges ragasztó elemét, a pektint. Ez viszont a szövetek szétesésével jár, ami tulajdonképpen a rothadás. A baktériumok a talajban növénymaradványokon, vagy a tárolási helyeken a földmaradványokkal bevitt gumókon, a gumók lenticelláiban pedig látens formában (az export-import tevékenységek során, pl. így terjednek) telelnek át. A későbbi fertőzés főleg sebzéseken, de a természetes testnyílásokon is bekövetkezhet (sztómák, lenticellák). A talajban a fertőzött anyagumók rothadásakor a sztólókon és lenticellákon át fertőződnek a fiatal gumók. A baktériumokat a drótférgek, pajorok, talajművelő szerszámok, gépek, az eső és az öntözővíz is terjeszti. A gumórothadás a tárolóhelyeken számos tényező függvénye. Ezek közül ki kell emelni a gumók sebzett vagy egészséges voltát, a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szén-dioxid-koncentrációt, valamint az esetleges kondenzvíz jelenlétét. Ha a körülmények optimálisak a baktériumoknak, akkor gyorsan nagy tömegű burgonya rothadása következhet be. Ebbe a folyamatba egyes kórokozó gombák is betársulhatnak (pl. Fusarium sp.), és ilyenkor kialakul egy ún. „vegyes rothadás”, ami még nagyobb kárral jár. Védekezés: E speciális tünetek kialakulásának oka még nem ismert (kórokozó?, környezeti tényezők?, gazdanövény?). A kórokozó sejttanilag baktérium (prokarióta, Gram pozitív), morfológiailag viszont a gombákhoz hasonlít. Igen vékony (1,5 ?m), szürke színű spirális lefutású „micélium”-hálózata van, amely feldarabolódik spórákká (ún. kokkuszokká), s ezekkel szaporodik. A fajok meghatározása meglehetősen bonyolult, bakteriológiai biokémiai teszteken alapul. A Streptomyces fajok melegkedvelő, talajlakó organizmusok, szaprotrófként is megélnek. A burgonyagumót még egész korai fejlődési stádiumában a paraszemölcsökön keresztül fertőzik, s csak a talajban terjednek, károsítanak. Felszedés után már nem növekszik a varas folt, de a kórokozó életképesen fennmarad a gumón, tehát vetőgumóval is terjedhet. Elsősorban a laza szerkezetű, könnyen fölmelegedő és kiszáradó talajokban (homok) gyakoribbak. A korábbi tapasztalatokkal szemben az utóbbi évtizedekben a kötöttebb, savas pH-jú talajokon is károsítanak. A baktériumnak valószínűleg több biotípusa is létezik, s ezek alkalmazkodnak az eltérő körülményekhez. A sugárgombás varasodás járványszerű elterjedése számos tényező függvénye. Ezek csak részben ismertek, ill. sok az ellentmondás. Pl. a lenticellaszám (paraszemölcs), a héj cellulóztartalma, a héjszín nem befolyásoló tényezők. Ellentmondás van viszont az utántermesztési fokozatok, a fertőzött vetőgumó, a talaj kémhatása, a műtrágyázás, a mésztrágyázás, a talajok humusztartalma a domborzati viszonyok stb. terén. Védekezés: – fajtarezisztencia figyelembevétele (pl. ellenállóbb a Góliát, Százszorszép (Rioja), White Lady, Hópehely, Russet Burbank, Réka, fogékony a Desirée, Cleopatra, Agria, Kondor, Somogyi kifli), – megelőzés: a fertőzött táblák termesztésből való kivonása, egészséges vetőgumók ültetése, ne ültessünk frissen feltört talajba, kerüljük a közvetlen meszezést a burgonya alá stb., – agrotechnikai: öntözés a gumókötés időszakában. Előzetes zöldtrágyázás vagy lucerna, szója elővetemény. Egyes mezo- és mikroelemtrágyázás (pl. Mg, Mn, Fe, Al). Burgonya ralsztóniás hervadása és barnarothadása Ralstonia solanacearum (Smith) Yabuuchi et al. (Syn.: Pseudomonas solanacearum és Burkholderia solanacearum) Zárlati (karantén) listán lévő kórokozó! Magyarországon 2000-ben találták meg (Jászberény, Rakamaz) holland importú Kondor és Desirée fajtájú burgonyatáblákban. Azóta kisebb mértékben előfordul, főleg a burgonyatermesztő körzetekben. Országosan még nincs elterjedve, de valószínű, teljesen már nem mentesíthető az ország. A tünetek a csúcslevelek hervadásával kezdődnek, majd egyes szárak alulról fölfelé elhervadnak, barnulnak, elfekszenek. Esetenként edénynyaláb-barnulás is megfigyelhető. Ezután a gumók fertőződnek, itt is az edénynyalábgyűrű kezd barnulni, rothadni. Ha a baktériumnyálka a gumó felszínére tör, a „szemek” és lenticellák környékére föld tapad, s ez jellegzetes szimptóma. A tünetek a burgonyatáblában foltokban, gócokban alakulnak ki, először főleg a mélyebb fekvésű részeken. A baktérium polifág kórokozó, elsősorban a Solanaceae család fajait fertőzi (burgonya, paradicsom, paprika, dohány, tojásgyümölcs stb.), de dísznövényeken (muskátli, petúnia) és gyomnövényeken (csattanó maszlag, fekete és keserű csucsor) is előfordul. A kórokozó sebzéseken, természetes testnyílásokon keresztül jut be a növénybe, s ott főleg az edénynyalábrendszerben terjed. A meleg (24–34 °C), csapadékos körülményeket kedveli. A terjedésben a legnagyobb szerepük a látensen fertőzött vetőgumóknak van, de az öntözővíz, a talajművelő eszközök, a fonálférgek, egyes gyomnövények is terjeszthetik. Védekezés: – zárlati (karantén) rendszabályok betartása az illetékes NTSZ utasításai nyomán (pl. megsemmisítés, 4–5 éves termesztési tilalom, teljes körű eszközfertőtlenítések, ellenőrző vizsgálatok stb.). – Hatékony kémiai és reszisztencia alapú védekezés nem ismert. Burgonyagumó gyűrűsrothadása Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus (Spleck., Kotth.) Davis, Gillaspie, Vidaver, Harris (Syn.: Corynebacterium sepedonicum) Ez is zárlati listán lévő kórokozó, magyarországi megjelenése szintén várható. Eredetileg meleg égövi kórokozó, de fokozatosan terjed a mérsékelt égövben is. Fertőzése estén a gumók edénynyalábrendszere sárgásbarnán, kavernásan rothad, végül az egész gumó elpusztul. A lombozat alulról fölfelé irányuló hervadásos tüneteket is mutat. Terjedése hasonló, mint az előző baktériumé. Védekezés: – zárlati (karantén) rendszabályok. GOMBÁK OKOZTA BETEGSÉGEK Burgonyavész Phytophthora infestans (Mont.) de Bary Földünk nagy részén, így hazánkban is elterjedt, a burgonya legsúlyosabb kórokozó gombája. A termésveszteség elérheti a 80–100%-ot is, a teljes lombvesztés és a súlyos gumófertőzés következtében. A XIX. század közepére zajlott le az első világméretű elterjedése Dél- és Közép-Amerika hűvös, csapadékos hegyvidékéről (Chile, Peru, Ecuador, Mexikó). Ez a kórokozó okozta az írországi a nagy éhínséget az 1800-as évek közepén. Hazánkban minden évben számolhatunk kártételével. A betegség tünetei a lombozaton a levéllemez szélétől vagy csúcsától kiinduló, szabálytalan alakú, barnuló, vizenyős, majd beszáradó foltok. A foltok szegélye sárgás, klorotikus udvarral határolt. Ennek fonáki részén található a fehér penészgyep, amely a sporangiumtartók és sporangiumok tömegéből áll. A levélnyélen és a száron is megjelenhetnek a tünetek hosszú, barnásfekete foltok alakjában, felületükön a sporuláló gombával. A fertőzött lomb néhány nap alatt teljesen elhalhat. A fertőzött gumók héja kissé besüppedő, kemény tapintású, ólomszürke színű foltokkal. Ezek alatt a gumószövetek vörösesbarna száraz, illetve nedves rothadása látható. A tárolás folyamán a gumó teljes rothadása is bekövetkezhet. A gomba áttelelésének többféle lehetősége van. Magyarországon az 1990-es évekig a gumóban főként micélium formájában telelt át. A gumók az ültetés után a táblában, a tárolóhelyek környékén, a prizmahelyeken és a meg nem semmisített hulladékhalmokban lehetnek potenciális primer fertőzési források. Ivaros szaporodása is lehetséges, amióta az A1-es párosodási típus után az A2-es is bekerült hazánkba. Az így kialakuló oospóra több évig életképes, és fertőzőképes maradhat a talajban. A fertőzött gumóból a micélium felnőhet a szárban, majd sporulál, sporangiumokat képez. A gumó felületén sporuláló gomba sporangiumait a kapilláris víz a talaj felületére emelheti, innen a szél tovább terjeszti. A fertőzés gyakran a légáramlatokkal érkező sporangiumok közreműködésével történik. A növény zöld részeire került sporangiumokból két flagellummal ellátott zoospórák szabadulnak ki, és aktív módon „úsznak” el a sztómákig. Itt becisztálódnak, majd fertőző micéliumot fejlesztve jutnak a növénybe. Magasabb hőmérsékleten a sporangiumok közvetlenül micéliumot fejlesztve fertőznek. A vegetációs időszakban több ivartalan generációja fejlődhet a gombának. A gumók fejlődése időszakában az eső a sporangiumokat a talajra, majd a gumók felületére mossa, a zoospórák a lenticellákon át jutnak a gumóba. A gombának a hűvös, csapadékos, nagy páratartalmú időjárás kedvez, hőmérsékleti optimuma 16–22 oC. A zoospórák fejlődéséhez a 12–15 oC az optimális. A járványok kialakulásában fontos szerep jut az esőnek és a szélnek (a légáramlatokkal 50–60 km-re eljuthatnak a sporangiumok), helytelen tároláskor pedig hajlamosít a nagy páratartalom és a kondenzvíz. Hazánkban gyakori a betegség kétcsúcsú járványgörbe szerinti fellépése. Az első a lombzáródást követően (július eleje, közepe), a második a nyári aszályokat követően, szeptember hónapban várható (a gumókárosítás ekkor nagyobb mértékű). A járványok kialakulására akkor kell számítani, ha a havi csapadékösszeg eléri a 120 mm-t, az átlaghőmérséklet pedig 20 oC körüli. Az inkubációs ideje (4–8 nap) főként a hőmérséklettől függ. A fertőzéshez elegendő lehet a hajnali harmat mennyisége is. A vizekkel és erdőkkel határolt területek kedvező klimatikus viszonyokat teremtenek a kórokozó számára. A kórokozó előrejelzésére számos módszer áll rendelkezésre, ennek pontossága rövid távra és üzemi szinten megfelelő segítséget nyújt. Megfigyelőparcellákat lehet létesíteni inokulált vagy nagyon fogékony burgonyafajtákkal (primer fertőzés előrejelzésére). A meteorológiai adatok (hőmérséklet, csapadék, relatív páratartalom) segítségével kiszámítható a lappangási idő és a fertőzés bekövetkezte is (pl. Beaumontszabály, Naumova-féle nomogramm, Sol-Phy és Agro-Expert előre jelző készülékek). Fontos tudni a védekezés elhagyása miatt, hogy mikor nem szükséges védekezni (negatív előrejelzés). Hazánkban a burgonyán kívül rendszerint a paradicsomot támadja meg. A kártétel mértékét több tényező, így pl. a tápanyagellátás és a gumósérülés mértéke is befolyásolja. Védekezés: – agrotechnikai: 4–5 éves vetésváltás. Kerüljük a mély fekvésű, nedves, ködjárta területeket, a kötött, repedésekre hajlamos talajokat. A tárolókat, prizmahelyeket telepítsük távol a burgonyatáblától. Ezeket rendszeresen fertőtlenítsük, a hulladék prizmákat takarjuk le földdel. Harmonikus tápanyagellátásról gondoskodjunk (kerüljük a Nbőséget). Csak egészséges, fémzárolt vetőgumót ültessünk. A fogékony fajták mellé lehetőleg csak ellenálló fajtákat ültessünk. Az ültetés 8 oC feletti talajhőmérsékleten kezdődjön, a sorok az uralkodó széliránnyal párhuzamosan fussanak. Semmisítsük meg az árvakeléseket. A betakarítás előtt legalább 2 héttel szártalanítsunk a gumók beparásodása végett, az érett gumókat minél előbb, és minél kisebb mechanikai sérüléssel takarítsuk be, betárolás során távolítsuk el a fertőzött gumókat. A burgonyatételeket korszerű tárolókban, szakszerűen tároljuk. Fontos lenne a zárt vetőgumó-termesztési rendszer, körzetek kiépítése. – genetikai: vertikális, és/vagy horizontális rezisztenciájú fajtákat termesszünk. – kémiai: kontakt, mély hatású és szisztemikus fungicidek előrejelzésen alapuló, vagy programszerű alkalmazása. Hatóanyag-rotáció betartása a rezisztencia kialakulásának megelőzésére. Fuzáriumos gumórothadás és tőhervadás Fusarium solani (Mart.) Sacc, F. oxysporum f. sp. tuberosi (Wollenweb.) Snyder & H. N. Hans, F. sambucinum Fuckel, F. sulphureum Schleht A betegséget előidéző kórokozók az egész világon elterjedtek. A szakirodalom mintegy húsz faj károsításáról ad információkat. A burgonya tárházi gumóbetegségei között a legfontosabb helyet foglalja el. Évente változóan súlyosak a károk, akár 50–60%-os rothadás is előfordulhat. Fertőzött gumók ültetésekor rügyelhalást és súlyos kelési hiányokat okozhat. A növények hervadása hazánkban kisebb jelentőségű. A szántóföldön a tenyészidő második felében a növények alsó levelei sárgulnak, majd gyorsan hervadnak, száradnak, lehullanak vagy a növényen csüngve maradnak (tracheomikózis). A növény lassan, fokozatosan elhal, a levelek leszáradása után a szár még sokáig zöld marad. A talajban lévő hajtásrészek felületén és a bélrészben elszíneződő foltok alakulnak ki, amelyek gyakoribbak a nóduszoknál. A vízszállító edénynyalábok a szárban, gyökérben, gumóban elbarnulnak. Sokszor féloldalas lehet a kártétel. A sztólók is elhalhatnak. A tüneteket a gomba közvetlen jelenléte mellett annak toxikus hatása is fokozza. Az elbarnult edénynyalábú gumó (gyűrűsbetegség) gyenge, fejletlen hajtásokat nevel. A szártalanítás után sokáig talajban maradó gumókon nő a köldökfuzárium kialakulásának veszélye. A gumók felületén besüppedő, ráncosodó, koncentrikusan rétegződő foltok találhatók, gyakran a sebzések helyén és a köldöki részen is. A rothadó szövetek barnák, szürkék és feketék, gyakori a kiüregesedés. Az elhalt részek felületén, de a gumó belsejében is fehér, sárgás, rózsaszín és vöröses zónázott penészpárnák (jellegzetes makro- és mikrokonídiumokkal) jelennek meg. A nedves rothadást követően a gumók vízvesztesége következtében azok száraz, morzsalékos kemény múmiává vagy porszerű anyaggá válnak, korhadnak. A kórokozó több évig életképes marad a talajban, fertőzőképességét micélium, konídium és klamidospóra formájában a tárolóban is megtartja. Újabb területekre főként a gumóval kerül. Tipikus sebfertőző, a varasodás, a burgonyavész, a fagy, a rovarok, a mechanikai sérülések segítik a behatolást, de az ép köldökrészen is képes bejutni a gumóba. Tárolás során a kártétel mértékét növelik még a sárosan betakarított gumók, a magas hőmérséklet és nagy páratartalom, a szükséges szellőztetés hiánya. Megfigyelték, hogy a tárolás folyamán a fogékonyság növekszik. A hervadást okozó fajok melegigényesek, 23–25 oC felett válnak aktívvá, ezt segíti, ha a növények vízhiányban szenvednek. A tárolóban a nagyobb mértékű fertőzés 10–20 oC-on történik meg, a nagy relatív páratartalom kedvez a gombáknak. A sebperiderma 21 oC-on 3–4 nap alatt képződik, míg alacsonyabb hőfokon ez sokkal lassúbb folyamat. Védekezés: – agrotechnikai: helyes területkiválasztás, vetésváltás (4–5 év), toleráns fajták használata, egészségesen fejlett növényállomány, tőszelekció a vetőgumótáblán, – mechanikai: a betakarítás száraz időben, sérülésmentesen történjen, be- és kitároláskor a fertőzött gumók kiválogatása, – kémiai: egészséges, csávázott vetőgumó ültetése, tárolóházak fertőtlenítése, – egyéb: előtárolást, beparásítást közepes relatív páratartalommal és jó ventilációval kb. 15 oC-on végezzük, főtárolás 3–5 oC-on, mérsékelt páratartalomban történjen, kitárolás előtt emeljük 10 oC felé a halom hőmérsékletét. Rizoktóniás tőkorhadás Rhizoctonia solani Kühn A kórokozó gomba mindenütt előfordul, ahol burgonyát termesztenek. A gomba számára kedvező feltételek esetén jelentős terméscsökkenést és minőségi veszteséget okozhat. Gazdanövényköre széles, de a különböző taxonómiai csoportjainak különböző gazdanövénykörük van. A burgonya gumóján álszklerocium formájában, valamint a talajban a növényi maradványokon és szerves anyagokon micélium alakjában telel át és innen fertőz. Elsősorban a föld alatti növényrészeket, a gumót, hajtást, gyökereket és sztólókat fertőzi. A gumón képződő fekete álszkleróciumok nehezen lekaparható foltokat okoznak (himlő). A fertőzés következtében a gumók néha megrepednek. A gumóból fejlődő hajtás tenyészőcsúcsát gyakran a földben (vagy a hajtatóládában) elpusztítja, ennek következtében oldalhajtásképződés indul meg, és a hajtás sajátos „gyertyatartó” alakot vesz fel. A hajtás föld alatti részén, a sztólókon és a gyökereken barna bemaródásokat okoz. Meleg, nedves időben a föld feletti részen a bazídiumos alak (Tanatephorus cucumeris (A. B. Frank) Donk) által képzett penészbevonat (fehérharisnya) keletkezhet. A szártő elhalása következtében a víz- és tápanyagszállítás gátolt, ezért a föld feletti részeken jellegzetes tünetek láthatók. A felső levelek sodródnak, klorotikus vagy antociános elszíneződés látható rajtuk. A levelek hónaljában szabálytalan alakú léggumók képződnek. A tünetek könnyen összetéveszthetők a sztolbur fitoplazma (EPPO A2 zárlati károsító) által okozott tünetekkel. A betegség kialakulásának különösen kedvez az ültetést követő hűvös, nedves idő. Nagy mennyiségű szármaradvány alászántásakor a talajban élő antagonista mikroorganizmusok visszaszorulnak, kedvező feltételeket teremtve a fertőzéshez. Védekezés: Alternáriás levélfoltosság és gumókorhadás Alternaria solani Sorauer f. sp. solani (Ellis & G. Martin) Neergaard Alternaria alternata (Fries) Keisll. A betegség világszerte elterjedt, jelentőségét gyakran alábecsülik. Fogékony fajtákon a lombozat idő előtti pusztulását és akár 20–50%-os terméscsökkenést is okozhat. A két faj közül az A. solani agresszívebb. Gazdanövénykörébe a burgonyán kívül a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, káposzta, uborka és számos Solanaceae gyomfaj tartozik. Először az alsó, idősebb levelek fertőződnek, innen terjed át a betegség a felső levelekre. A leveleken apró barna vagy fekete pontok jelennek meg, amelyek kedvező körülmények között tovább növekszenek, és gyakran klorotikus sávval határoltak. A foltok szabálytalan alakúak, sokszor szögletesek. A nagyobb léziókon belül koncentrikus körök láthatók. A gumón barna, szabálytalan alakú foltok jelennek meg, amelyek a húsba mélyen behatolnak. A folt több cm átmérőjű is lehet, és alatta a hús korhadt, morzsalékos. A gomba növényi maradványokon és a gumókban telel át, több évig is életképes lehet. A lombot és a gumót is fertőzi. Konídiumai széllel és esővel terjednek. A konídiumtermelésre az optimális hőmérséklet 22–23 oC, a minimum 10 oC, a maximum hőmérséklet 30 oC. A burgonya idősebb korában fogékonyabb, fertőzésre a gumókötés időszakától kell számítani. Terjedésének kedvez a nedves és száraz periódusok váltakozása. Védekezés: Burgonygumó-ezüstfoltosság Helminthosporium solani Durieu & Mont. Minden fontosabb burgonyatermesztő vidéken előfordul. Hazánk talajai eltérő mértékben fertőzöttek a kórokozóval. Kicsi, világosbarna, kerekded foltok, elmosódó szegéllyel borítják a gumó felületét. A héj ezüstösen fénylik, különösen ha nedves a gumó. A parahéj alá levegő kerül. Súlyos fertőzéskor a gumó összezsugorodik. A vörös héjú fajták elvesztik színüket. A kórokozó a vetőgumóval terjed. A fertőzés a lenticellákon és a peridermán keresztül történik. Nedves körülmények között, hosszabb tenyészidejű fajtákon nagyobb a kár. A tárolóban is tovább terjedhet, a konídiumok fertőznek. Az egyes fajták fogékonyságában is van eltérés. Védekezés: – agrotechnikai: egészséges vetőgumót ültessünk, az érett termést minél előbb takarítsuk be, szakszerű tárolás. Verticilliumos fertőző hervadás Verticillium albo-atrum Reinke & Berthier A kórokozó tipikusan polifág (lágy és fás szárú növények is) károsító, amely a burgonyatermesztő vidékek nagy részén elterjedt. Magyarországon és az északabbra fekvő államokban rendszeresen előforduló talajlakó gomba. A gomba hervadást (tracheomikózist) okoz. A tünetek részben hasonlítanak a „fuzáriumos hervadás” tüneteihez. Jellegzetesek a sárgulás, levélkanalasodás, hirtelen hervadás szimptómák, melyek a növények korai elhalásához vezetnek. A szár edénynyalábjai elszíneződnek az alaptól a csúcsig. Többször előfordul a féloldalas hervadás. Ha a csúcslevelek halnak el, a növény olyan, mintha leforrázták volna. A gyökerek is elhalnak. A gumók edénynyalábjai is sárgásbarnára vagy feketére színeződnek, bennük üregek is képződhetnek. A fertőzött gumók kisebbek és töppedtek. Az „örvöspenész” gomba a talajból fertőz micéliummal és konídiumokkal sebzéseken keresztül. Hűvösebb időjárást igényel, 16–22 oC, és a nedvesebb talaj az optimális számára. Védekezés: – lásd a fuzariózisnál. Kolletotrihumos száradás és tőkorhadás Colletotrichum coccoides (Wallr.) Hughes A kártétel nyár közepétől aszályos nyarakon, sülevényes talajokon gyakori. A csúcslevelek sodródnak, nem merevek, fokozatosan elhervadnak. A fertőzött tövek a talajból kihúzhatók, a szártő elkorhad, a szár hosszanti irányban barázdált, a kéreg könnyen leválik. A leváló kéreg alatt apró, fekete mikroszkleróciumokat és lilás elszíneződést találunk. A gumó héja hálózatos, szögletes foltokkal a felületén. A gyökerek és a sztóló is elhal, amely részben a gumón marad. A zöld részek a gumóból nyerik a vizet, ezért azok „gumiszerűek”. A kórokozó az alapszövetben élősködik. Az áttelelése növénymaradványokon mikroszkleróciumokkal, a fertőzés pedig konídiumokkal történik. Védekezés: – agrotechnikai: termőhely és talajtípus helyes megválasztása, egészséges vetőgumó ültetése, vetésváltás, arányos tápanyagellátás és kiegyenlített öntözés, az állomány gyommentesen tartása. Fómás gumókorhadás Phoma foveata Foister Magyarországon csak a 80-as évek elejétől ismert kórokozója a burgonyának. Azóta sporadikusan előfordul, nagyobb károkat még nem okozott. A gomba száraz jellegű sötétbarna (szürkésfekete) kavernás gumókorhadásokat okoz a tárolás során. Kívülről ovális, besüppedő barna folt látható, belül kiüregesedik a gumó. Konídiumos (piknídiumos) gomba, piknokonídiumokkal fertőz. A gombának a hűvös, csapadékos körülmények kedveznek, a tárolóban is a hideg (!) viszonyokat kedveli (6–7 °C.). Védekezésre még nem volt szükség. Burgonyarák Synchytrium endobioticum (Schilberszky) Percival Csaknem valamennyi földrészen előforduló kórokozó, amelyet az 1880-as években Dél-Amerikából hoztak be Európába. Zárlati károsító (EPPO A2 lista). A legtöbb európai országban megtalálható. Hazai előfordulása nem ismert. Legalább 18 patotípusa van, melyek közül az EPPO országokban az 1. patotípus fordul elő elsősorban. Más patotípusok csak a csapadékos, hűvös hegyvidékeken ismertek. A termesztett növények közül egyedül a burgonya a természetes gazdanövénye, de vad Solanum fajokat is fertőz. A föld feletti részeken nem mindig látható tünet. A hajtás alsó részén a rügyek helyén zöldes burjánzás figyelhető meg. A növény a fejlődésben visszamarad. A föld alatt a gumókezdeményeken és a gumón látható tünet. A fiatal gumók alaktalanná, szivacsossá válnak. Az idősebb gumókon csak a rügyeket támadja meg, azok helyén karfiolszerű burjánzás látható. Hifát nem képez. A gumóban vagy a talajban telel át. A téli, vastag falú sporangium a talajban akár 30 évig is életképes marad. 8 oC felett bocsátja ki az egycsillós zoospórákat, amelyek nedves körülmények között aktívan mozogva keresik meg a gazdanövényt. A nyári sporangiumban képződő zoospórák terjesztik a fertőzést a tenyészidőben. A zoospórák a környezeti tényezőkre érzékenyek, 20 oC felett életképtelenek. Kedvezőtlen körülmények között a zoospórák fúziójával jön létre a vastag falú áttelelő sporangium. Védekezés: – zárlati károsító, megjelenése növényegészségügyi intézkedést von maga után. Fertőzött területen burgonyát hosszú ideig nem szabad termeszteni. Egyetlen védekezési lehetőség a behurcolás megakadályozása. Számos rezisztens – köztük több keszthelyi nemesítésű – fajta ismert. Spongospórás (poros) varasodás Spongospora subterranea (Wallr.) Lagerh. A régebben karantén károsító már hazánkban is előfordul. A gumók kereskedelmi értékét jelentősen csökkentheti. A talajlakó gomba hűvös, csapadékos körülmények között okoz gumóbetegséget. Hasonlít a sugárgombás varasodáshoz, a léziók kisebbek, zártak, kiemelkedők. Később a pusztulák felszakadnak, szegélyük a bőrszövettől foszlányos, tele vannak a gomba spóráival. A kiüregesedés mélyre hatoló. A tárolóban a gumó korhad, a gomba kaput nyit más kórokozók számára. A foltok a gyökereken is előfordulhatnak. Védekezés: – agrotechnikai: kórokozótól mentes talaj választása, egészséges gumó ültetése. Makrofominás hervadás Macrophomina phaseolina (Tassi) Goidanich A sok növényfajt megtámadó gomba a burgonyát is fertőzheti. Meleg, száraz nyarakon jelentősebb a kártétel. A növények gyökereit, sztólóit, a fejlődő gumókat, szártövét fertőzi. A tövek hirtelen hervadnak, elhalnak. A gumók korhadnak, üregek képződnek bennük. A vegetációs időszak végére a gomba a jellegzetes fekete mikroszkleróciumait fejleszti, ezekkel több évig életképes marad a talajban. Védekezés: – agrotechnikai: vetésváltás, egészséges vetőgumó ültetése, kiegyenlített vízellátás. KÁRTEVŐ ÁLLATOK FONÁLFÉRGEK Közönséges burgonya-fonálféreg Globodera rostochiensis (Wollenweber) Behrens Sápadt burgonya-fonálféreg Globodera pallida (Stone) Behrens Gumórontó fonálféreg Ditylenchus destructor Thorne Szár-fonálféreg Ditylenchus dipsaci (Kühn) Filipjev Kolumbiai gyökér-fonálféreg Meloidogyne chitwoodi Golden-O’Bannon- Santo-Finley Ál-kolumbiai gyökér-fonálféreg Meloidogyne fallax Karssen A burgonyát károsító Globodera rostochiensis, Globodera pallida és Ditylenchus destructor fonálférgek zárlati kártevők, megjelenésük esetén a szükséges intézkedéseket a 2000. évi XXXV. törvény és a végrehajtására kiadott 7/2001 (I.17.) FVM rendelet szabályozza. A Globodera rostochiensis fonálféreg hazánkban történő megjelenése óta (1980) áruburgonya-területeken fordult elő, a fertőzött terület nagysága növekvő tendenciájú, 2002. év végéig 512,1 ha. Áruburgonya-területen okozott fertőzést a Globodera pallida is (2001), a G. rostochiensisszel kevert populációban. A gazdanövények közül a legismertebbek a burgonya, paradicsom, tojásgyümölcs, a gyomnövények közül a nadragulya, beléndek, maszlag, csucsorfélék. A vetőburgonyát előállító területek a burgonya cisztaképző fonálférgeitől mentesnek bizonyultak a rendszeres, évenkénti teljes területre kiterjedő vizsgálatok alapján. A Globodera-fajok kártétele esetén a föld feletti növényrészeken specifikus tünetek nincsenek, erős fertőzéskor a növények fejlődésükben visszamaradnak, a levelek kicsik, lankadnak és alulról fölfelé sárgulni kezdenek, a gumók aprók, a termés csökken. A burgonya gyökérzete elágazó, a gyökéren, gumókon és sztólókon is ciszták találhatók. A cisztában lévő tojások telelnek át a talajban, évente egy nemzedék fejlődik ki. A lárvakelés a gyökérváladék hatására kezdődik, és tart az egész vegetációs időben. A lárvák a kéregrészben, ill. az endodermiszben táplálkoznak. A 4. vedlés után alakulnak ki a hímek és nőstények. A megtermékenyített nőstény teste június elejétől átalakul tojással teli cisztává. A kártevő több patotípusa ismert. A gumórontó fonálféreg okozta szárazrothadás jellemzője a ráncos, felszakadozott héj, a húsban sötét, morzsalékos törmelékkel. Szár-fonálféreg esetén a héj nem szakad fel. Évente több nemzedékük fejlődik. Tömeges előfordulásuknak kedvez a csapadékos párás-meleg időjárás, a monokultúrás és öntözéses termesztés. A Meloidogyne chitwoodi tünetei a burgonya föld feletti részein a növekedési, fejlődésbeni visszamaradottság, a lankadás. A gumó felszínén kis gubacsok jelzik a kártevőt, bennük a gyöngyfehér nőstények fejlődnek, a gumó kéregrészében nekrotikus foltok találhatók. Kártételével hazánkban még nem találkoztunk. Az Európai Unión belül a termesztés növényegészségügyi feltételeit több irányelv szabályozza, alapelv a termelés folyamatának ellenőrzése és ennek alapján a végtermék káros szervezetektől való mentességének igazolása. A burgonyaféléket termelők termelői nyilvántartásba vétele és egyedi azonosító száma, a termőhelyi ellenőrzések képezik a növényútlevél alapját is. A növény- és talajvédelmi szolgálatok teljes körű termőhelyi felderítést és ellenőrzést végeznek vetőburgonyában: termőhelyi ellenőrzések: ültetés előtti talajvizsgálat, termőhelyi szemle, vetőgumó raktári szemléje. Áruburgonyában reprezentatív felmérés folyik évente a betakarított terület 15–20%-án. Fertőzöttség esetén a fertőzött területet, termesztő berendezést, tárolóhelyet, növényállományt, növényanyagot, szaporítóanyagot zárlat alá kell helyezni. A fertőzött vetőgumó csak áruburgonyaként értékesíthető. A zárlati rendelkezések, a védekezési eljárás célja a károsító továbbterjedésének megakadályozása. A zárlat akkor oldható fel, ha a fonálférgek már nem mutathatók ki a talajból. Védekezés: – megelőzés: a vetőgumó és tapadóföld vizsgálatával. – fertőzés estén a Globodera-fajok fertőzöttségi szintjétől függő védekezési eljárásokat, azok végrehajtásának ellenőrzése Elekesné és mtsai (1997) alapján: – vetésváltás/gazdanövény-ültetési tilalom, – vetésváltás + fumigáns kezelés, – rezisztens fajta ültetése 3–4 éves vetésforgóban, – rezisztens fajta + nematicid kezelés ültetéskor, – fumigáns kezelés ősszel+ rezisztens fajta, – csalogató (fogékony növény) ültetése, váltogatva rezisztens fajtával 4 éves vetésforgóban. A védekezési eljárások agrotechnikai és kémiai védekezéseket, ill. azok kombinációit tartalmazzák. TALAJLAKÓK, TALAJSZINTBEN KÁROSÍTÓK Cserebogarak – Melolonthinae Májusi cserebogár Melolontha melolontha (Linnaeus) Erdei cserebogár Melolontha hippocastani Fabricius Csapó (kalló) cserebogár Polyphylla fullo (Linnaeus) Tavaszvégi vörhenyes cserebogár Rhizotrogus aestivus (Olivier) Júniusi cserebogár Amphimallon solstitiale (Linnaeus) Pattanóbogarak – Elateridae Mezei pattanóbogár Agriotes ustulatus (Schaller) Sötét pattanóbogár Agriotes obscurus (Linnaeus) Athous spp. Melanotus spp. Selatosomus spp. Vetési bagolylepke Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller) A burgonya föld alatti részeinek jelentős kártevői a cserebogárpajorok (20. ábra). Hazánk egész területén számítani lehet előfordulásukra. Különösen a gumók odvasításával, üregek rágásával okoznak nyílt sérüléseket, nagy mennyiségi és minőségi kárt. Az imágók április végétől rajzanak, tojásaikat a talaj felső, 10–30 cm-es rétegébe rakják. A nyár elejétől kelő lárvák a talaj korhadó szerves anyagával és humusszal táplálkoznak. A jellegzetes, félkörívet formázó pajorok a vedlés utáni L2 és L3 lárvaállapotban fokozatosan növekvő étvággyal pusztítják a burgonya gyökerét és a gumókat. A cserebogarak 2, 3 (4) éves fejlődésűek, a pajorok vertikális mozgása a talaj hőmérsékletének függvényében változik. Október–novembertől a talaj mélyebb rétegében telelnek, majd a következő év március–áprilistól a felső talajrétegekbe jönnek. A talajban bábozódnak, és az utolsó telet a kifejlődött bogár általában ott is tölti. A drótférgek jellegzetes kárképe a burgonyagumó húsának alagútszerű átfurkálása, kisebb-nagyobb járatok kialakítása. A drótférgek a pattanóbogarak lárvái, legjelentősebb kártevők az Agriotes-fajok. A pattanóbogarak fejlődési ideje 2–5 év, a kis pattanóbogaraké fajtól és ökológiai viszonyoktól függően 3–5 év. A szántóföldi talajokban élő fajok a telet imágó alakban töltik (az A. ustulatus lárva alakban). Rajzásuk fajonként változóan április– június, a peterakás májustól kezdődhet. A lárvák megjelenésére július–augusztustól számíthatunk. Mozgásukat a táplálékszerzés, a talajhőmérséklet, a nedvességi viszonyok határozzák meg. Kedvelik a humuszban gazdag talajokat, szárazság és lehűlés esetén elvándorolnak, vagy mélyebb rétegekbe húzódnak. A vetési bagolylepke-lárvák öblös, mély berágással károsíthatják a gumókat, a kárkép hasonlít a cserebogárpajorok okozta sérülésekhez. A talajban lévő károsított burgonyagumón kórokozók telepedhetnek meg további veszteségeket okozva. Védekezés: – agrotechnikai: kerülendő a fasorok, erdők szomszédsága a terület kiválasztásakor. A burgonyatábla és környezete lehetőleg gyommentes legyen, ezzel is mérsékelhető a tojásrakás. Gondos talajműveléssel gyéríthetjük a pajorokat, drótférgeket. – mechanikai: cserebogárrajzás idején a kora reggeli órákban még dermedt kártevők összegyűjthetők, megsemmisíthetők. – kémiai: a kártevők egyedsűrűsége határozza meg a védekezés szükségességét. A felmérést elvégezhetjük mintagödör ásásával – térfogati kvadrát módszer –, ill. mintavevő géppel. Az ősszel végzett felvételezések biztosabb eredményt nyújtanak. A védekezés akkor indokolt, ha a pajorok száma 1db/m2 feletti, ill. a drótférgek egyedsűrűsége 2 db/m2 feletti. Védekezhetünk vetőgumó-csávázással az ültetéssel egy menetben, alkalmazhatunk talajfertőtlenítő inszekticideket sorban, ill. teljes területre permetlében vagy granulátumként kijuttatva. LOMBKÁRTEVŐK Levéltetvek – Aphidoidea Zöld őszibarack-levéltetű Myzus persicae (Sulzer) Sárga burgonya-levéltetű Aphis nasturtii Kaltenbach Csíkos burgonya-levéltetű Macrosiphum euphorbiae (Thomas) Fekete répa-levéltetű Aphis fabae Scopoli Uborka-levéltetű Aphis gossypii Glover Foltos burgonya-levéltetű Aulacorthum solani (Kaltenbach) Feketefoltos pince-levéltetű Rhopalosiphoninus latysiphon (Davidson) A levéltetvek közvetlen kártétele a szívogatásukkal, jelenlétükkel okozott levél- és hajtástorzulás, a fejlődésbeni visszamaradottság. Sokkal jelentősebb a közvetett kártétel, a hepatitisz.hu">vírusos betegségek terjesztése, mellyel a vetőburgonya termesztést veszélyeztetik. A hepatitisz.hu">vírussal fertőzött növények fertőzött gumókat termelnek. Hazai viszonyaink között a zöld őszibarack-levéltetű és a sárga burgonya-levéltetű a legelterjedtebb. A feketefoltos pincelevéltetű pincékben, ill. szabadföldön a föld alatti szárrészeken fordulhat elő. A levéltetvek téli gazdanövényeiken tojás alakban telelnek (pl. a Myzus persicae téli gazdanövénye az őszibarack, az Aphis nasturtiié a varjútövis). Nyári gazdanövénykörüket tekintve mindegyik faj soktápnövényű. A burgonyatáblákba már május elejétől szárnyas levéltetvek telepedhetnek be. Szűznemzéssel szaporodnak, a legnagyobb egyedszámban június elejétől július közepéig találhatók, július végére a tömegszaporodás befejeződik. Vetőburgonya-táblákon nélkülözhetetlen a Moericke-féle sárgatálak kihelyezése a tábla szélére és a tábla belsejébe is, a szárnyas alakok betelepedésének nyomon követésére. Védekezés: – agrotechnikai: harmonikus tápanyagellátással, jó minőségű gyomirtással a burgonya egyenletes fejlődésének elősegítése, a burgonya korai lombtalanítása, – kémiai: a vetőgumó ültetéssel egy menetben történő csávázása, a szárnyas levéltetvek, ill. kolóniák elleni inszekticid kezelés az állományban. Burgonyabogár Leptinotarsa decemlineata (Say) A burgonya egyik legveszélyesebb lombkártevője, évről évre rendszeresen előfordul. Az imágó és a lárva is károsít. Az áttelelt bogarak előjövetelük után érési táplálkozást folytatva előszeretettel rágják meg a kelő burgonya leveleit, ennek hiányában a különböző gyomnövényeket. A tojásgyümölcs, a dinnyelevelű csucsor is tápnövénynek tekinthető, a paradicsomot inkább a bogarak károsítják. A nyár végi imágók a felszínre kerülő gumókat is megrághatják. A kelő lárvák a peteburok elfogyasztása után a levél fonákán hámozgatnak, majd szétszéledve a burgonyatöveken szabálytalan lyukakat rágnak a leveleken és karéjoznak a levélszéleken. A lárvák táplálékigénye nagy, különösen az L3 és L4 fenológiai állapotban. A levéllemez után a maradék ereket, szárakat is megrágják. Ha sok lárva van egy-egy burgonyatövön, kártételük után csak a vastagabb szárak, az ürülékcsomók maradnak, az egész lombot elfogyasztják, majd átvándorolnak a szomszédos növényre. A kártétel májustól augusztusig tarthat. A burgonyabogár a talajban telel át, előjövetele áprilistól várható, a hőmérséklet és a csapadék meghatározó jelentőségű. A bogarak vándorlásuk során keresik fel a burgonyát, és érési táplálkozás után rakják le tojásaikat. A citromsárga peték leggyakrabban a levél fonákán ovális csomókban találhatók, de lehetnek elszórtan és a levél színén is A lárvák fejlődése az időjárási viszonyoktól függően 15–24 napig tart. A kifejlődött lárva a talajba vonul bábozódni. A nyári I. nemzedék imágói június végén – július elején jelennek meg, peterakásuk július közepétől intenzív. Együtt lehetnek jelen az áttelelt imágók és a nyári 1. nemzedék eltérő fejlettségű lárvái. A nyári 2. (áttelelő) nemzedék augusztustól megjelenő imágói peterakás nélkül vonulnak telelőre. Védekezés: – agrotechnikai: jó minőségű talaj-előkészítéssel, megfelelő műtrágyázással gyors, egyenletes kelés érhető el. A tábla gyommentesen tartása, a vad Solanaceae növények irtása csökkenti a kártevő felszaporodását, – mechanikai: házikertben a tojáscsomók összegyűjthetők, megsemmisíthetők. – kémiai: az inszekticid vetőgumó-csávázás v

Magyar kendermagos

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #5038 hozzászólásra A teny állatok: Tritikálé, árpa, zab és szálas Hízó nyulak: táp Sok állatnak jó! De a nyúlnak nem! kukoricát termesztjük a legnagyobb mennyiségben. Ez a legkönnyebben beszerezhető abrak, csak a legritkább esetben, a leginkább aszályos években lehet gond a kukoricavásárlás. A nyulászok is leginkább kukoricát termesztenek akkor, ha ilyen célra valamekkora földterület rendelkezésükre áll. A kukorica táplálóanyag-tartalmát a többi gabonaféléhez viszonyítva a nyúl gyengébben értékesíti. A kukoricának több előnye, de sok hátránya is van. Energiában a leggazdagabb, fehérjében viszont a legszegényebb gabonaféle. Ez a fehérje biológiai értékét tekintve is eléggé kedvezőtlen, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakban szegény. A kukorica sok karotint tartalmaz, aminek fontos élettani előnyei vannak. Egyoldalúan hizlaló takarmány, tenyésznyulak adagjában csak korlátozottan etethetjük. A sok kukoricát fogyasztó tenyésznyulak ugyanis elhíznak, a nőstények gyengén ivarzanak, nem hajlandók párzásra, vagy az eredményes pároztatás után is üresen maradnak. Ezért a sok-sok gyakorlati tapasztalat alapján a tenyésznyulak részére csupán 10-20 % javasolható. Ennyi kukoricát azonban csak nyolchetes életkor után célszerű etetnünk. A fiatal, 4-8 hetes nyulak ugyanis a keményítőt rosszul emésztik meg, ezért az emésztőszervi megbetegedések elkerülése érdekében mérsékeljük a kukorica adagolását. A hízónyulaknak már bővebben adhatjuk a kukoricát. Itt sem javasolhatunk azonban 20-30%-nál többet, mivel táplálóanyag tartalmát viszonylag rosszul értékesítik, ennél több kukorica etetése után sok zsír rakódik le a hasüregben, a belek körül, ami rontja a vágási kitermelést, hiszen a belek és a bélzsír hulladékba kerül. Az említett 10-20, illetve 20-30 % etetési lehetőség is azt jelenti, hogy a kukorica bizony nagyon fontos abraktakarmányunk. Érdemes tehát arra is figyelnünk, hogy a kukorica jó minőségű legyen. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a kukorica gyakran fuzáriumgombákkal fertőzött. A gombák mérgező anyagot termelnek. Az ilyen kukorica súlyos emésztőszervi megbetegedést okozhat, ami egészen az elhullásig vezethet. Enyhébb esetekben is számolnunk kell szaporodási nehézségekkel, a hízónyulak tömeggyarapodásának romlásával. Azt tapasztaljuk, hogy a fuzáriumos kukorica etetése nyomán a növendékek gyarapodása leáll, étvágyuk romlik, magatartásuk kedvetlenné válik. A nyúl soványodik, szőre fénytelen, borzolt lesz, ilyen esetekben a kukoricával vagy a táppal azonnal álljunk le és jó zabot vagy árpát adjunk szemesen, majd jó minőségű lucernaszénát. A kukoricát egyébként a nyulakkal szemes, megtört vagy darált formában etethetjük. Utóbbi formákban keverékhez adagoljuk. A kukoricát mindig frissen készítsük elő, mert a többnapos dara megkeseredik, avasodik és a nyulak nem szívesen fogyasztják el.

Vadmalac

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #2518 hozzászólásra Nem az enyém volt, ismerősé. Egy táblában vetve egymás mellé Kolo 60q/ha, Buzogány 78q. Olyan 20Ak-s fekete földben, de egyáltalán nem állt rajta a víz. A szalmája meg annyi volt mint egy 3t-s Kolonak. Jó ez a Buzogány nincs mese, csak azt elsődlegesen szem előtt kell tartani, hogy annyira szereti a fuzárium, hogy szinte csak napra után érdemes vetni, gabona után felejtős, ha nem akar sírni az ember.

tcsaba

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #4615 hozzászólásra Lehet, trifendert kell kiadni, de kb 2 hét alatt szaporodik fel talajban, és a fertőzött paprikán már nem segít,csak az egészségest védi meg.Én is trifendereztem a kápiámat, de ennek ellenére ott is kezd kialakulni a fuzárium amin kicsit csodálkozom, mert eddig tök jól müködött paprikában meg szamócában is.Lehet én is elkéstem kicsit vele. Tejcsi:Nyomtam de bárcsak ne tettem volna. Palántázni akartam fél hekit, de május közepén leszakadt az ég, megállt a víz a földemen egy hétig, majd újabb egy hétig tartott míg a tömörödött tlajt el tudtuk munkálni úgy hogy jó legyen a paprikának, de ezalatt úgy felnyurgult a paprika, hogy már nem volt érdemes elrakni. Mégis elraktam, 70%-a kidőlt, ami kidőlt az kimen kultizáskor, most meg ismét áll a földemen a víz már 2 napja.Nem tudom mi lesz belőle.

.Feco.

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #10825 hozzászólásra Ha 15 vagy az alatt????? Nagyon elszoktatok már a kukoricatermeléstől! 17-18-as vízzel már szedni kell lefelé, 15%-os vízzel már iszonyatosan töri a kombájn, és kb. ledarálod amit a szárítás elvisz! 15% alatt már nem is szabadna vágni, mert ha szárítóra viszed akkor 10-12% körül lesz a tárolási nedvesség, ami már súlyveszteség, és nagyon sok a kalója a tároláskor, mozgatáskor okozott törések miatt! Ellenben ha nem viszed szárítóra, akkor nem pusztulnak el a felületén a fuzárium gombák, és tavaszra csupa aflatoxin lesz, ami miatt szépen dobják vissza a takrmánykeverők és az etanolgyárak is! Az ideális betakarítási nedvesség 17-18% az alatt már veszteségek vannak, nem is kicsik!

Pintér Zoltán

2014. október 15., csütörtök 11:43

Talajaink jelenlegi állapota Az intenzív növénytermesztésnek köszönhetően a korábbi évtizedekben megnőtt a műtrágyák felhasználása és a kemikáliák (növényvédő szer, gyomirtó, talajfertőtlenítő, érésgyorsító stb.) használata, amelynek következtében talajaink fokozatosan elsavanyodtak. Ehhez járul még hozzá a nem megfelelő agrotechnológia is. Ezen tényezők összességeként romlott le a talajok levegő, hő és vízgazdálkodása, így nehezebb lett a művelhetőségük. Az előbb említett tényezők következménye még, hogy a hasznos talajlakó baktériumok száma nagy mértékben lecsökkent. 1 gramm talajban több milliárd hasznos baktériumnak kellene lenni és ezzel szemben a szakirodalmak szerint csak pár százezer/millió van. Különösen a szármaradványokat lebontani képes cellulózbontó, valamint a levegő szabad nitrogénjét megkötni képes N-kötő baktériumok száma csökkent drasztikusan. Ezeknek a hatásoknak egyenes következményük: a kedvezőtlen mikroorganizmusok, betegségek elszaporodása, és a növények számára nem optimális talajállapot miatt csökkent termés-mennyiség és -minőség. Miért fontos a talajélet? Itt három, a gazdák számára fontos tényezőre szeretnék rámutatni. A környezetmegóvásra és az emberi egészségre gyakorolt hatásával most nem foglalkozunk, de leszögezhetjük, hogy a talajélet hosszútávon ezekre is hatással van. A talaj, a növény és a talajlakó mikroorganizmusok között szoros kapcsolat van. A rendszer egyes elemei dinamikusan kapcsolódnak egymáshoz, kölcsönösen meghatározva az életfolyamatok aktivitását és részben a talaj fizikai állapotát is. A talajban élő baktériumok alakítják át a tápanyagokat, közöttük a műtrágyákat is a növények számára felvehető formájúvá. A feltárulatlan tápanyagok, kimosódnak a talajból (mint a nitrogén) vagy a talajszemcsékhez kötődnek (mint a foszfor és a kálium), így azok felvehetetlenné válnak a növények számára. A hasznos baktériumok élettevékenységük során különböző savakat (pl.:almasav), hormonokat választanak ki, amelyek fokozzák a gyökér tömegét, ezzel növelik a növény szárazság tűrését, és javítják a növény tápanyagellátását is azáltal, hogy a nagyobb gyökérzet jobban képes feltárni a talaj tápanyagkészletét. A betakarítás után jelentős mennyiségű szármaradvány marad a földeken, amelyben sok tápanyag található. Ha szármaradványokat visszaforgatjuk, és azok le is bomlanak jelentős tápanyagmennyiség (főként kálium és foszfor) áll majd a növényeink rendelkezésére. Emellett nem elhanyagolható mennyiségű szenet juttatunk így vissza a talajba, amiből humusz képződik, és javul a talajok szerkezete, víz, levegő, és hő háztartása, nő a pufferkapacitása. Itt nagy hangsúly kell helyezni a lebontásra, mert ezek az előnyök csak ekkor érvényesülnek. Mert ha nem bomlik le, vagy esetleg a cellulózbontó baktériumok helyett rothasztó baktériumok végzik ezt a lebontást, akkor a gazdáknak csak hátrányuk származik belőle. A kórokozók megtelepednek ezeken a maradványokon és megfertőzik a következő növénykultúrát, valamint a tápanyagok sem a növények számára fognak hasznosulni. A megfelelő összetételű baktériumtrágyával helyreállítható a talajélet, amely a fentiekben említett folyamatok zavartalan lefolyásához szükségesek, ezzel biztosítva a gazdák számára, biztonságos termeléshez szükséges alapfeltételeket. Megéri-e? Az mind szép és jó, hogy a baktériumtrágyázás jó hatással van a talajra és a növényekre, de egy anyagias világot élünk, és ami gazdaságosság szempontjából nem életképes az nem marad sokáig a piacon. Ebben a kérdésben Vajda Sándort a Phylazonit Kft. tulajdonosát kérdeztük, aki több mint egy évtizede foglalkozik baktériumtrágyával, és saját bevallása szerint az élete részévé vált. Erre a kérdésünkre, hogy: megéri-e, határozott igent kaptunk. Ez abban nyilvánul meg, hogy a termelők alacsonyabb termelési költségekkel tudják ugyanazt, vagy sokszor nagyobb termésmennyiséget előállítani, ami mellé beltartalmi javulás is társul. A költségeket kevesebb műtrágya felhasználásával tudjuk csökkenteni. A mostani körülmények között a műtrágyák hasznosulásának nagyon rossz a hatásfoka. A nitrogén esetében körülbelül 50% hasznosul a többi kimosódik, A foszfor és kálium esetében ez még rosszabb, körülbelül 20-30%, tehát 70%-a a talajszemcsékhez kötődik, és ezek az értékek a talajélet hiányának tudhatók be. A mai árak mellett nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kijuttatott műtrágya, a feltáródás hiánya miatt 50-70%-ban ne hasznosuljon. A talajélet visszaállításával ez a hatásfok javítható és így kevesebb műtrágyára van szükség, mivel jobb a hasznosulása. Ezenfelül a kijuttatott baktériumok egy tenyészidőszak alatt képesek 100kg nitrogén hatóanyagot megkötni a levegőből, valamint 30-45kg foszfort és káliumot mobilizálni a talajból, és ezt felvehető formában biztosítani a növények számára. Így a felére, harmadára vissza lehet venni a műtrágya felhasználást, amit a gazdák tapasztalatai is igazolnak. De nézzük számokban Táblázatok Ha egy termelő egy évben kijuttat 4q műtrágyát (2q Nitrogén, 2q Komplex), akkor annak a költsége 36.000- 48.000 Ft. Ha baktériumtrágyát is használ a műtrágya felhasználását a felére tudja csökkenteni, ami 18.000-24.000 Ft (1-1q ), a baktériumtrágya tavaszi és őszi kezelésének összköltsége 12.000Ft. Kiszámolhatjuk, hogy ha felére csökkentjük a kijuttatott műtrágyát és hozzátesszük a baktériumtrágyát, akkor éves szinten 6.000-12.000 Ft-ot tudunk megspórolni hektáronként. Szeretném kiemelni, hogy a baktériumtrágyázást, nem, mint konkurenciát kell tekinteni, nem a műtrágya ellen kampányol, hanem az ésszerűség jegyében, egymást kiegészítve kell őket használni, hisz a műtrágya baktériumtrágya nélkül csak félkarú óriás! Emellett a termésmennyiségben is tapasztalható 10-30%-os növekedés, valamint a beltartalmi mutatók javulása is megfigyelhető. A növényvédelem költségei is mérsékelhetőek, mivel egy fejlettebb erősebb növény jobban ellenáll a betegségeknek. A baktériumtrágyával kezelt területeken egyáltalán nem találkoztak a gazdák Fusarium-fertőzöttséggel. A több, 5-10 éves rendszeres használatának eredménye, hogy javul a talajszerkezet. Ennek következménye, hogy könnyebb a talajt megmunkálni és ez a szántásnál felhasznált gázolaj mennyiségének csökkenésében mutatkozik meg. Ezek a hatások mind-mind a gazdaságosabb, olcsóbb termelést tesznek lehetővé. Hol használható? A baktériumtrágyával a talajt kezeljük, nem a növényt, tehát felhasználhatóságát a növénykultúra nem befolyásolja. Alkalmazható, a hagyományos szántóföldi kultúrákban, kertészeti kultúrákban, szabadföldi és fóliás zöldség és gyümölcskultúrákban, fás szárú ültevényekben, energiaültetvényekben, erdők telepítésénél, gyepek kezelésénél. Használható a biogazdaságokban, a nemzeti parkok területein, az AKG, a NATURA 2000 programokban résztvevő területeken egyaránt. A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le hogy: a baktériumtrágya széleskörű felhasználhatósága, jó hatásai révén megfelelő utódja tud lenni a mezőgazdaságból hiányzó szervestrágyának, és a környezeti problémák mellett a gazdák problémáira is megoldást tud nyújtani, és valóban a termelők egyik legjobb barátja lehet. http://agrarszektor.hu/hir/243/hasznos_tippek_igy_sporolj_a_talajjavitason.html

Szabi.

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #294 hozzászólásra GOLYVÁSÜSZÖG Kórokozó: Ustilago maydis Ez az a kukorica betegség, amelyet szinte mindenki ismer, amely a legszembetűnőbb tüneteket produkálja a kukoricán. Teljesen közönséges betegség, ritkán teljes termésveszteséget is okozhat, de nem karantén betegség. Gazdanövény: Csak a kukorica A betegség előfordulása, fontossága: Ez a roppant közönséges kukorica betegség világszerte mindenütt előfordul, amerre kukoricát termesztenek. Képes kipusztítani a teljes növényt, teljes terméskiesést okozni, kisebb - nagyobb kártételével minden évben számolni kell. Kedveli a meleg, csapadékos körülményeket, mindazon által még a messzi északi vidékeken is jelen van. Tünetek, összetéveszthető betegségek, elváltozások: Golyvásüszög levélenA kórokozó a növény minden zöld, föld feletti részét megfertőzi. A megtámadott növényi részek tumorszerűen deformálódnak, felszínüket vékony, ezüstös hártya borítja. Az üszögös tumor belsejét sötétbarna üszögspórák tömege tölti ki. Később a membrán átszakad, a spórák kiszóródnak a szabadba. A kórokozó kimondott sebparazita, emiatt a legsérülékenyebb ( homokverés, hőtágulási mikrosérülések ) részeken, mint pl. a cső vége gyakorta jelentkezik. A betegség gyakorta jelentkezik Európában, ahol vele összetéveszthető betegség alig van. A másik üszögfaj, a rostosüszög ( Sorosporium holci-sorghi ) ugyanis meglehetősen ritka. A kórokozó életmódja: A kórokozó üszögspóraként telel át a talajban, avagy a vetőmagon. A spórák könnyebbek a víznél. Csapadék után ezért felúsznak a tócsák felszínére, majd csírázni kezdenek. A legelső folyamathoz cseppfolyós víz, utána pedig meleg szükséges. A csírázás során kialakuló micéliumok egyesüléséből már fertőzőképes, dikariotikus micélium alakul ki. Ezekből alakulnak ki a fertőzést ténylegesen véghezvivő sarjsejtek, sporídiumok. Ezek fertőzik meg a kukorica növényt. A fertőzéshez ismét cseppfolyós vízre van szükség, valamint sebekre, sérülésekre. Ez a jellegzetes váltakozása a nedves és meleg periódusoknak nagyon fontos a kórokozó számára. A kórokozó által igényelt sebek lehetnek egészen mikroszkopikus méretűek is ( homokverés, hőségsebek,� ). A golyvásüszög obligát parazita, csak élő növényen képes fennmaradni. A fertőzés után pár napon belül a gomba üszögspórák tömegét kezdi el fejleszteni. Ez a ciklus egy vegetáció során sokszor ismétlődhet. Védekezés: A golyvásüszög egyike a legveszedelmesebb kukorica betegségeknek. Ezáltal a rezisztencia nemesítésnek is nagy hagyományai vannak, bár teljességgel rezisztens fajta nincs ez ellen a betegség ellen. Ugyanakkor se szeri se száma a többé kevésbé jó rezisztenciával rendelkező fajtáknak, hibrideknek, melyek az EU területén már régóta termesztésben vannak. A golyvásüszög elleni rezisztencia minden esetben a Leíró Fajtajegyzékben, illetve egyes EU tagállamokban az Ajánlati Fajtalistán fel van tüntetve. A vetésváltásos kukoricatermesztés mindenképpen előnyösebb, mint a monokultúra, mivel kisebb a fertőző anyag mennyisége, ugyanakkor önmagában nem csökkenti számottevően a fertőzöttség mértékét. A jó talajművelés és melioráció szintén hatásos lehet. A homokverés megakadályozása nagy biztonsággal csökkenti a sebzések mennyiségét, ezáltal pedig a fertőzés mértékét is. A fiatal csíranövénykék 2 - 3 leveles korig a fuzáriumos szártőkorhadás ellen is ajánlott csávázószerekkel eredményesen megvédhetők a betegséggel szemben. Ez azért is fontos, mert az ilyen korai fertőzés biztosan elpusztítja a fiatal növényt még termésképzés előtt. Nagyon fontos: permetező szerekkel lehetetlen a golyvásüszög ellen védekezni!

Pintér Zoltán

2014. október 15., csütörtök 11:43

A mák termesztése Jelentősége/felhasználása: élelmiszer (alacsony alkaloida-tartalom: <0,1%) ipar: morfin, kodein stb. alapú gyógyszerek gyártása (magas alkaloida-tartalom: >0,1%), olaj, kozmetikai cikkek előállítása madáreleség dísznövény: virág, tok egyéb: ópium (éretlen gubóból) Géncentrum: Földközi-tenger D-i és K-i vidéke, Égei-tenger környéke Magyarországi termesztés: Kabay János (1927): világszabadalom az alkaloidatartalom kinyerésére az érett gubóból → ICN Alkaloida Magyarország Rt., Tiszavasvári (egykori neve: Büdszentmihály) Család: Mákfélék (Papaveraceae) Fajok: mák (Papaver somniferum L.) Kromoszómaszám: 2n=2n22 A mák fejlődési fázisai: 1. Mag-, nyugvócsíra állapot 2. Csírázás 3. Tőrózsás állapot 4. Szárbaindulás, szártag-növekedés és elágazás 5. Virágzás, mag- és tokfejlődés 6. Mag- és tokérés A nemesítés/fajtaválasztás szempontjai: nagy mag- és toktermő képesség erős, megfelelő szilárdságú, jó állóképességű szár élelmiszer: kék magszín, alacsony morfintartalom gyógyszeripar: nagy, megfelelő összetételű alkaloidatartalom zárt tok, nem pergő magvak betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenállóképesség dísznövénytermesztésben: megfelelő esztétikai értékű tokalak Éghajlatigény Tenyészidő: 120-160 nap (tavaszi), 250-270 nap (őszi) Hőösszeg: 2000-2200 şC Csírázás: 3-5 şC (<-3 şC → károsodás) Szárbaindulás: 16-18 şC (max. tápanyag- és vízigény) Virágzás, érés: 21-23 şC Fokozatos hőmérséklet-emelkedés Vízigény: 280-300 mm Maximum: tőlevélrózsa-szárbaindulás, bimbózás-virágzás kezdete Virágzás után túl sok nedvesség → fejlődés, növekedés megáll Fényigényes!: virágképződés (>20000 lux) Megvilágítás hossza, erőssége → alkaloida-tartalom nő Érzékeny: erős szél, homokverés stb. Talajigény Legjobb: korán melegedő, humuszos homok (?), középkötött v. lazább csernozjom és erdőtalajok pH 7-8 (6-ig) Kerülendő: homok, réti talaj, savanyú talajok (<6 pH) Vetésváltás Jó elővetemények: nyáron betakarított: kalászosok stb.! Kerülendő elővetemény: burgonya, paradicsom, kukorica, napraforgó, pillangósok (fuzárium!) Önmaga után: 4-6 év múlva Utána: őszi búza, őszi árpa Talaj-előkészítés Alapvető szempontok: szántás (20 cm) v. tárcsázás + elmunkálás sekély magágy (1 cm) → aprómorzsás, tömött, sima Tápanyag-visszapótlás A mák fajlagos tápanyagigénye N P2O5 K2O 45 kg/t 15 kg/t 50 kg/t Kijuttatandó műtrágya hatóanyag-szükséglet Nitrogén 100-150 kg/ha, kijuttatás: 50% alapművelés (tavaszi) v. magágyba (őszi), 50% tőlevélrózsás állapotban Foszfor 50-80 (90-110) kg/ha, kijuttatás: alapműveléskor Kálium - 60-90 (80-100) kg/ha, kijuttatás: alapműveléskor Érzékeny: bórhiány!! Istállótrágya: csak az elővetemény alá! Vetés Vetésidő tavaszi őszi II.25.-III.15.(III.31.) IX. Sortávolság 45 cm Vetésmélység 1-1,5 cm Vetéskori csíraszám 1,2 millió/ha Beállt növényszám 500-700 ezer/ha Ezermagtömeg 0,25-0,6 g Vetőmagszükséglet 0,5-0,7 kg/ha Vetésmódok: drazsírozott vetőmag csávázott vetőmag:sugárkezelt mák-/mustármag = 4:1 vetőmag:murokrépa = 1 kg : 4 kg grízzel, őrölt, szitált szénsalakkal, száraz kukoricadarával stb. Gyomirtás: posztemergens(!) Mechanikai gyomirtás is! Kórokozók: ellenük való védelem: csávázás, vetésváltás, rezisztens fajták mákperonoszpóra (!), levél- és tőszáradás (Pleospora papaveraceae), baktériumos gyökér- és szárrothadás (Erwinia carotovora), fuzáriumos tőrothadás, korompenész Kártevők: - máktokormányos (!), máktokszúnyog, répa levéltetű, mákszárdarázs, fekete mák-gyökérormányos, mákvirág-szúnyog Betakarítás Érett: tok sárgás színű, mag fajra jellemző színű VII.vége-VIII.eleje (1 v. 2 menet, kézzel v. géppel) Vágás: 10-15 cm szárral 10-12% magnedvesség, tok: 12-16% Mag:tok:murva = 1:1,5:0,8-0,9 Tárolás: 9% magnedvesség Étkezési mák: morfin<20 mg/ha. Morfológia Gyökérzet: Főgyökér: gyengén elfásodó karógyökér, amely a gyökérnyaknál akár 1,5-2,5 cm átmérőjű is lehet és 70- 100 cm mélyen hatol a talajba. Kevés oldalgyökeret fejleszt, melyek közül a talajfelszín közelében lévők megvastagszanak és a növény támasztását végzik. Szár: Főszár: 50-150 cm hosszú dudvás szár egyenes, felálló, hengeres alakú és sima felszínű. Oldalhajtásai főként a főszár felső részén, a levélhónaljból fejlődnek ki A fő-, és az oldalhajtások egyegy magányosan álló virágban (később termésben) záródnak. Levél: Sziklevél Valódi levél: Tőlevél: hosszúkás, elliptikus formájú, válla gyengén fejlett, széle hullámos. Ilyen tőlevelek alkotják a rozettát. Szárlevél: szórt állású, szárölelő, csúcsa hegyes, válla kifejezett, széle egyszeresen vagy kétszeresen fűrészelt. A mák levelei és szára viasszal borított, ezért hamvas-, vagy világoszöld színű. Virág: 4 db sziromlevele keresztben átellenes elhelyezkedésű. sziromlevelek színe változatos (fehé r, rózsaszín, piros, lila stb.), széle ép, vagy tagolt (karéjos, rojtos, hasított), alakja és mérete fajtánként változó. a sziromlevelek alapi részén egy sötétebb foltot látunk, ezt sziromfoltnak nevezzük. virágjában sok (150-250 db) porzót és egy termőt találunk. A porzók egy része a telt virago díszmákok esetében sziromlevelekké alakul át. A termő 6-18 termőlevélből alakul ki. magház felső részén sugaras szerkezetű bibekoronát, vagy más néven a bíborkorongot találjuk, amely a bibesugarak összenövéséből jön létre. A termő rekeszes felépítésű, a rekeszfalak száma megegyezik a termőlevelek és a bibesugarak számával. termékenyülése bimbózás és virágzás állapotában is megtörténhet, ezért az ones az idegenmegporzás is előfordulhat. Termés: toktermés üreges és többrekeszű. vad és a díszmákok esetén előfordulhat, hogy a tok felnyíló típusú, de a magnak termesztett kultúrmákoknál zárt toktermést találunk. alakja (hosszúkás, hengeres, gömb stb.), színe (sárga, barna, szürke stb.), nagysága (átmérője 2-3 cm-től 6-8 cm-ig változhat) bordázottsága rendkívül változatos. Magok a tok rekeszfalán függenek, éréskor a tok aljára hullanak vese alakúak, hálósan recés felületűek változatos színűek (kék, barna, vörös, szürke, fehér stb.) rendkívül aprók (1-1,2 mm x 0,9-1 mm x 0,8-0,9 mm) ezermagtömege 0,3-0,6 g. Fenológia Csírázási szakasz: a mag duzzadásától, a maghéj megrepedésétől az első lomblevelek megjelenéséig (15-20 nap) tart. Tőlevélrózsás állapot: az első lomblevelek megjelenésétől a szárnövekedésig és a virágkezdemények kialakulásáig (50-60 nap) tart. Szárnövekedési és elágazási szakasz: a szárbaindulástól a főtengelyi bimbó kinyílásáig (25-30 nap) tart. Virágzás szakasza: a virágzás kezdetétől a zöld tok megjelenéséig (12-18 nap) tart. Tok és mag érése: a zöld tok megjelenésétől a teljes érésig (20-35 nap) tart. A tavaszi vetésű mák tenyészideje 100-150 nap, az őszi mák tenyészideje - a tőlevélrózsás állapot megnövekedése miatt - 220- 270 nap.

gazda001

2014. október 15., csütörtök 11:43

Válasz #797 hozzászólásra össz 20, van 1 kicsi terület 2 heki körül oda veszek GK békést, II fokút abból lesz jövöre III fokú vető. Idénről van ugyancsak III fokban saját MV Kolompos (5 t felett nyomott idén pedig homok van rendesen) A kuki helyére meg Fabula megy III fokú saját, mert nem merem elnyomni a kolompost mert qrván érzékeny a fuzáriumra, a fabula meg semennyire sem, és átlagos viszonyok között 6-7 tonnát simán tud az is. (De holvannak- lesznek- itt átlagos viszonyok???) Mi minden éven veszünk kevés fémzároltat, és a köv éven azt csávázzuk és vetjük, kicsi gatyás paraszt, vízzel főz, hogy talpon maradjon(is valami)