Az országban – néhány fagyzugos és hideg területet leszámítva – már nagy biztonsággal lehetne áprilisban a melegigényes növényeket palántázni, ha nem lennének a tavasz közepén rendszeresen jelentkező néhány napos lehűlések és talajmenti fagyok.
Melyik a legmegfelelőbb idő a palántázásra?
Ugyan a klímaváltozás hatásai jól érzékelhetők az enyhe telek, a korai felmelegedés kapcsán, de mint évről évre tapasztalhatjuk, a gyümölcsösökben és a zöldségtermesztésben a fagypont alatti hajnalok komoly károkat okozva rendszeresen jelentkeznek. Ebből adódóan, a kellemes napos időjárás ellenére, nem javasolt a paprika, a paradicsom, a padlizsán, de az uborka és a dinnyefélék korai palántázása sem, jobb megvárni az ültetéssel a lehűlést hozó fagyosszenteket.
Fontos tudni! Az egy-két napos korábbi ültetés nem fog hasonló koraiságot eredményezni az érésben, a növény nem „napokat számol", a faj biológiai küszöbértéke (csírázási hőmérséklet) feletti napi hőmérsékletek összege, az úgynevezett hőösszeg a mérvadó. Kora tavasszal megközelítőleg 2-4 nap csírázási hőmérséklet feletti hőösszege tesz ki érés idején egy nap koraiságot. Ennek ismeretében a melegigényes zöldségfajoknál meggondolandó, hogy néhány napos koraiság érdekében fel szabad-e vállalni az elfagyás vagy a lehűléssel járó növénykárosodás kockázatát.
Jobb megvárni az ültetéssel a lehűlést hozó fagyosszenteket – fotó: Shutterstock
Ezekkel a megoldásokkal előbbre hozható a szedés
A primőrtermesztésben ismert néhány technológiai és technikai megoldás, amellyel a termesztésbiztonság csökkenése nélkül előbbre hozható a szedés. Ezek összehangolásával jelentős koraiság érhető el:
• terület kiválasztása és talaj-előkészítés,
• termesztési és környezeti feltételeknek megfelelő fajtakiválasztás,
• fejlett és edzett palánta,
• megfelelő ültetési és vetési idő,
• növénytakarási módszerek és
• növényvédő fóliák időben történő eltávolítása.
Minden korai termesztési eljárásnak alapja a helyes területkiválasztás és a jó talaj-előkészítés.
A primőrök talajigénye
A gyorsabb talajmelegedés miatt sík vagy enyhe déli, délkeleti lejtőt szükséges választani a primőrök számára, az árnyékos, félig árnyékolt területek nem jöhetnek számításba, mint ahogy a mély fekvésű, magas talajvízszinttel rendelkező talajok sem.
Gyorsabb melegedés miatt a lazább szerkezetű homok- és homokos vályogtalajok előnyösebbek, igaz, ezek a hajnali órákra valamivel gyorsabban lehűlnek, a gyengébb hőakkumuláló képességük miatt a meleget kevésbé tartják meg, mint a kötöttebb földek. Egybevetve az említett kedvező és hátrányos tulajdonságokat, primőrök termesztésére jobbak a laza talajok, mint a kötöttebb vályogok.
Nem mindegy, milyen talajt választunk a primőröknek – fotó: Shutterstock
Mit kell tudni a talajművelésről?
A talajművelést, azaz a forgatást már ősszel el kell kezdeni, hogy tavaszra jó minőségű, ülepedett ültetőágyat kapjunk. Ennek érdekében:
• Növényvédelmi okokból az ősszel letermett növények lombját, szárát, a lehullott, nem egyszer fertőzött termésmaradványokat el kell távolítani (pl. komposztálni, az erősen fertőzötteket elégetni), tanácsos a gyökereket is kihúzgálni.
• Jó talaj-előkészítéssel csökkenthető a gyökerek energiavesztesége azáltal, hogy elősegítjük a mélybehatolásukat, a növény az erre fordított energiáját lomb- és termésképzésre tudja használni. Szakszerű talajműveléssel a mélyebb és nagyobb gyökérélettér kialakításához is hozzájárulunk.
• Javítjuk a talaj levegőzését, a gyökerek oxigénellátását, elősegítjük a gyökérközeg gyorsabb felmelegedését.
• A talajrétegek cseréjével – az alsó regenerálódott réteg felszínre hozásával – javítjuk a gyökértér szerkezeti tulajdonságait.
• Irtjuk és gyérítjük a gyomokat, mindenekelőtt a korai szabadföldi és a hajtatásban nagy tömegben előforduló tyúkhúrt.
• Szerkezetjavítás miatt több szerves trágyát (szerves anyagot) forgatunk a talajba, mint általában a szabadföldi zöldségtermesztésben. Az így bemunkált érett szerves trágya mennyisége a lehetőségektől függően a 8-10 kg/m2-t is elérheti vagy meg is haladhatja.
A talajművelés alapvető és meghatározó technológiai eleme a forgatás, főleg szerves trágya bedolgozása esetén, eszköze az ásógép, az eke, kisebb felületen a kézi ásó.
A szerves trágyával egy időben szórjuk ki az alap- és indítótrágyának szánt műtrágyákat. A széles körben használatos rotációs kapák a talajrétegeket kevésbé forgatják át, ugyanakkor nagymértékben hozzájárulnak a szerves trágyák és műtrágyák talajban történő egyenletes elkeveréséhez, elosztásához. A két művelet nem zárja ki egymást, a forgatást követő rotációs kapa járatásával lehet a legjobb ültetőágy-minőséget elérni.
Csírázó hónapos retek. Egyszerű fóliatakarással 10-14 nappal előbbre hozható a szedése – fotó: Agroinform
Fajtamegválasztás
A sikertelen primőrtermesztés gyakori oka a fajta rossz megválasztása! Korai szabadföldi vagy átmeneti növénytakarásos termesztéshez rövid tenyészidejű, de nem hajtató fajtákat kell ültetni, a hajtató fajták szöveti szerkezete más, környezeti, mindenekelőtt hő- és fényigényük eltérő. A legtöbb fajtaleírás erre vonatkozóan pontos tájékoztatást ad, a hibás döntés növényápolással nem korrigálható!
Jó minőségű palánta
A palánta minősége döntő hatással van a koraiságra és a termésbiztonság fokozására. A kereskedelmi palánta értékmérő tulajdonságait szabvány írja elő. A jó palánta nagy és egészséges, dúsan elágazó, a tápkockát és a cserepet sűrűn átszövő gyökérzettel rendelkezik. Egészséges voltát a hófehér hajszálgyökerekről lehet megállapítani, továbbá arról, hogy mentes a gyökérgubacs-fonálféreg tüneteitől, az apró, gombostűfej nagyságú gumócskáktól.
Sokan annak alapján vásárolják a palántát, hogy milyen hosszú a szára, van-e már rajta terméskezdemény – gondolván, az ilyen növény korábban terem. Nem a lombozat vagy a szár hosszúsága, hanem a gyökértömeg nagysága a mérvadó. A zömökebb, rövid ízközű, de vastagabb szárú növény jobban elviseli az ültetéssel járó megpróbáltatásokat, a kirakást követő kedvezőtlen környezeti hatásokat.
A bekötött palánta kevésbé alkalmas az ültetésre, a terméskezdemények mint fékek visszatartják lombnövekedésben a még fejletlen gyökerű növényt. Ilyen esetben javasolt a terméskezdemények eltávolítása.
Minél nagyobb földlabdával ültetünk, annál biztosabb és gyorsabb az eredés. Paprikánál, paradicsomnál, padlizsánnál ideális a 7x7 vagy 8x8 cm-es, vagy annál nagyobb kocka. A káposztaféléket és a fejes salátát lehet kisebb (4x4–5x5 cm), a kabakosokat (tök, uborka, dinnye) tanácsos nagyobb, 8x8 vagy 10x10 cm-es tápkockában vagy annak megfelelő méretű cserépben nevelni és ültetni. Szálas, földlabda nélküli növények (kopasz palánták) kevésbé bírják a kiültetéssel gyakran járó megpróbáltatásokat (intenzív napsütés, hideg talaj, szeles időjárás), későbbi szabadföldi termesztéshez igen, de korai termesztésre nem javasolt a használatuk.
Az elmúlt években nemcsak a talaj menti fagyok, a hőség és a tűző napsütés is kárt okozott. Sok esetben a túlzottan felmelegedett talajban (főleg homokban) a gyökerek elégtek, a növény leveleit a tűző nap leperzselte. Ültetési szempontból ideális lenne a meleg, de csak borús, esős időjárás. Az erős napsütésnek csak a palántanevelés során jól edzett, a szabadföldi körülményekhez fokozatosan szoktatott növények állnak ellen. A meleg, átforrósodott talajjal szemben egyetlen védekezés van, a kiültetett növények folyamatos öntözése. Így hűthető a talaj, továbbá lehetősége van a növénynek az asszimilációval járó párologtatással a lombozat hűtésére.
A meleg, átforrósodott talajjal szemben egyetlen védekezés van, a kiültetett növények folyamatos öntözése – fotó: Shutterstock
_fill_100x75_0.jpg)
