A repülőgépekkel végrehajtott kémiai szúnyogirtás nagyon súlyos ökológiai kockázatokat rejt. A közelmúltban szakemberek együttműködésével lezajlott egy vizsgálat, amelynek célja a Debrecen területén végzett légi szúnyoggyérítés valós, közvetlen hatásainak dokumentálása volt. Lesújtó eredmény született: katicák, fátyolkák, fürkészdarazsak és egyéb ízeltlábúak estek áldozatul a méregnek, szúnyog pedig alig akadt közöttük.
A kémiai szúnyoggyérítést követően deltamethrintől rángatózó rovarok hullottak a fákról és a levegőből – fotó: Kántás Zoltán, Debrecen, 2024. július 27.
A kémiai szúnyoggyérítés hátulütői
Debrecen különböző pontjain szakemberek elvégeztek egy elsősorban rovarokat érintő tényfeltáró vizsgálatot a 2024 júliusában végzett légi, kémiai szúnyoggyérítés alkalmával.
A botanikus kertben és a város további 3 pontján lezajlott mérés során összesen 3 darab csípőszúnyogot találtak, az áldozatok közel 99%-a pedig egyéb fajok közül került ki.
A néhány estén át tartó szúnyoggyérítés hatására jellemzően a fecskék alapvető táplálékául szolgáló legyek, apró fürkészdarazsak és pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicák és egyéb rovarok hullottak a talajra terített lepedőkre. Az állatok az idegméreg által kiváltott jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, és egy részük csak akár 2-3 napig tartó rángatózást követően pusztult el. Mindez csupán a művelet közvetlen pusztító hatása, azonban a mérgezést túlélő rovarok is károsodhatnak.
A permetezés védett természeti területet is érintett. Ráadásul a botanikus kert tavának partján talált megmérgezett ízeltlábúak jelenléte arra utal, hogy a kiszórt idegméreg a vízbe is beszóródott, pedig a deltamethrin még alacsony koncentrációban is hosszan tartó károsodást okoz a vízi élővilágban.
Tehát mind a vízi, mind a levegőben vadászó rovarokra is csapást mérünk a kémiai szúnyoggyérítéssel, így ellentmondásos módon épp a vérszívók számára biztosítunk ragadozóktól mentesebb életteret, támogatva ezzel az állományuk gyors, ismételt regenerálódását.
A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a deltamethrines szúnyoggyérítés nemcsak ökológiai problémákat okoz, hanem egészségügyi kockázatot is rejt, mert a gyors egymásutánban érkező szúnyoggenerációk – alkalmazkodva a méreghez – képesek rezisztenssé válni. Ezáltal egy járványügyi vészhelyzetben fegyvertelenek maradhatunk a betegségeket terjesztő vérszívókkal folytatott küzdelemben.
A Virológiai Nemzeti Laboratórium Debrecenben és több nagyvárosban végzett felmérése rámutatott arra, hogy a potenciálisan vírushordozó fajunk, a dalos szúnyog populációi a szúnyoggyérítési gyakorlat következtében már jelentős arányban ellenállóvá váltak a kémiai szúnyogirtás során használt hatóanyaggal szemben.
Van hatékony, de természetkímélő megoldás
Hazai tudományos szervezetek és szakértők szerint egyszerre elérhető lenne a szúnyogártalom hatékony csökkentése, a rezisztencia elkerülése és az élővilág kímélete. Erre jól működő példa például Törökbálint, ahol már negyedik éve nincs szükség kémiai szúnyogirtásra. Sikerült egy olyan környezettudatos szúnyogmentesítési módszerre helyezni a hangsúlyt, amellyel közvetlenül a szúnyoglárvák kifejlődését akadályozzák meg. A cselekvést megelőzi a településen megjelenő szúnyogfajoknak és ezek forrásának a felmérése, valamint tájékoztató kampánnyal, sőt akár személyes helyszíni tanácsadással is bevonják a lakosságot a folyamatba. Ahol szükséges, egy világszerte sikerrel alkalmazott készítményt vetnek be a szúnyoglárvák elpusztítására.
A BTI nevű, természetes baktériumon alapuló megoldás nem okoz a kémiai szerhez fogható kiterjedt kárt az élővilágban, mert elsősorban a különböző szúnyogfajokat pusztítja el, ráadásul már lárvakorban.
A Bacillus thuringiensis israelensis nevű talajlakó baktérium által termelt fehérjével meglehetősen szelektív módon lehet elpusztítani a szúnyoglárvákat, ugyanakkor a víz nem válik mérgezővé – fotó: Kántás Zoltán
A kémiai szúnyogirtást csak nagyon ritkán, valós egészségügyi vészhelyzetben, precízen kivitelezve lehetne alkalmazni; akkor, ha a megelőzés kudarcot vallott.
Fontos kiemelni, hogy a helyi szúnyogártalom nagyrészt épp az emberi figyelmetlenség hozadéka. Hiszen a fedetlen esővizes hordók, az eltömődött ereszcsatornák, a cserépalátétekben és egyéb tárgyakon visszamaradt kis vízgyülemek termelik ki a kellemetlen rovarsereg javarészét.
A szúnyogállomány túlnyomó részét a lakosok tenyésztik ki saját maguk és szomszédaik részére. Ezért a tájékoztatókampány elengedhetetlen – fotó: Kántás Zoltán
Tanulva tehát a működő hazai példákból és fokozatosan átállva a biológiai alapú szúnyoglárva-gyérítésre, kellő odafigyeléssel orvosolni lehetne a problémát. Így a városlakók és a helyi élővilág is mentesülhetne a kémiai szúnyogirtás rendkívül összetett ökológiai és egészségügyi hatásaitól, melyek sok tekintetben a mai napig feltáratlanok.
Forrás: greendex.hu
_fill_100x75_0.jpg)
