A Hód-Mezőgazda Zrt. a délalföldi térség meghatározó nagyüzeme, mezőgazdasági alaptevékenységgel foglalkozik. Versenyképes sertés- és húsmarha ágazattal, országosan is élvonalbeli tejelő tehenészettel rendelkezik. Szintén alapvető fontosságú tevékenységeik közé tartozik a vetőmag-utánpótlás, a már meglévő nagy öntözési rendszerek és egyéb beruházásaik pedig a hosszú távú gazdálkodást célozzák meg. Mivel már elődeik is a több lábon állásban hittek, ők is követik ezt a mintát, sokoldalúságukat egy, mára az ország egyik legrangosabb rendezvényévé váló szakmai kiállítással tettek teljessé, amit idén már 21. alkalommal rendeztek meg. A XXI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok rendezvényén Antal Gáborral, a vásárhelyi Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.

- A szabadtéri rendezvények szempontjából nézve az időjárás nem volt kegyes a megnyitón. Mennyire nehezítette ez meg a munkájukat?

- Folyamatosan figyeltük az előrejelzéseket, és voltak olyanok, amik éjszakára és kora reggelre esőt mondtak, így számítottunk rá. Ez kint a szántóföldön jó, de itt sem olyan nagy probléma, túl lehet vészelni, a szakmai látogatók elviselik, mert tudják, hogy ami nekik kis kellemetlenség, az a növényeiknek kint a földön jó, mert hozzájutnak a megfelelő csapadékhoz. A látogatók érdeklődési kedvét azonban az időjárás egyáltalán nem veszi el.

- Kár is lenne, hiszen idén is számos újdonsággal készültek. Eddig itt nem szereplő állatfajták láthatók, a 160 ezer négyzetméteres kiállítási centrumban új kiállítási területeket nyitottak meg a látogatók előtt, és a rendelkezésre állás szimbólumát is felállították azzal a 10 méter magas, 5 méter széles kapuval, ami az egyik bejárat közelében található. Emlékszik még arra a pillanatra, amikor ennek a kapunak az ötlete megszületett?

- Talán nem is tudnám ennek a gondolatnak az elejét megnevezni. Hódmezővásárhely és környékének állattenyésztési hagyománya régre nyúlik vissza, hiszen 1896-ban épp itt alapítottak egy Magyar Királyi Mezőgazdasági Szakiskolát, aminek egy régi fotóján láttuk ennek a kapunak az eredetijét, ami szimbolikus jelentése szerint utat jelentett a tudás műhelyébe. Mivel mi is így tekintünk magunkra, ennek további jelentése az, hogy mi is mindenki számára nyitva állunk. Idén 274 felsőoktatásban tanuló és 1244 szakközépiskolás látogatja a kiállítást szervezett körülmények között, és rajtuk kívül is nagyon sok agráriumos tanuló érkezik egyénileg. Ez óriási szám, aminek azért van nagyon nagy jelentősége, mert ők a jövő generációja.

- A Hód-Mezőgazda Zrt. a kiállítási időszakon túl mennyire tud nyitott lenni a térség fiataljai számára?

- Felénk igen erős érdeklődés irányul, nagyon sokan jelentkeznek, hogy szeretnék itt tölteni a szakmai gyakorlatukat, és egyáltalán, tájékozódni is. Sajnos Magyarországon nem sok helyen látható olyan sertés- és szarvasmarhatelep, mint ami nálunk van. Egyelőre még nagyon kevés helyen látni ekkora állományt, ezért külföldről is rendszeresen keresnek fel bennünket. A fogadó készségen túl a szakmai kompetencia is fontos, aminek azért is van nagy jelentősége, mert az egyetemek az elméleti oktatás mellett nem tudják a hallgatóknak a gyakorlatot megmutatni, ezért jönnek el ide. De az itt látottak is csak mint egy pillanatkép lehet elegendő arra, hogy mit kellene a jövőben elérniük vagy honnan kéne még tovább fejlődniük, hiszen a jelenlegi szinten nem lehet megállni.

- Mennyire valósíthatók meg ma az itt látottak a hazai gyakorlatban?

- Mintegy húsz éve az agrárium nem volt annyira jövedelmező, de az utóbbi évtizedben, amikor a mezőgazdaság jövedelmezősége megváltozott, az érdeklődés is nagyobb lett, és azóta egyre többen gondolják úgy, hogy agráriummal kellene foglalkozniuk. Ezért is lett egyre több a diák a mezőgazdasági képzések területén, illetve fokozatosan kinőnek azok a generációk is, akiknek a szülei a rendszerváltás környékén kezdték az egyéni agrárgazdálkodást. Ezek a fiatalok most kezdik átvenni a stafétabotot az akkor középkorú felnőttektől, akik akkoriban megalapították ezeket a cégeket, családi gazdaságokat. Ők lassan félreállnak, nyugdíjba mennek, és ez az új generáció bejelentkezett ezeknek a gazdaságoknak a vezetésére. Ettől függetlenül még híg a szakma, nagyon sokan tanulnak, de az is biztos, hogy sokkal kevesebben fognak tudni elhelyezkedni, mert az agrárium nem tart el annyi embert, mint amennyiről gondolják, hogy el fogja tartani. Hiszen alapvetően kell, hogy ez a terület szolgáljon szociális célokat, de ez csak a vidéknek bizonyos részein érvényes, és ami a versenyszektor részét illeti, kell, hogy szolgáljon piaci célokat, és azoknak a cégeknek igenis versenyezni kell, ráadásul nem csak az Európai Unióban, hanem akár a világon lévő versenytársakkal szemben is.

- A kiállításra vonatkoztatva is megfigyelhető, hogy az elmúlt 21 során mikor változott meg jelentősen ez a fajta érdeklődés?


- Mivel ez egy szakmai rendezvény és főleg az elején állattenyésztési kiállítás volt – és az első 10 évben még nem én álltam mindezek élén, csak mint látogató vettem részt –, de a kollégáim tapasztalatai alapján ez az érdeklődés fokozatos volt. A kiállítás sem egyik pillanatról a másikra nőtte magát azzá ami, és amit mára elértünk, az sem csak a mi érdemünk, hanem az ittlévő kiállítóké is. Ez azért is fontos, mert ma már bátran kijelenthető, hogy aki nincs itt, az lemarad.

- Nagyon elfoglalt és látni, amint aktívan tevékenykedik, de azt is látom, hogy meglehetősen fáradt. Milyen napok állnak önök mögött?

- Azt kell tudni, hogy nekem éppúgy, mint a kollégáimnak ezt a kiállítást a napi teendőink mellett kellett megszervezni, hiszen olyan feladatokat látunk el az év 365 napján, ami önmagában is egész embert kíván és sokszor azok is embert próbáló feladatok. Azt szokás mondani, hogy amikor az aktuális kiállítás véget ér, azonnal elkezdődik a következő évi, de a mostani kiállítás aktív szervezése január elején kezdődött, amikor visszajöttünk a karácsonyi szünetről, az utolsó hetek pedig mondhatni, nagyon intenzívek voltak, minden kollégámnak nagyon nagy a leterheltsége, hétfőtől pedig már teljes erővel a napi teendőkhöz térünk vissza.