Vett egyet magának Háda Lóri influenszer is, s mint azt az erről közzétett videója kapcsán írta: a gép már a hazaúton elromlott... Elment a gyújtás, nem először és nem utoljára. Barátja, Marci segített elvégezni az alapkarbantartásokat és beépíteni egy elektromos, tirisztoros gyújtást. Lóri szerint egyértelműen kijelenthető, hogy az UAZ 452 a BARKAS-nál jobban használható, az viszont könnyebben vezethető.

Az UAZ-452-es gyártása 1965-ben kezdődött meg, de kezdetben a típust kizárólag katonai célokra gyártották. Az alakja miatt Buhanka (orosz; kenyér, cipó) becenevű bázismodell (UAZ-452) mellett megjelentek az UAZ-452A, AS és G jelű mentőautók, a felépítmény nélküli UAZ-452AE, a nyitható tetejű UAZ-452V, a duplakabinos UAZ-452D, valamint az UAZ-452P traktor. Készült néhány különleges változat is, ezekről bővebben itt olvashatsz.


A 452-es gyedi járműtípus volt: gyakorlatilag egy kisbusz és egy terepjáró keresztezéséből született, amire szükség is volt, tekintettel a Szovjetunió rendkívül hiányos infrastruktúrájára. Ugyanazt a ZMZ-451E motort építették bele, amit a GAZ M-21 „Volga" típusú személyautóba is. A 2445 ccm-es, négyhengeres, folyadékhűtéses motor csupán 70 lóerős teljesítményre volt képes, igaz, a nagy sebesség nem volt szempont a típus építésénél. Kisbuszoktól szokatlan módon az UAZ-452-es kapcsolható összkerék-hajtást és emelt hasmagasságot kapott, ezáltal nehéz terepen is jól boldogult.

A puritán jármű elöl 2, hátul 7-11 utas szállítására volt képes, de a hátsó raktérben általában az adott feladathoz szükséges felszerelések kaptak helyet. A legismertebb változat, a mentőautó-modell volt, amelyben egyetlen fekvőhelyet alakítottak ki, de alternatívaként 6 ülőhelyes, illet 4 ágyas változatot is készítettek (utóbbinál két-két egymás feletti vászon hordággyal). Azért, hogy alkalmas legyen a rendkívül hidegben történő mentésre, az UAZ-452-es belső terét egy különleges hőszigetelő réteggel vonták be.

1985-ben változtattak a jármű belterén: a fémfelületek egy részét műanyag elemekre cserélték, a lökhárítókra gumipogácsákat erősítettek, valamint megnövelték a visszapillantó tükrök méretét.

Az UAZ különböző változatait a 2000-es években még mindig gyártották, de lényeges változtatásra továbbra sem került sor. Az UAZ-452-es gyorsan elavult, ennek ellenére a legtöbb üzemeltető kedvelte, mivel rendkívül tartós konstrukció volt, egyszerű karbantartással és olcsó üzemben tartással.

Az UAZ-452 jóval túlélte a Szovjetunió összeomlását, amit elsősorban rendkívül jó terepjáró-képességének és annak köszönhetett, hogy ilyen alacsony üzemeltetési költséggel nem akadt konkurenciája. Az UAZ azon kevés orosz autógyártó közé tartozik, amely képes volt túlélni a piaci verseny közepette is. Az 1971-től gyártott UAZ-469-es gyártását 2015 végén tervezték befejezni, de a jelentős piaci igény miatt végül a kínálat része maradt a ma már Hunter néven kínált típus.

Indexkép: Youtube