Magyarországon mintegy 27 kullancsfaj fordul elő, szezonalitásuk nagy eltéréseket mutat: míg egy részük tavasszal aktív, addig például a Dermacentor reticulatus ősszel gyakoribb, és léteznek hidegkedvelő, úgynevezett „téli kullancsok" is. Közéjük tartozik a Haemaphysalis inermis, aminek életmódját érdemes megismerni.

A Haemaphysalis inermis különböző alakjait megfigyelték már rágcsálókon, madarakon és embereken is. A Földközi-tenger régióinak, Franciaországnak és Lengyelországnak gyakori erdei lakója, aminek a gazdaállat-repertoárjában szarvasmarhák, juhok, lovak, kutyák és sündisznók is szerepelnek – írja az egy.hu.

Az 1950-es és 1960-as években az Állattani Közleményekben már szerepelt, hogy az éveken át tartó megfigyeléseknek köszönhetően hazánk minden hegyvidékén, ahol szarvas és őz él, gyűjtöttek a téli hónapokban a példányaiból – például mintát vettek Észak-Magyarországról és a Mecsek több területéről is.

A téli kullancs valamivel kisebb a közönséges kullancsnál (Ixodes ricinus), a színe világosabb és kicsit kerekebb a hasa is. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy úgynevezett kullancsbénulást okozhat, amely akár a házi kedvenceink életét is veszélyeztetheti.

A kullancsbénulást az a neurotoxin okozza, ami a nőstény kullancsok nyálában található. A neurotoxin a kutya idegrendszerére hat: károsítja a gerincvelőt és az izmokat összekötő idegek működését, ezzel gátolva a mozgást. A betegség tünetei először a hátsó végtagokon jelentkeznek: a mozgásuk bizonytalanná válik, majd a bénulás fokozatosan halad felfelé a törzs, a mellső végtagok,  a nyak, majd a fej irányába. Életveszélyessé akkor válik, amikor eléri a légzőszerveket vagy a szívet, ezért nagyon fontos a korai felismerés és az időben elkezdett állatorvosi kezelés.

kullancs

Közönséges kullancs (Ixodes ricinus) – fotó: pixabay.com

Tudományos kutatások szerint a téli kullancsok példányaiban általánosságban is kimutatták a Rickettsia nemzetségbe tartozó baktériumokat. A kórokozók jelenlétét korábban csak más kullancsfajok esetében bizonyították rendszeres jelleggel, azonban ma már a téli kullancs is felelőssé tehető az enyhétől a súlyosig, állatról emberre terjedő betegségek terjesztésében.

2010-ben hazánkban is találtak egy olyan téli kullancsot, amiben megtalálták a Rickettsia helvetica baktériumot, sőt: egy új Rickettsia genotípust (Candidatus R. hungarica) is azonosítottak a befogott példányokban.


Napjainkra már számos más zoonózisos megbetegedésért felelős kórokozót is kimutattak a különböző kullancsfajokban, a téli kullancs például a Borrelia miyamotoi által okozott lázas betegségért is felelőssé tehető, és gyors globális terjedési ütemet mutat: 1994-ben Japánban írták le először, és azóta már a szomszédos országokban is elterjedt, egyre csak növelve a vektorok diverzitását.

A kullancsok által terjesztett, emberre és állatra is veszélyes fertőzéseket komolyan kell venni, hiszen minél intenzívebben érintkezünk a körülöttünk élő élőlényekkel, és a terjeszkedésünkkel minél közelebb hozzuk őket magunkhoz, annál nagyobb eséllyel számolhatunk az ezekből eredő gondokkal.

A klímaváltozás hatásai a kullancsokat sem kerülik el. A fagyos napok száma évről évre kevesebb, így megnő azoknak a késő őszi és téli időszakoknak az aránya, amikor a kullancsok jelenlétére számíthatunk. Sőt,

az enyhe telek miatt a vadon élő gazdaállatok túlélési esélyei is megnőnek, így mivel több a gazda, a kullancspopulációk is könnyebben növekszenek.

A figyelmes, felelős és elővigyázatos viselkedés a mai modern életformák alapja – teremtsük meg az elővigyázatosság gyakorlatának alapjait. Járjunk bátran a természetbe, de gondoskodjunk az élősködők elleni megfelelő védelemről és higiéniáról: ne csak a nyári hónapokban, hanem bizony télen is, akkor, amikor a legkevésbé számítanánk rá.

Indexkép: pixabay.com