Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) ceglédi szervezete honlapján találtunk egy, a témával kapcsolatos kiváló összefoglalót Nagy Csaba Somogy megyei OMME-szaktanácsadó tollából.

Mint azt írta: mielőtt állattartásra adja valaki a fejét, alaposan át kell gondolnia, képes-e ő maga az állat(ok) gondozására, különös tekintettel a méhszúrás iránti egyéni érzékenységre, allergiára. Másodsorban pedig rendelkezik-e megfelelő területtel, ahol a méhek a táplálékukat a vegetációs időszak minél nagyobb részében ők maguk képesek begyűjteni.  Fel kell mérni az adott terület mézelő növényeit és ma már a méhsűrűségét is. Ezek függvényében tervezhetjük meg a méhészkedésünket.

Arra figyelmeztet: minden állatfaj esetében igaz, de a méhek esetében fokozottan, hogy megfelelő tudás nélkül csupán életben tartani is nehéz egy méhcsaládot, ha pedig termelni is akarunk velük, akkor a biztos szaktudás szinte elengedhetetlen. Ha mindezt alaposan mérlegeltük, és a megfelelő tudással felvértezve úgy döntöttünk, hogy belevágunk a méhészkedésbe, akkor a következők a teendőink:

A méhek beszerzése

Viszonylag ritka, hogy sikerül befognunk egy méhrajt, de a legkisebb költséggel járó módja annak, hogy méhekre tegyünk szert. Ma már sokan kínálnak eladó méheket, kereten vagy kaptárral is. Minden esetben kötelező a méhek állategészségügyi vizsgálata a szállítás előtt, és csak a hatósági állatorvos által kiállított egészségügyi igazolással szállíthatóak a méhek.


A méhek elhelyezése

Kellő méhészeti tudás birtokában igyekezzünk a legmegfelelőbb helyre elhelyezni a méhesünket. Már sem egyszerű dolog! A szomszéd ingatlantól legalább 4, de legfeljebb 2 méter távolságnál közelebb nem tehetjük a kaptárakat – a 2 méter akkor tartható, ha a méhek legalább 2 méter magas kerítéssel a magasba felrepülve, vagy ellenkező irányba reptetve a szomszédot nem zavarják. Használatban levő utak külső vízelvezető árkától legalább 10 méter távolságot kell tartani az elhelyezéssel. Utak közelében elhelyezett méhcsaládok esetén a méhészettől jobbra és balra 50-50 méter távolságra „VIGYÁZZ MÉHEK!" figyelmeztető táblát kell kihelyezni, a kaptárak kijáróit pedig csak az úttal ellentétes irányba szabad elhelyezni. Vándortanyán, telephelyen (ha az nem a tulajdonos lakóhelyével összefüggő területen van) a méhek tulajdonosának nevét, lakcímét és telefonszámát és a kihelyezett méhcsaládok számát egy 30x40cm-es táblán jól látható helyen fel kell tüntetni.
Állományunkat a méhek aktív időszakában (a tisztuló kirepüléstől a betelelésig) három hetente át kell vizsgálnunk és ha bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségre utaló jeleket találunk, kötelező értesíteni a méhegészségügyi felelőst. A további teendőket ő és a hatósági állatorvos irányítja majd.

méhészet

Szép és hasznos tevékenység, szenvedély a méhészkedés, de sokrétű és biztos tudást igényel – fotó: pixabay

A méhészeti tevékenység bejelentése

Méhészkedésünket a tevékenység megkezdése után nyolc napon belül be kell jelentenünk az önkormányzat jegyzőjének. Érdemes már a méhek beszerzése előtt is érdeklődni nála, mert a méhtartást helyi önkormányzati rendeletek is szabályozhatják. A méhészkedésünket ezután minden év február végéig évente be kell majd jelentenünk. Az erre a célra szolgáló nyomtatvány az OMME honlapján a „Letöltések" menüpontban megtalálható.  Az önkormányzati bejelentkezés alapján keres majd fel minket a méhegészségügyi felelősünk, aki a kötelező monitoring vizsgálatot el kell, hogy végezze a méhállományunkban, rögzítve a családok számát, és mentességét a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségtől.

Az adott megye Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága is lajstromba veszi a méhészeteket, a tenyészetet és a tartási helyet regisztrálják. Bejelentkezéshez a hatósági állatorvos által aláírt TIR-ENAR bejelentkező-lapot kell eljuttatni az igazgatóság ügyintézőjéhez.  Szintén az OMME honlapon megtalálhatóak a bejelentkezéshez szükséges 2150, és 2152-es számú nyomtatványok.  Az esetleges változásokat a 2151 és 2153 számú adatlapon kell bejelenteni.  (új telephely, tenyészet új címe, stb.) Ezelőtt azonban még van teendőnk.

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH)

Már a tenyészet bejelentő lap első rovatában az MVH ügyfél-azonosító számot kéri a nyomtatvány. Amennyiben ilyen számmal még nem rendelkezik, akkor ezt az MVH által rendszeresített G1010-01 (természetes személyek számára) illetve G1020-01 (nem természetes személyek számára) számú formanyomtatványon kérheti a hivataltól (legkésőbb a kifizetési kérelemmel együtt benyújtva). A G1010-01 illetve a G1020-01 nyomtatványokhoz (illetve a későbbiekben, ha a bankszámlaszám változását kívánjuk bejelenteni) mellékelni kell bankszámlaszámot igazoló irat másolatát – ez lehet banki igazolás, vagy folyószámlakivonat másolata.

A regisztrációs nyomtatványok a honlapon szintén megtalálhatók. A kitöltött lapot a megyei MVH kirendeltséghez kell eljuttatni.

Ha csak a magunk szórakozására tartunk néhány méhcsaládot, és semmilyen értékesítést nem tervezünk, az MVH ügyfél-azonosító számot akkor is meg kell kérni, ekkor az őstermelői igazolvány és az adószám kiváltása nem kötelező. Célszerűbb azonban az őstermelői igazolványt is kiváltani a falugazdászoknál, hiszen így lehetőségünk nyílik a terményeink értékesítésére és támogatások igénybevételére is. Az igazolvány kiváltásával egy időben adószámot is kell kérnünk a Nemzeti Adóhivataltól, ebben is segítenek a falugazdászok.

Az itt felsorolt teendők és kötelezettségek csak egy részét képezik a méhészetet érintő szabályoknak. Ha a több méz termelésének reményében vándorolni is szeretnénk, vagy értékesíteni akár hordósan, akár piacon, háztól üvegben, vagy anyanevelő telepet szeretnénk létrehozni, mind-mind további kötelezettségeket jelent.

Szerencsére nem kell egyedül utánajárnunk minden szabálynak. Megyénként egy-egy képzett és tapasztalt méhészeti szaktanácsadó áll az érdeklődők rendelkezésére.