Mégis mi lehet az a "kártojás", amelytől az ősz beköszöntével hangosak a kistermelők és háztáji baromfitartók Facebook csoportjai? Terjednek a babonák és a rosszabbnál rosszabb tanácsok az állattartók között, de
valójában nem tudják pontosan, hogy hirtelen miért tojik a tyúk csak harmad-akkora, sárgája nélküli tojást
a normális napi "kötelező kvóta" helyett.
Hegedüs Tibort, baromfitenyésztő szakembert kérdeztük arról, hogy mi is valójában a "kártojás" és mit lehet tudni ennek a jelenségnek a biológiai hátteréről.
"Baljós árnyak"... – a kártojás (jobbra) megjelenéséhez szántalan népi hiedelem és babona fűződik – fotó: Shutterstock
A gazdasszonyokat az foglalkoztatja, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél ritkábban, vagy egyáltalán ne találkozzunk a tojófészekben kártojással.
"A kártojás ellen nem tudunk tenni semmit sem. Ugyanis olyan spontán bekövetkezhető folyamat eredménye, amely megtörténik, ha akarjuk, ha nem. Tojásrakással, tojásképződéssel van összefüggésben – tulajdonképpen egyfajta "rendellenesség", ami a tojásrakási folyamat botlása miatt következik be.
Tehát kártojással bárki, bármikor találkozhat a tojófészekben.
No, de nézzük meg elnagyolva, hogyan is keletkezik ez a fránya kártojás. A tojásrakás sorozatokban, úgynevezett ciklusokban történik, amelyeken belül az ovulációk – (szikanyaggal körülzárt pete, vagyis a sárgája leválása a petefészekről) – közötti időt a tojásképződés ideje határozza meg.
Házityúkban a tojás kialakulása körülbelül 24,5 órát vesz igénybe. Ezt követően körülbelül 30-60 perccel a tojás lerakás után következik be az újabb ovuláció. A sorozaton belül tehát a sárgája pozícióba helyezkedése, majd a leválás időpontja minden nap körülbelül egy-másfél órával későbbre tolódik az előző naphoz képest.
A tojásrakás időpontjai általában a meghatározott napszak 8-9 órás időtartamára esnek, amely a fajra jellemző, úgynevezett nyitott periódus (házityúkban általában a nappali időszak első fele).
A leválás és a pozícióba kerülés időbeli összefüggéséből következik, hogy a nyitott periódus kezdete egybeesik a sorozat első ovulációjával, majd a peteleválások a sorozat alatt naponta mind későbbre tolódnak, végül a nyitott periódus végén az utolsó ovulációval a sorozat le is zárul. A következő sorozat néhány pihenőnap közbeiktatása után indul újra a nyitott periódus kezdetén. A tojásrakási ciklusok fajtánként, egyedenként, állományonként változók. Általában a ciklus vége után 2 nap pihenő, regenerálódási időszak következik – ám ez sem egységes. A tojásrakási sorozat szabályozásának részletei ma még nem tisztázottak.
Ha nem kedvezőek a körülmények, a tyúk képes késleltetni a tojásrakást, vagy akár vissza is tudja tartani.
Továbbá bizonyos fajtáknál a nyitott periódus időszaka megnyúlhat, sőt a tojásrakást követő ovulációs időszak rövidülhet. Sőt, az ovipozícióba történő helyezkedési idő is rövidülhet.
Tehát előfordulhat, hogy akár 24 órán belül két tojást is rakjon a tyúkunk.
Pláne ha tojó, tojásrakásra kialakult, vagy genetikailag ilyen tulajdonságú fajtánk van. Ám nagy általánosságban a fent leírt tojásrakás ciklusa a racionalitás.
A tojásrakási ciklus alatt hormonális változások figyelhetők meg. A ciklus előrehaladtával fáziseltolódások következnek be az ovulációt meghatározó hormonszint maximumok között. A fáziseltolódások hátterében vélhetően a napi fényes, világos időszak változásaira reagáló ritmusszabályozók állnak. Ha a fáziseltolódás eléri a határértéket, az ovuláció is elmarad, majd a pihenőnapok alatt a szabályozórendszer visszaállítja a jellemző ritmust.
Mindezek ismerete és főleg megértése szükséges ahhoz, hogy megértsük a kártojás hogyan, mikor, miért tud keletkezni. Legtöbb esetben nem rég tojni kezdett jérce, vagy "öreg" tyúk esetében fordul elő.
Másik egyedeknél is előfordulhat, de ezen két esetben a legjellemzőbb. Ezen belül vagy a tojási ciklus kezdetén, vagy a végén kerülhet sor rá.
Ahogy utaltam rá az elején, a kártojás nem más, mint a tojásrakási folyamat során bekövetkező spontán baleset, "rendellenesség".
Nem lehet egyértelműen rendellenességként sem meghatározni, mert nincs utóhatása, nem törvényszerűen következik be.
Egyszerűen annyi történik, hogy a fiatal, illetve az öreg egyedek esetében a tojásrakási folyamat még nem állt be, nem normalizálódott, vagy már nem működik tökéletesen. Tulajdonképpen a jérce, tyúk becsapja önmagát. Ovuláció, ovipozíció, nyitott periódus, hormonális változások, fázis eltolódások összefüggésében "baleset" következik be.
Mivel maga a tojásrakási folyamat végbe fog menni, ezért a lehető legkevesebb energiát fekteti be a szervezet. Ennek az eredménye a kicsi, általában kerek, vagy némileg tojás formájú kártojás.
A kártojás nem menetrendszerűen jelentkezik, inkább spontán baleset – fotó: Agroinform.hu
Az ismert összefüggések bármelyik szakaszában történhet hasonló baleset, melynek az "eredménye" végül a kártojás. Általában kora tavasszal, tavasszal számíthatunk rá leginkább, de az év bármely szakában előfordulhat. Befolyásolhatja a folyamatot továbbá, például a vedlés vagy a pihenési időszak is.
Tehát, nem kell elkeserednünk, ha a tyúkunk, vagy jércénk kártojást tojik. Nincs annak semmi baja sem.
El fog múlni nála. Fogjuk fel úgy, hogy megviccelt bennünket, s önmagát is."
Ismerjük meg a népi hiedelmeket, de
soha ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget a kártojás megjelenéséhez kapcsolódó babonákhoz!
- Ha a tyúk pici tojást tojik, azt bal kézzel, jó messzire el kell dobni a hátunk mögé és nem szabad utána nézni, mert ez kártojás volt.
- A kártojást át kell dobni a ház tetején, különben rontást hoz a családra.
- Amelyik tyúk kártojást tojt, azt mihamarabb le is kell vágni.
Többen a mai napig is úgy vélekednek, hogy a kártojást még őrizetlenül sem szabad hagyni, hiszen egy arra járó róka, kutya vagy macska elhurcolhatja olyan helyre, ahol a környékbeliekre szabadíthatja a rontást. A babona szerint a kártojás átka megronthatja a ház lakóinak szerencséjét vagy a gazdaság hasznát. A hiedelem szerint nem mindegy, hogyan szabadulunk meg a kártojástól – és az általa hurcolt bajtól! Meg kell várni, hogy besötétedjen, majd a tetőn keresztül, háttal állva, át kell dobni a házon a kártojást, és ezzel akár meg is pecsételhetjük a szomszédunkkal ápolt jó kapcsolatunk végét...
Komolyra fordítva a szót, térjünk vissza a realitás talajára és foglalkozzunk hasznos kérdésekkel!
Ismét Hegedüs Tibortól kérdezünk: Van-e valami időszerű jó tanács, figyelmeztetés, amit a háztáji baromfitartóknak üzennél most, az ősz beköszöntével?
"Az ősz beköszöntével menetrendszerűen érkeznek az esős, sáros napok is. Ráadásul nyakunkon a vedlési,- pihenési időszak, mely rendkívül megerőltető tyúkjaink számára. S egyben rendkívül fontos is. Hiszen jószágain ilyenkor, szó szerint kívül-belül megújulnak. De ősszel érkeznek a betegségek is, hiszen a vírus, a baktérium ki tudja használni a meggyengült szervezetet és ki is fogja, ha nem előzzük meg.
A baromfitartás egyik alapvető feltétele, hogy tudjunk száraz környezetet biztosítani.
A sáros, nedves közeg az egyik legnagyobb ellenségük, minden tekintetben. Vedléskor sérülékenyek az állatok, nagy mértékben csökken az ellenálló képességük. Sőt, az új tollak kitörésekor akár vérezhet is a baromfik bőre, amelyek nyomán bizony időnkét akár sebek is kialakulhatnak. Nedves, sáros, dagonyás közegben abszolút reális a fertőzés veszélye. Maga a vedlési folyamat is hatalmas energia felvétellel jár. Ezért
ügyeljünk a bőséges, tápanyagokban gazdag takarmányozásra.
Legyen a tyúkok előtt több eleség, mint egyébként máskor. A takarmánykeverékben több legyen az energiahordozó, például napraforgó!
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha vedléskor nem ügyelünk minderre. Megjegyzem, hogy a napraforgó roppant jótékony hatással van a tollképződésre és háztartásra, továbbá a tojásrakásnál is komoly jelentősége van. Ilyenkor különösen kell ügyelni az elegendő mennyiségű, mindig friss ivóvízre is.
Ősszel menetrendszerűen megjelennek a betegségek.
Főleg a fertőző bronchitis és ennek szövődménye a mycoplasmosis. A vírusok, baktériumok kedvelik a nedves levegőt, a nedves közeget. Ám van módunk a megelőzésre, vagy ezek féken tartására!
Adjunk a tyúkjainknak folyamatosan vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket. Ilyenkor az a legjobb módszer, ha a takarmányukba keverjük be ezeket. Így egészen biztos a folyamatos bevitel. Adjunk nekik bőségesen zöldet, ha van rá módunk. A konyhai hulladékok is igen jótékony hatással vannak rájuk.
Ősszel számíthatunk a baromfihimlő megjelenésére is. Nem gyógyítható, de megelőzhető, illetve csökkenthetők a hatásai. Ha a fent összefoglalt tanácsokat figyelemebe vesszük, akkor vagy elkerül bennünket a himlő, vagy elviselhető, viszonylag gyengébb lefolyású lesz a baromfik részére.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni a száraz tartási környezet jelentőségét! Legalább az ól – ahol alszanak, tojnak a jószágok – legyen mindig teljesen száraz.
Az igazi jó megoldás az, ha a tyúkok kifutója és a teljes baromfiudvar is száraz, és számtalan egyszerűen kivitelezhető módja van annak, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Rengeteg bajtól tudjuk megkímélni tyúkjaink és magunk is, ha mindezeket betartjuk.
Olvasta már szakcikkünket a baromfikeltetésről? – ide kattintva megtekintheti!