Az országban több tehenészetben foglalkoztatnak indiai vendégmunkásokat, azok a tejtermelők, akik évekig sikertelenül kerestek munkavállalókat itthonról vagy a környező országokból, végül Indiából kaptak segítséget – írja a hvg.hu.

A lap által megkérdezett állattartók elmondták: sokáig kerestek itthon munkásokat, mivel a fiatalokat nagyon nehéz rávenni erre a munkára, a legtöbben inkább külföldön próbálnak boldogulni. Az ukrán, román, szerb vendégmunkások közül a legtöbben szintén nem állnak meg Ausztriáig, ahol a magyar bérek többszörösét is megkereshetik. Ezért döntöttek úgy, hogy megpróbálkoznak az indiai munkásokkal. A folyamat Indiában indul, ahol a jelentkezők közül kiválogatják a hozzáértőket, és csak a megfelelteknél indítják el a papírmunkát. A szükséges engedélyek beszerzése nagyjából fél évet vesz igénybe, és két évre kapnak tartózkodási és munkavállalási engedélyt.

Az indiai munkásokat foglalkoztató gazdák elégedettek a jövevények munkájával, jól dolgoznak, nincsenek konfliktusok a többi munkással, ha pedig nyelvi problémák lépnek fel, az okostelefon fordít. A gazdák szerint a falubeliekkel sincsenek incidensek.

tehén

Nagyon nehéz hozzáértő munkaerőt találni a tehenészetekbe – fotó: Shutterstock

Az egyik első indiai munkásokat foglalkoztató telep a Multiton Kft. ügyvezetője, Sárközi Tamás az AXIÁL tavaszi konferenciáján beszélt a tapasztalatairól „Turbánnal a fejőházban” című előadásában. Elmondta, a cégben komoly gondot jelentett a létszámhiány, kezdetben helyi vagy környékbeli dolgozókat próbáltak alkalmazni, eredménytelenül. Általában a szakképzetlenség, a felelőtlenség, a pontatlan munkavégzés volt a probléma.

A 2015-ben érkezett színes turbános indiai vendégmunkások nem kis feltűnést keltettek a heves megyei kis faluban. Kezdetben a helyieket meg is riasztotta az idegenek látványa, tojással, sárral meg is dobálták a házat, ahol a munkások laktak. Ahogy aztán a helyiek megismerték a vendégmunkásokat, úgy múltak el ellenérzéseik is, mára már semmilyen konfliktus nincs a jövevények és a falubeliek között.

Az indiaiak átlagosan másfél évet töltenek Magyarországon, hazamennek, amikor lejár az engedélyük, majd annak megújítása után visszatérnek. Bérezésük nem tér el a magyar munkavállalókétól. Sárközi Tamás szerint többek között azért éri meg az indiai vendégmunkások foglalkoztatása, mert ők nem tudják egyik napról a másikra itt hagyni a munkát, amit sajnos nem egy magyar munkavállalónál már megéltek a Multiton Kft.-nél.

Hasonló tapasztalatokról számolt be az osztrák határnál működő Hegykői Mg. Zrt. vezetője is. Dr. Varga Gábor elmondta: Nyugat-Magyarországon a telepek működtetését egyre inkább meghatározza a munkaerő kérdése, olyan munkást, aki az állatokkal szívesen foglalkozna, szinte lehetetlen találni. A cégvezető elmondta, korábban a környező országokból probálkoztak vendégmunkásokkal, de ezek rövid időn belül Ausztriában vagy még nyugatabbra kötöttek ki.

Az előadásból az is kiderült, hogy a vendégmunkások betanítása nem ment nagyon könnyen. Ennek oka leginkább az, hogy Magyarországon minden más, mint Indiában, meg kell szokni az eltérő körülményeket. Folyamatos odafigyelést, ellenőrzést, tanítást igényelt, hogy az indiaiak a hegykőieknek megfelelő módon lássák el a munkájukat. Mégis, az volt a legfontosabb, hogy ők akartak dolgozni. A faluban nagyon udvariasan viselkednek, mindenkinek előre köszönnek, nem volt semmilyen atrocitásuk a magyarokkal. Mindenképpen csoportosan kell alkalmazni őket, így egymást segítik, tanítják, nincs közöttük vetélkedés.

Varga Gábor szerint az indiai munkások ugyan több törődést és időt igényelnek, mint a magyarok, de végül odafigyelve, alaposan, lelkesen végzik el feladataikat. Ráadásul tényleg odafigyelnek az állatok igényeire, ami a tejtermelésben alapvető fontosságú.