Hogy mi történt a második világháború előtt, alatt és után a minőség és mennyiség tekintetében is világhírű magyar lóállománnyal, arról Dunai Andrea ír Lovak sorsa címen nemrég megjelent könyvében.


Bármennyire is hihetetlen, de a lovas nemzet jelzős szerkezet a második világháború éveiben nem csupán hangzatos szólamként, hanem még ténymegállapításként írta le az akkori valóságot. Az agrártörténeti közmegegyezésben az államalapítást követő kilenc évszázad legprosperálóbb nemzetgazdasági ágazatának tartott magyarországi lótenyésztés ugyanis az agrár-világstatisztikák szerint még a motorizáció első évtizedeiben, a trianoni határok között is a harmadik legjelentősebb volt az Uraltól nyugatra a francia és a német után, továbbá hatodik az Oroszország, az Egyesült Államok és Argentína által vezetett globális listán. Az 1940-es évek elején 900 ezer egyedből álló populáció minőségét jól jelzi, hogy a Horthy-korszak közepétől a 60 ezret is elérte az évente hadi, polgári, illetve versenyzési célra külföldre értékesített hátas- és fogatlovak száma. Egyszóval, még a 20. század első felében is a magyar agrárium volt Európa legjelentősebb lóexportőre.

versenylovak

A magyarországi lótenyésztés az agrár-világstatisztikák szerint még a motorizáció első évtizedeiben, a trianoni határok között is a harmadik legjelentősebb volt az Uraltól nyugatra a francia és a német után – forrás: Pixabay

A magyar tenyésztésű fajták egyedeit magasra értékelte a harmadik birodalom hadserege is.

„1944 márciusában, a német megszállást követő napokban különös magyar-német látogatócsoport jelentkezett be a Magyar Ügetőverseny Egyesület elnökségéhez. A kéretlen vendégek a budapesti rendőrhatóságot, a német SS- és rendőri erők főparancsnokságát és az SS Vezénylési Főhivatal különtörzsét (Sonderstab SS-FHA) képviselték. (...) bejelentették igényüket a Magyarországon különösen elterjedt, úgynevezett amerikai típusú ügetőlovakra" – indítja a náci összeomlás előtt másfél évvel kezdődő sztorit a több mint 400 oldalas kötet.

versenylovak

A  magyar tenyésztésű angol telivérek einstandját kiemelten indokolta, hogy akkoriban már számos zsidó származású tenyésztő futtatta meglehetős sikerrel saját nevelésű klasszisát a pesti gyepen – forrás: Pixabay

Az amerikai ügető „erős izomzatú, enyhén durva fejű, de kifejező szemű, feszes hátú, kicsi patájú, kiegyensúlyozott természetű" fajta, amelyet ugyan elitsportokra szelektáltak, de a tenyésztésben mindmáig használják a jól öröklődő, illetve örökített, leszármazottaikban nemzedékeken át rögzülő pozitív tulajdonságaik okán.

Az 1945-ös fegyverletételig az eredetileg meghatározott 20 ezres kvóta duplájánál is többet einstandoló, a csúcsminőségért töredék árat fizető német megszállók bemutatkozásként vitték az összes, az 1990-es évek végén lebontott Kerepesi úti pályán tréningben lévő lovat – és biztos ami biztos, lefoglalták a Nemzeti Lovarda istállóiban elhelyezett, a ma ismert modern lovassportok valamelyikében jeleskedő hátasokat is. Nem sokkal később, az Albertirsai úti – ma Kincsem Park néven ismert – galopp-pályán is megjelent a fent említett rekviráló különítmény. A lóversenyzés vágtaspecialistái, a nem csupán Kincsem miatt világhíres magyar tenyésztésű angol telivérek einstandját kiemelten indokolta, hogy akkoriban már számos zsidó származású tenyésztő futtatta meglehetős sikerrel saját nevelésű klasszisát a pesti gyepen.


A Habsburgok Este-modenai hercegi ága által alapított, kalandos előéletű Sárvári Ménest és a mezőhegyesi félvér (más néven furioso-north star), gidrán és nóniusz fajtákból és keresztezéseikből álló állományt 1944 decemberétől 1945. április közepéig áttelepítették a bajorországi Leutstettenbe, ahol 1947-től Ludwig von Bayern, vagyis Lajos bajor herceg irányította a tenyésztési és a sportcélú tréningmunkát is. Dunai kutatásaiból kiderül, hogy a béketábor országainak gazdátlanul maradt német vagyonelemeit magának követelő Szovjetunió Külföldi Javainak Főigazgatóságán tudtak a Bajorországba menekített ménes több száz értékes sportlováról, de végül csak a família sárvári kastélya került a szovjet nép tulajdonába.


A békekötés után pár évvel leereszkedő vasfüggöny nyugati oldalán évtizedekig csak a bajor állomány öregbítette a magyarországi lófajták feledésbe merülő hírnevét, mígnem a 80-as évek elején a bajor herceg – elsősorban anyagi megfontolásból – visszaadta ménesét Magyarországnak. Így került újra származási, pontosabban eredeti tenyészközpontjába a díjugratásban, lovastusában, fogathajtásban is az elithez sorolt furioso fajta, de már a szocialistának mondott mezőgazdaság egyik zászlóshajójának számító kombinát állattenyésztési ágazatába, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság sárvári telepére.

Forrás: Qubit