Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a piton azért lehet a házi szárnyas jó alternatívája, mert fenntartható, és alacsony telítettzsír-tartalmú húsa bővelkedik fehérjében – írja a divany.hu.

További érv a pitonok mellett, hogy teljes mértékben megfelelnek a kereskedelmi gazdálkodás követelményeinek. Három éven belül érik el az érettséget, és rendkívül termékenyek: két évtizeden át évente 100 tojást képesek előállítani.

Ázsia egyes részein a pitontenyésztés már régóta jól bevált gyakorlat, ahol a kockás és a tigrispitonként ismert burmai pitonokat a húsukért tartják.


A kutatók több mint 4600 pitont tanulmányoztak ázsiai pitonfarmokon, ahol a kígyókat óriási raktárakban, mégis természetes körülményeket kialakítva tartják, biztosítva számukra a megfelelő hőmérsékletet és a szellőzést. Táplálékul vadon fogott rágcsálókat és a mezőgazdasági élelmiszer-ellátási láncokból származó fehérjéket kaptak, sőt feldolgozott hulladékfehérjéből még saját „kolbászt" is készítettek nekik.

A tudósok megfigyelték, hogy a heti egyszeri etetés ellenére a pitonok napi 46 grammal nőttek, ráadásul 4,1 grammnyi elfogyasztott táplálék után a burmai pitonok 1 grammnyi húst „növesztettek". Ráadásul a kígyók kevesebb üvegházhatású gázt termelnek, mint a melegvérű állatok, például a szarvasmarha, a sertés vagy a baromfi.

piton

A pitonok három éven belül érik el az érettséget, és rendkívül termékenyek – fotó: Pixabay

A hüllők sokkal hatékonyabban alakítják több hússá és testszövetté az elfogyasztott táplálékot, mint amire egy melegvérű állat valaha is képes lenne. Ráadásul a pitonoknak az sem probléma, ha kimarad az étkezésük – egy hosszú "böjt" esetén is csak nagyon keveset veszítenek a testtömegükből.

A kígyók vízigénye ráadásul nagyon minimális: elegendő számukra a pikkelyükön megülő reggeli harmat is.

Mindezek alapján a kutatók szerint világszerte érdemes lenne elkezdeni megvizsgálni a kereskedelmi pitontenyésztés lehetőségét, főleg az élelmiszer-ellátási bizonytalanságban szenvedő, alacsony jövedelmű országoknak.