Egyes nézetek szerint az ipari méretű állattartás károsítja a környezetet, hiszen hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz-kibocsátásáért felelős, jelentős víz- és takarmányfelhasználással jár, valamint talaj- és vízszennyezést idéz elő. Sokak szerint az állati termékek teljes mellőzése lenne a megoldás, míg mások azt javasolják, hogy az alacsonyabb környezeti terhelésű állatok, például csirke fogyasztására helyezzük a hangsúlyt. Ez a megközelítés azonban gyakran figyelmen kívül hagyja az állattartás sokrétű hatását, ezért a probléma kezelése ennél sokkal összetettebb szemléletet igényel.


A szarvasmarhák és más kérődzők táplálkozása egészen különleges szerepet játszik az emberi élelmezésben. Ezek az állatok képesek emberi fogyasztásra alkalmatlan növényi alapanyagokat – például füvet – értékes állati eredetű élelmiszerré alakítani, ezáltal nem állnak közvetlen versenyben az emberi táplálkozásra is felhasználható takarmányokért. A kérődzők ráadásul kulcsszerepet játszanak bizonyos gyepökológiai rendszerek fenntartásában, például a Hortobágy, vagy az európai hegyi kaszálók, legelők esetében. Legeltetésük hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez és számos természetes élőhely fennmaradását biztosítja.

Ezzel szemben a tyúkok és a sertések emésztése jobban hasonlít az emberéhez, ezért ezek az állatok olyan takarmánnyal – például kukoricával, szójával vagy búzával – táplálkoznak, amelyet az emberek is elfogyaszthatnának. Ez a közvetlen versengés az élelmiszerforrásokért különösen problémás, amikor az emberi élelmezés szempontjából hasznos terményekből takarmány lesz.



Az állattartás környezeti hatásai között gyakran emlegetik a kérődzők metánkibocsátását és vízigényét. A metánkibocsátás valóban fontos tényező, de önmagában nem elegendő érv a kérődzők teljes elutasítása mellett. A vízigény esetében sem mindegy, hogy az ipari tartásról vagy a gyepre alapozott extenzív rendszerekről beszélünk. Az állatok takarmányának megtermeléséhez szükséges víz jelentős része ugyanis az égből érkező csapadék formájában jön, ami rövid időn belül újra visszakerül a természet körforgásába.

A legnagyobb különbség az ipari és az extenzív állattartás között nemcsak az ökológiai lábnyomban rejlik, hanem abban is, hogy az extenzív rendszerek multifunkcionálisak: egyszerre segítik a természetes élőhelyek fenntartását, biztosítanak jó minőségű élelmiszert, és csökkenthetik a külső anyag- és energiaigényt. Emellett ezek a rendszerek az állatok számára is sokkal természetesebb életkörülményeket biztosítanak, mint az ipari állattartás, amely gyakran szenvedéssel és betegségekkel jár.

A fenntarthatóbb megközelítés lényege az, hogy az állattartás és a növénytermesztés rendszereit összekapcsoljuk. A legelő állatok trágyája például kiválthatja a műtrágyákat, míg az állatok melléktermékekkel való etetése csökkentheti a hulladékot. Az ilyen körkörös rendszerek nemcsak ökológiai szempontból előnyösek, hanem gazdasági és etikai téren is jelentős javulást hozhatnak.

Az állattartás kérdése nem egyszerűen fekete-fehér. Az a cél, hogy mindenki felismerje: vannak olyan alternatív rendszerek, amelyek megfelelő körülmények között nemcsak fenntarthatóbbak, hanem az emberi élet minőségéhez is érdemben hozzájárulnak. A változáshoz azonban átfogó szemléletváltásra van szükség, amely az állattartás minden aspektusát figyelembe veszi.

Forrás: Greendex

Indexkép: Pixabay